A sportoló pályafutása
Rusovszky Mihály 1910-ben a Világosság KK színeiben kezdte sportpályafutását. 1919-ben magyar bajnoki címet szerzett a 10 km-es pálya versenyszámban. 1920-ban országos bajnoki címet nyert a 100 km-es országúti versenyben. 1922-ben és 1923-ban első helyet szerzett a hegyi bajnokságon, valamint utóbbi évben részt vett a zürichi világbajnokságon. 1924-ben a hosszú távú bajnokságban (200 km) nem talált legyőzőre. Még ugyanebben az évben részt vett a párizsi olimpiai játékokon, ahol az országúti versenyben az 51. helyen végzett. Ezután az MTK-ba igazolt, azonban a szövetségi kapitánnyal történő összetűzése miatt egy évre eltiltották. Visszatérése után 1925-ben szakaszt nyert az első ízben megrendezésre került Tour de Hongrie magyar körversenyen, az összetett versenyben pedig a 11. helyen végzett. 1929-ben fejezte be az aktív sportpályafutását.
Rucsi bácsi szomorú öregsége
Mechanikai műszerész volt, sportolói pályafutása befejezése után kerékpárkészítő és javító üzemet vezetett. Az akkor 75 éves „Rucsi bácsiról” nagyon szépen írt Borbély Tibor a kerékpáros szaklapba:
Ami Grimm János volt a 20-as évek pályasportjának, az volt Rusovszky Mihály, a népszerű "Rucsi", ma a fiatalabb ismerősöknek Rucsi bácsi néven ismert Rusovszky Mihályaz országuti sportnak. Számtalan hazai és külföldi siker részese volt. Ő ahhoz a garniturához tartozott, akiket nem képzett edzők tanítottak a kerékpársport mesterségére, csinjára, binjára. Ő viszont szívesen adta át tudományát a kortárs fiataloknak. 1924-ben éppen Grimm-mel együtt képviselte a kerékpáros hazai színeket a párizsi Olimpiai Játékokon. Tipikus hosszútávú versenyző volt. Néhány éve már egy-egy alkalommal feltűnt egy idős ember oldalkocsis motorkerékpárjával a rajthelyeken és csendesen nyomába szegődött egyik-másik országúti mezőnynek. Sokan nem is tudták, ki az a halk szavú, jó tanácsokat, hozzáértő, biztató szavakat odakiáltó motoros, aki kitartóan kísérte ismeretlen fiatal sporttársait. Ma Rusovszky Mihály is egyedül élő, kissé szomorú ember. Magányosságát csak néha-néha zavarja egy ajtócsengetés, egy látogató megjelenése. Az egykori füvészkerthez közeli lakásából néha-néha leballag egy kis friss levegőre. Bicegve sétál egy pedig, leül beszélgetni hasonló korú nyugdíjas társaival. Ezek a partnerek sem tudják, idős társuk milyen csillaga volt egykor a sport világában. Nem is gondolnak arra, hogy kerékpáros lehetett, hiszen egy balesetnél ő is elvesztette fél lábát. Az egykori "porfelhő lovag" sok kilométert maga alá gyűrő lábaiból, ma már csak egy van Rucsi bácsi segítségére.
„„
Forrás
• Sporthirlap, 1924. július 21.
• Pluhár István (szerk.): Az Országos Sportközpont kebelében működő magyarországi sportegyesületek története, IV. rész 147. oldal
• Kerékpár Sport, 1971. 1 szám