Tóth

Béla

Tóth Béla a XVII. kerületi úttörőházban vett részt élete első cselgáncsfoglalkozásán, sikerekkel és kihívásokkal teli karrierje innen vezetett egészen a sportág első magyar olimpiai aranyérméig, amelyben valamelyest neki is része volt. A Budapesti Honvéd cselgáncsszakosztályában éppen a későbbi József Attila-díjas író, költő Oláh János foglalkozott az utánpótlással, tanítványa, Tóth Béla pedig szép sikerekkel kedveskedett mesterének. 1976-ban vehetett részt első világversenyén, s az ötödik helyig jutott a lengyelországi ifjúsági Európa-bajnokságon. Tizenhét évesen megnyerte a junior magyar bajnokságot, Horváth István szövetségi kapitány meghívta a felnőttválogatott keretbe, s a kontinens nagy nemzetközi tornái közé tartozó Hungária-kupán meglepetésre ezüstérmet szerzett, csak a fináléban maradt alul a japán Szuzukival szemben. Egy évvel később, 1978-ban megvédte korosztályos magyar bajnoki címét, bronzérmet nyert Szevlievóban és Jicinben is az Ifjúsági Barátságversenyen, magától értetődő volt, hogy a 60 kilogrammos súlycsoportban ő képviselheti a magyar színeket az 1978-as miskolci junior- és ifjúsági Európa-bajnokságon. „Néma aszkéta a szőnyegen. Tóth Béla. Nem beszél, nem törődik semmivel, ám edzőpartnerei sűrűn találkoznak a tatamival. – Ha valakinek a szorgalmát ki kell emelnem, akkor az ő nevét kell említenem. Mindenkitől ilyen tudatos, kemény felkészülést várok” – mondta a Honvéd edzője, Moravetz Ferenc a korabeli sportnapilapban.

1978. november 18-án kezdődött el a miskolci utánpótlás-Európa-bajnokság második versenynapja. A közönség nagy bizakodással várta az újabb erőpróbákat, Fürjész István ifjúsági Európa-bajnoki címe után újabb hazai sikert áhított, ezúttal az idősebbek, a juniorok küzdelmeiben. „A 60 kilogrammos súlycsoportban Tóth Béla kitűnő versenyzéssel sorra győzte le vetélytársait, s az esti döntők egyetlen magyar részvevője lett a Bp. Honvéd sportolója. Az NDK-beli Stollberggel mérkőzött az Európa-bajnoki címért. Két és fél perc eltelte után ipponnal győzött, és ezzel másodszor csendült fel a Himnusz, az eredményhirdetés magyar győztesének tiszteletére” – így számolt be a sportnapilap Tóth Béla Európa-bajnoki címéről, ezzel a kommentárral: „Hiába, taktikailag még nagyon képzetlen – vélekedtek róla a szakemberek, és volt is nagyon sok igazság ebben. Nem hinném, hogy Tóth Béla azóta túl sokat fejlődött volna e téren, ő e problémát más módon oldotta meg. Egyszerűen kiküszöbölte a taktikázást. Leegyszerűsítette a dolgot kizárólag a lényegre: földre viszi az ellenfeleit, és ott félelmetes karfeszítő fegyvertára egyikével rendre megadásra készteti őket.”

A junior-Európa-bajnoki cím után majdnem minden Tóth Béla körül forgott a sportágban, 1979-ben megszerezte első felnőtt magyar bajnoki címét, a súlycsoport esélyeseként futott neki a moszkvai olimpia válogatóversenyeinek. Igaz, egy makacs sérülés is akadályozta, de végül nem ő, hanem a válogatókon jól teljesítő kecskeméti rivális, Kincses Tibor került be az ötkarikás csapatba, s Moszkvában meg is hálálta a lehetőséget, olimpiai bronzéremmel térhetett haza. Tóth Béla óriási sebességgel rajtoló pályafutása kisebb sikerek ellenére megrekedni látszott, a változást pedig 1983 hozta el, amikor a Tatabányai Bányász csapatához igazolt. Ezt követően tudta megszerezni második bajnoki aranyát, s elutazhatott élete első felnőttvilágversenyére, a párizsi Európa-bajnokságra, amelyről hetedik helyezéssel térhetett haza. 1984-ben is Eb-résztvevő lehetett, Liege azonban nem hozott számára szerencsét, az olimpiáról, Los Angelesről pedig nem csak neki kellett lemondania…

1986-ban aztán egy új karrier kezdődött, a paksi Atomerőmű SE cselgáncsozóitól távozó vezetőedző, az olimpiai bronzérmes Tuncsik József utóda lett. „A paksi cselgáncs jó kezekbe került, a rendkívül lelkes Tóth Béla, egykori junior-Európa-bajnok az utódom” – mondta Tuncsik József. „Kiváncsi voltam, hogy a gyerekek mit szólnak ahhoz, hogy cselgáncsozniuk kell, hiszen az alsósoknak ez kötelező” – magyarázza Tóth Béla. „Kellemesen csalódtam, senki sem félt, mindenkinek tetszett és tetszik a dzsúdó. A szülők sem ellenezték, hogy a fiuk, lányuk gyakran a földre kerül. Kitűnő körülmények között oktathatunk Riesz Béla, Berecz Pál és Keszthelyi László kollégáimmal, akik közül az első kettő, hozzám hasonlóan szakedző, így túlzás nélkül mondható, a diákok jó kezekben vannak. Tanfolyamainkat az iskolákban tartjuk, s nem kell azon izgulnunk, vajon elegen jelentkeznek-e a szakosztályba. Sőt, akkor vagyunk szomorúak, ha helyhiány miatt el kell utasítanunk valakit. Remélhetőleg néhány év múlva Paks nemcsak az atomerőműről, hanem a cselgáncsról is híres lesz” – olvashatjuk az Atomerőmű havilapjában. Tóth Béla – aki 1989-ben vehette át cselgáncsszakedzői diplomáját a Testnevelési Főiskolán – remek jósnak bizonyult: először Kovács Antal (akinek nevelőedzője volt) olimpiai és világbajnoki sikerei hoztak Paksnak dicsőséget, később Braun Ákos világ- és Európa-bajnoki címéről beszélt az ország, az Atomerőmű SE cselgáncsszakosztálya tucatnyi olimpikont adott már a sportágnak, s évről évre rangos nemzetközi verseny házigazdája. A hatodik danos dzsúdónagymester 1991-ben Paksról Szentesre tette át a székhelyét, ahol a Petőfi DSE keretein belül működő cselgáncsszakosztály edzője lett, néhány évvel később pedig Orosházán is meghonosította szeretett sportágát.

• Európa-bajnoki 7. helyezett (1983, Párizs, 65 kg) • 2× magyar bajnok (1979, 60 kg; 1983, 65 kg) • junior-Európa-bajnok (1978, Miskolc, 60 kg) • ifjúsági Európa-bajnoki 5. helyezett (1976, Lodz, 58 kg)

• Judoinside.com • Judoinfo.hu • Arcanum • Sági József: A magyar judosport fél évszázada