Tolnai

László

„Viszonylag későn ismerkedtem meg a dzsúdóval, tizenhat éves lehettem. Ajkán jártam középiskolába, ahol a tornatanárom győzködött, kezdjek valamit az erőmmel. Jó nagy darab gyerek voltam, elkezdtem cselgáncsozni, eleinte csak amatőr szinten, heti két edzéssel, aztán egy versenyen kiszúrt Króner Feri bácsi a Spartacusból, és megkérdezte, lenne-e kedvem Pestre költözni. A tesómmal együtt kerültünk Budapestre, eleinte Feri bácsinál laktunk, később egy munkásszállóra költöztünk, de sportállást kaptunk, és ettől kezdve délelőtt-délután edzettünk. A csapattársak eleinte frocliztak a kiejtésem miatt, de amikor látták, hogy megy a munka rendesen, nagyon hamar befogadtak” – idézte fel a kezdeteket Tolnai László, az ajkai óriás, aki olimpián ugyan egyszer sem képviselhette a magyar színeket, de az 1984-es „ellenolimpián”, a varsói Barátság Versenyen tatamira lépett, és a +95 kilogrammos súlycsoportban az ötödik helyen végzett.

„Fájó pontja a sportpályafutásomnak, hogy az olimpiára egyszer sem sikerült kijutnom – mondta Tolnai László. – Már 1984-ben is csapattag voltam, Ozsvár András indult volna az abszolútban, én pedig a nehézsúlyban. Az utolsó edzések egyikén, a tatai edzőtáborban értesültem róla, hogy nem utazhatok, pedig már felvettük a felszerelést, nálunk volt az öltöny, meg minden. Sokan voltak, akiknek ez lett volna az utolsó lehetőségük, akadt, aki be is fejezte a pályafutását. Engem is lesújtott a hír, hiszen nagyon szerettem volna indulni Los Angelesben, de akkor még nagyon fiatal voltam, maradt még rá lehetőségem. Négy évvel később, az 1988-as olimpia előtt nagyon bizakodó voltam, igen jól ment a dzsúdó, a tavaszi Európa-bajnokságon megszereztem az első érmemet, de a szöuli utazás előtti utolsó edzésen eltört a szárkapocscsontom, és elszakadt a bokaszalagom, hiába volt már akkor is nálam az olimpiai formaruha, akkor sem utazhattam. A klubtársam, Dubovszky István ment helyettem, és ő végül ötödik lett Szöulban.”

A sérülés után négy-öt hónapig alig mozoghatott. Teljesen elveszítette a szőnyegbiztonságát, féltette is a lábát az első versenyeken. Alig-alig akadt egy-egy győzelme a ’89-es versenyeken, a nyári szünetben komolyan foglalkoztatta, hogy abbahagyja. Aztán szerencsére győzött benne a sportoló, és elhatároztam, ha törik, ha szakad, visszaküzdi magát a legjobbak közé. 1990 májusának második hétvégéjén magyar sikerektől volt hangos a frankfurti Ballsporthalle: Zsoldos Zsolt és Parragh Katalin ezüst-, Hajtós Bertalan pedig bronzérmet szerzett, de a legnagyobb siker Tolnai Lászlóé lett, aki megszerezte az Európa-bajnoki címet az open kategóriában. Abban az évben őt választották Magyarország legjobb cselgáncsozójának.

„Az Európa-bajnoki győzelem után ittunk egy kis pezsgőt, aztán a szálláson a szobában beszélgettünk. Itthon a Szpariban és a családdal is megünnepeltük az Eb-aranyat. Az élet azonban nem változott meg, úgy emlékszem, harmincezer forintnyi jutalmat kaptam, ez akkoriban talán kéthavi fizetésemnek felelt meg. Nem is ez volt az igazi baj. Nagyon nehéz időszak kezdődött éppen ekkor, a rendszerváltás után széthullottak a szövetkezetek, a Spartacus is nagyon nehéz helyzetbe került. Csősz Imrével válogatóztunk az olimpiai indulásért, végül őt vitték Barcelonába, de utána nem ezért döntöttem a visszavonulás mellett. A Spartacus nem tudott tovább foglalkoztatni, munkát kellett keresnem.” Két évvel az Európa-bajnoki arany után a harmadik danos mester, Tolnai László sofőrként helyezkedett el, majd volt testőr, ügyintéző, bútorszállító, kaszinóban biztonsági őr, de a háromgyermekes apukát, Dorottya, Bálint és Dénes édesapját az évek múlásával egyre jobban húzta vissza a szíve, és ha csak néhány évre is újra kikötött a dzsúdó mellett. Néhány éven át edzősködött az egykori csapattárs, Hajtós Bertalan klubjában.

• Európa-bajnok (1990, Frankfurt, open) • Európa-bajnoki 3. helyezés (1988, Pamplona, open) • Barátság Verseny 5. helyezés (Varsó, 1984, +95 kg) • Junior Európa-bajnoki 3. helyezés (1982, Tirgoviste, +95 kg) • Háromszoros magyar bajnok (1985, +95 kg; 1988, open; 1989, open)

• Gombkötő Roland: A magyar judo aranykönyve • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinside.com • Judoinfo.hu • Arcanum