Vincze

Gábor

Vincze Gábor 1976-ban született Budapesten. Négyéves korában, egy szüret alkalmával beleivott a borseprőbe, aminek következtében alkoholmérgezést kapott, majd később makuladegenerációt állapítottak meg nála. Kezdetben több sportágat is kipróbált, többek között az úszást, ami tizenkét éves korában rendszert adott a mindennapjainak. Ekkor már kiderült, hogy jó a monotonitástűrése és terhelhetősége, aminek később nagy hasznát vette dzsúdópályafutása alatt.

A cselgáncsot hobbiszinten kezdte űzni, egy barátjával elhatározták, hogy kipróbálják a sportágat, de végül egyedül lépett be a Budapesti Spartacus műhelyének küszöbén. Édesapja is dzsúdózott korábban, innen jött az ötlet, hogy ő is ki szeretné próbálni. Az is mellette szólt, hogy ez egy olyan sportág, ami fogásból indul, így a látás nem elengedhetetlen. Megtetszett neki a dzsúdó, csatlakozott a klubhoz, ahol Illés Sándor lett a nevelőedzője. Ekkor még látókkal edzett és érmeket is tudott szerezni. Fél évig versenyzett épek között, mert innentől kezdve nem kapta meg az induláshoz szükséges sportorvosi engedélyt. Ekkor vetődött fel benne, hogy kipróbálhatná magát a parasportban, de ennek megvalósítása nem volt könnyű folyamat, mert Magyarországon ekkor még nem volt múltja a paradzsúdónak. Nagyjából három évig tartott, mire indulhatott az első cselgáncsversenyén, de ezalatt sem hagyott fel a sportolással, hanem atletizálni kezdett. 1999-ben gerelyhajítóként indult a lisszaboni Európa-bajnokságon.

1999-től tért vissza újra a dzsúdóhoz, Keserű József irányítása mellett, és 2000-ben már a paralimpiai csapat tagja volt. Biró Norberttel az utolsó pillanatban kerültek be delegációba, a paralimpiát megelőző kvalifikációs versenyen nagy meglepetést szereztek az egész mezőnynek, a semmiből kerültek elő, rögtön döntőbe jutottak, és a legnagyobb esélyeseknek is feladták a leckét. Vincze Gábor ellenfeleinek nem volt idejük kiismerni versenystílusát, így részben ennek is köszönhetően a Sydney-ben rendezett paralimpián bronzérmet szerzett, amit óriási sikerként élt meg. Egy évvel később az oroszországi Európa-bajnokságról is egy bronzzal térhetett haza.

A következő paralimpián, 2004-ben, Athénban szintén egy bronzérem került a nyakába, de nem volt elégedett, úgy érezte több lehetett volna benne. A felkészülés ekkor már komolyabb volt, mint Sydney előtt, csapattársaival nemzetközi edzőtáborokba jártak és főállásban foglalkoztak a dzsúdóval. 2005-ben a hollandiai Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, de teljesen elégedett ezzel sem volt, mert minden esélye megvolt a győzelemre. A következő évben világbajnoki bronzérmes lett Franciaországban.

A pekingi paralimpiát egy súlyos sérülése előzte meg. A kvalifikációs sorozat végéhez közeledve elszakadt a keresztszalagja, és bár a kijutás sikerült, de érmet nem tudott szerezni. A sérülése ellenére pozitív emlékekkel gondol vissza a 2008-as játékokra, hiszen amolyan versenyző-edzőként vett rajta részt, Papp Gábor tanítványával együtt készült fel és vett részt a versenyeken.

Utoljára 2013-ban vett részt nemzetközi versenyen. Ebben az évben Egerben rendezték meg az Európa-bajnokságot, hatalmas élményt jelentett számára, hogy hazai közönség előtt versenyezhet. Bordasérüléssel vett részt a megméretésen, ennek ellenére is sikerült bronzérmet szereznie, amit felajánlott az egri sportmúzeumnak. A kontinensbajnokság után határozta el, hogy visszavonul. Nem volt könnyű döntés, mert sokan biztatták, hogy folytassa, de úgy érezte, saját egészsége érdekében eljött az idő, hogy a versenysportot abbahagyja. A sportágtól viszont nem távolodott el, már aktív sportolói évei alatt megalapította a Tisztánlátás SE-t, amelyben edzőként tevékenykedik. A Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát sportmenedzser és edző szakon, valamint szakedzői képesítéssel is rendelkezik.

Az évek alatt a dzsúdó mellett rengeteg más sportágban is kipróbálta magát, például lovaglásban, vízisíelésben, raftingolásban, ejtőernyőzésben, vitorlázásban. Utóbbit évekig űzte egy ötfős csapat tagjaként, főleg a Balatonon versenyeztek és szereztek érmeket, de a Boden-tónál is vízre szálltak. Emellett kétszer is lefutotta a New York City Marathont, amelyre az Achilles Track Club hívta meg. A szervezet elsődleges célja a szeptember 11-ei események alatt megsérült tűzoltók életének segítése volt, de azóta a fogyatékkal élő személyek sportba integrálását is támogatják. A szintén parasportoló, csörgőlabdázó barátjával, Bélafi Szilárddal és három magyar tűzoltóval teljesítette a távot első magyar látássérültként. Felkészülésként a Margit-szigeten futottak együtt.

Sok más sportág mellett hobbija a túrázás és a hegymászás is, ebben is feszegeti a határait. A Triglavot, Szlovénia legmagasabb csúcsát egy barátjával mászta meg. Később teljesítette a Kinizsi 100-at, ahol a Cartographia GPS tesztelését végezte. A teljesítménytúra előtt kísérőjével részt vettek egy másik hasonló megméretésen, a Mátrabércen, ami bár kevesebb kilométer, a szintkülönbség miatt hasonló nehézségű. A sportban mindig kíváncsisága vitte előre, ezáltal rengeteg élménnyel gazdagodott. Azt vallja, hogy a lehetőségeket meg kell ragadni, mert lehet, hogy soha többet nem lesz rá módunk.