Vági
Miklós

Sportoló, edző, pedagógus, sportvezető, Pro Urbe Győr díjas, hetedik danos dzsúdómester, az első magyar versenybíró, aki olimpián is szerepet kapott.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1946. dec. 1.
Halálának ideje
2011. ápr. 21.
Halálának helye
Győr

Ismerkedés a főiskolán

Vági Miklós életében meghatározó volt a sport, több sportágban is jelentős szerepet vállalt magára, de mind közül kiemelkedett a cselgáncs. A sportággal a főiskolai évei alatt Pécsen ismerkedett meg, majd diplomájának megszerzése után a győri Balassi Iskolában helyezkedett el testnevelőként. Négy év tanítás után került a Győri Dózsához, ahol 1976-tól dzsúdóedzőként dolgozott. A nyolcvanas évek közepén Paksra költözött, ahol a testnevelésórák keretein belül bevezetett cselgáncsoktatással foglalkozott, de az évek során Nyugat-Magyarországon tucatnyi egyesület vagy szakosztály létrehozásában segédkezett, és nemcsak sportágában, más küzdősportokban is. Amikor visszatért a Győri Dózsához, előbb vezetőedző, majd szakosztályvezető lett, tanítványai az évek során több mint száz magyar bajnoki címet szereztek. Ezt követően a rendőrség akciócsoportjának kiképzője lett, majd a Bercsényi Miklós Középiskola közrend-védelmi osztályait tanította, egészen nyugdíjba vonulásáig.

Versenybíróként a csúcsra

Szerteágazó tudását elismerve előbb a Magyar Judo Szövetség Országos Dankollégiumának tagja lett, majd 1995-ben a kollégium elnökévé választották. Több fontos szakmai munka fűződik a nevéhez, 1997-ben az új hat kius övvizsgarendszer dolgozta ki Keserű Józseffel, a rendszer elemeit Ősze Attila segítségével videón is rögzítették, ezért 1998-ban megkapta a dzsúdó nagymesteri minősítését, a hatodik danfokozatot. Időközben a versenybírói pályán is egyre magasabbra tört, pedig mindez talán a véletlenen múlt, a hetvenes évek közepén egy tornán kezdődött: „Ausztriában vettünk részt egy nyolc-tíz csapatos nemzetközi versenyen. Minden résztvevő csapat hozott magával versenybírót, csak mi nem, így fejest ugrottam a mély vízbe. Több-kevesebb hibával bíráskodtam, és ekkor határoztam el, hogy leteszem a bírói vizsgát” – idézte fel a történteket Vági Miklós. A ranglétrán öles léptekkel haladt előre, 1990-ben szerzett nemzetközi minősítést, orosz, angol és német nyelvtudása mellett megtanult japánul írni és olvasni is. 1991-ben jelent meg a Judo, ötven földharcelem című szakkönyve. A magyar bírók közül elsőként bíráskodhatott olimpián, ő vezethette a 78 kilósok döntőjét Barcelonában. 2005-ben Kairóban – ahol Braun Ákos arany-, Ungvári Miklós pedig bronzérmet szerzett – már az ötödik vb-jén bíráskodhatott, abban a tudatban, hogy eljut a pekingi olimpiára. Csakhogy 2006-ban az Európai Judo Szövetség még komolyabb feladatot szánt neki: bekerült a szervezet bírói bizottságába, és ettől kezdve ellenőrként járta a világ nagy tornáit.

Élete volt a sport

Vági Miklósnak a sport volt a mindene, iskolásként vívott, dobóatléta volt, futott, triatlonozott, úszott, kosárlabdázott. Győrben a kiokusin karate, az aikidó és a kendó alapítói között volt, érdemei elismeréseként a karate első danfokozatát adományozták neki. Idősebb éveiben a hagyományőrző íjászatnak is mestere lett, magyar bajnoki címet is szerzett ebben a sportágban. A Magyar Judo Szövetségben végzett munkájáért 2000-ben megkapta a Magyar Judoért aranyfokozatú kitüntetését, 2005-ben pedig a hetedik danfokozatot. Győrben is elismerték kiemelkedő munkásságát, 2000-ben vehette át a Pro Urbe Győr díjat, 2023-ban pedig utcát neveztek el róla a városban. Nevelői munkájáért 2006-ban Pedagógus Szolgálati emlékérmet vehetett át az oktatási minisztertől, 2011-ben pedig posztumusz Bercsényi-emlékérmet kapott. 2011-ben, hatvanöt esztendős korában veszítette el őt a magyar sport.

Forrás

• Arcanum • Judoinfo.hu • Sági József: A magyar judosport fél évszázada

Egyesületei

1976 — 1991
Győri Dózsa
Győr