Csúcsforma harminc felett
Steiner Ferenc 1906-ban, 18 éves korában kezdett el kerékpározni a Csillag KK színeiben. 1912-ben vett részt először nyílt kerékpár versenyen, azonban 1920-ig csak túrakirándulásokon és háziversenyeken indult. 1920-ban csaknem harminckét éves volt, amikor elkezdett komolyabban foglalkozni a versenyzéssel. Már ebben az évben helyezett lett két bajnokságban: a 100 km-es bajnokságban a harmadik, a hegyibajnokságban az ötödik helyen végzett. 1923-ban megnyerte Magyarország 100 km-es országúti bajnokságát és részt vett a zürichi világbajnokságon. A következő évben elindult a párizsi olimpián, ahol az országúti versenyben féltávnál még a 11. helyen állt, de végül sorozatos defektek miatt csak az utolsó, 60. helyen végzett. 1925-ben megnyerte a háromnapos dunántúli körversenyt. 1926-ban fejezte be a versenyszerű sportolást. Még ugyanebben az évben Homokyra változtatta meg a nevét és a kormányzótól az első világháború során tanúsított katonai hőstetteire való tekintettel vitézi címet kapott.
Steiner Ferenc egyike azoknak a keveseknek, akikről azt szokták mondani, hogy észszerűen versenyez. Versenyzési módszerét leghelyesebben egy dynamógép működéséhez lehet hasonlítani, amelyet lassan kapcsolnak az indításnál, majd fokozatosan erősítik az áramot, mig végül a kapcsolótábla utolsó fokozatán teljes sebességbe hozzák. Steiner ugyanígy működik. Lassan indul a verseny kezdetén és nem törődik azzal, hogy úgyszólván mindenki elmegy tőle. A karjára erősített óra segítségével katonai pontossággal fokozza sebességét és végül a legerősebb iramban száguld keresztül a célvonalon. Tipikus tempó-menő, akinek munkáján meglátszik, hogy tréningjét a gépére akasztott homokkal téli zsákokkal végzi: látszatra nehézkes mozgás, de annal erőteljesebb, kiadós tempózás.
„„
Mindörökké kerékpár
Hivatásos katonaként Miskolcra költözött, ahol a Miskolci Atlétikai Klub kerékpár szakosztályvezetőjeként, valamint a MKSz északi kerületi elnökeként továbbra sem szakadt el kedvenc sportágától. Mint sok hivatásos katona 1945-ben, Homoky is nyugatra menekült, majd Magyarországra visszatérve 1946 szeptember elsejével nyugálományba helyezték.
Testvére Steiner (később Szittya) Rezső, szintén kerékpározott, majd a Magyar Kerékpáros szövetség főtitkára és szövetségi kapitány is volt. Ebben a minőségben több olimpián is jelen volt, sportvezetőként.
Forrás
• Sporthirlap, 1924. május 27.
• Sporthirlap, 1924. július 21.
• Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936)