Varga

András

1957-ben született meg a sportág Kecskeméten, és Varga András – aki akkor még olykor versenyzőként is próbára tette felkészültségét – nagyon fiatalon az edzők oldalára állt. Évtizedeken át volt az alföldi város dzsúdósportjának atyja, előbb – 1972-ig – a Kecskeméti Dózsa, majd a Kecskeméti Sport Club cselgáncs-szakosztályának vezetőedzője. „A legképzettebb magyar szakemberek közé tartozik. A kecskeméti dzsúdó egyik megalapozója, versenyzőként állt a sportág bölcsőjénél. 1958-ban aztán átvette a szakmai irányítást, számos kiváló versenyzőt nevelt, legjobbjai a válogatott keret erősségei lettek. A mester pályafutása nem nélkülözi az érdekes sztorikat, mert hallatlanul érdekes, hogy egy csendes, halkszavú, vékonyka tisztviselő hogy ismerte meg a sportágat, és hogyan vált a sportág egyik legjobb hazai szakemberévé. Keze alatt évről évre fiatalok tucatjai ismerkedtek meg a dobásokkal, fogásokkal, a cselekkel és gáncsokkal, hosszú a sor, a Varga-tanítványok sora” – írta róla a korabeli sportsajtó a hatvanas évek végén.

Varga András tanítványai közül Kiss Endre, Kincses Tibor és Zsoldos Zsolt olimpián is képviselhette a magyar színeket, Kincses Tibor a moszkvai játékokon bronzérmet szerzett. Nyert Európa-bajnoki érmet Kiss Endre, Nagysolymosi Sándor és Zsoldos Zsolt is, Deák Ferenc junior Európa-bajnok lett, Pulai János, Kerekes Sándor, az E. Kovács fivérek, Tóth László és mások világ- és Európa-bajnoki helyezései, magyar bajnoki címei, első osztályú csapatbajnoki aranyérmek szegélyezték az útját. Nagy elismertségnek örvendett a sportágban, jó néhány alkalommal volt a magyar válogatott csapatvezetője a külföldi tornákon. A hatodik danos dzsúdómester 1980-ban, a moszkvai olimpia után a Magyar Népköztársasági Sportérdemérmet vehette át, 1985-ben lett mesteredző, 1995-ben a Magyar Sportért kitüntetést kapta, 1999-ben a Magyar Judóért kitüntetés arany fokozatát vehette át. Sportvezetőként volt a Magyar Cselgáncs Szövetség, később a Magyar Judo Szövetség elnökségi tagja, a területi Dankollégium elnöke. „Nem is tudom elképzelni, hogy szorulhatott bele ilyen iszonyatos energia, szívósság, munkabírás, ilyen szent fanatizmus. Neki valóban életműve Kecskemét cselgáncssportja. Ő volt az, akinél az első szikra után azonnal fellobbant a láng, és ezt a tüzet azóta is óvja, védi, terjeszti, szítja, táplálja. Apostol és szakember, próféta és ügyintéző, szervező és újító egyszemélyben. Alig venni észre, hogy a teremben van, nincsenek látványos gesztusai, nem hangjával vagy szigorával parancsol tekintélyt magának, hanem csak azzal, hogy mindenki érzi, ott van. Mindent lát, mindenre figyel, mindig csak akkor szól közbe, amikor kell” – írta róla Szegő András a 80-as évek elején.

• Judoinfo.hu • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum