Szegvári

Péter

„Szombaton este, lapunk zárta után, körülbelül tíz óra tájban ért véget a cselgáncsozók újjáalakuló közgyűlése. Arról még be tudtunk számolni olvasóinknak, hogy hosszas vita után a tagság elfogadta az alapszabály-tervezetet, s leírtuk azt is, hogy az elnöki posztra két jelölt pályázott. A régi elnök, dr. Sárközy Dezső és dr. Szegvári Péter. A szavazásra lapunk zárta után került sor. A százhúsz szavazatból százkettő szólt dr. Szegvári Péter, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára mellett, így ő lett az MJSZ új elnöke” – adta hírül a Népsport 1989 novemberében. Kevéssel a rendszerváltás után a sportágban is óriási változások történtek, a Magyar Cselgáncs Szövetség tagjai a szervezet nevének megváltoztatásával alakították újjá szövetségüket, és a Magyar Judo Szövetség első elnöke dr. Szegvári Péter lett.

„Harmincöt éves vagyok. A Medve utcai Általános Iskolába jártam. Ezt csak azért érdemes megemlíteni, mert a cselgánccsal akkor és csak akkor foglalkoztam, ott ismertem meg az alapvető fogásokat. A középiskola után az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára jártam. Munkahelyem a Fővárosi Tanács, ahol 1979 óta dolgozom. Amíg nem bontották le a régi BEAC-pályát, ott sportoltam, atletizáltam, rövidtávfutó voltam. Egyébként boldog családi életet élek, négy gyermek édesapja vagyok” – mutatkozott be a Népsport cikkében néhány nappal később az új sportvezető, aki így foglalta össze teendőit: „Fel kell emelni ezt a valaha szebb napokat látott sportágat. Alapkérdésnek tartom, hogy jól és valóban önállóan funkcionáljon az új szövetség. Részemről nem lesz beleszólás a szakmai munkába. Az az ő dolguk, az enyém pedig, hogy a lehető legtöbbet segítsek a cselgáncson. Vagy ha úgy tetszik, a dzsúdón.”

Az új elnök egyik első teendője az volt, hogy pályázatot íratott ki a szövetségi kapitányi pozícióra. A jelentkezők közül végül Kovács Gábor kapta meg a bizalmat, aki aztán már 1991 tavaszán lemondott tisztségéről, csak utóda érkezéséig, ideiglenesen látta el a válogatott körüli teendőket. Erre az időszakra esett a magyar válogatott egyik nagyon sikeres Európa-bajnoki szereplése: Prágából Nagy Zsuzsa arany-, Csák József ezüst-, Wágner József bronzérmével térhetett haza nemzeti csapatunk. 1991 nyarán aztán megtörtént a váltás: „A sok vitát kiváltó elnökségi ülést követően végül is a vezetőedzői tisztet a régi-új szövetségi kapitány, Moravetz Ferenc vállalta, de csak akkor, ha kinevezése az 1992-es olimpia végéig tart. Elmondása szerint – teljesen jogosan – a szakmai munkát és a következetes felkészítést csak így lehet biztosítani. Az elnökségi ülést követően Moravetz Ferenc Tatára utazott, és folytatta a munkát, amit átvett Kovács Gábortól” – tudósított róla a Nemzeti Sport.

A többi pedig ma már történelem: Moravetz mester vezérletével alighanem megismételhetetlen sikert értek el cselgáncsozóink az 1992-es barcelonai olimpián: Kovács Antal arany-, Csák József és Hajtós Bertalan ezüst-, Csősz Imre bronzérmet nyert, Wágner József az ötödik, Gránicz Éva a hetedik helyen zárt, a sportági éremtáblázaton ötödik lett Magyarország, és ha Hajtós Bertalan döntőjében nem a japán dzsúdósnak kedveznek a bírók, az olimpiák történetében először előfordulhatott volna, hogy nem Japán végez az első helyen, hanem Magyarország.

Az óriási olimpiai sikert 1993 januárjában meglepő fordulat követte: „Némi meglepetésre a hivatalból leköszönő elnökség feje, dr. Szegvári Péter bejelentette, nem jelölteti magát, nem kíván tovább a Magyar Judo Szövetség elnöke lenni. Indokai között az szerepelt, hogy a megváltozott politikai viszonyok között nem tudja garantálni a segítséget, a támogatást, s az a véleménye, hogy professzionista elnökségre van szükség, s abban egy menedzser típusú elnökre. Elmondta azt is, hogy a jelen helyzetben, ezzel a csapattal nem látja biztosítva a megfelelő szakmai munkát. Így dr. Putnik Bálintnak – ő volt a másik jelölt – nem maradt ellenfele, s az ötvenéves sportdiplomata – aki az Európai Judo Szövetség sportigazgatója – valamennyi érvényes szavazólapon élvezte a küldöttek bizalmát, s egyhangúan választották elnöknek.”

Dr. Szegvári Péter vasútgépész technikus, jogász, egyetemi oktató, önkormányzati és központi államigazgatási vezető, tudományos publikációit, könyveit felsorolni is nehéz lenne. 2018-ban átvehette a Pro Urbe Budapest kitüntetést, 2025-ben pedig a Magyary Zoltán-díjat. „A magyar közigazgatás elmúlt évtizedeinek ismerői számára Szegvári Péter megkerülhetetlen, hiszen valamennyi kormányzati időszakban fontos szakmai szerepet, tisztséget töltött be, vagyis mindig szolgálta az aktuális kormányzatot, de sohasem adta fel szakmai meggyőződését és hitelét” – olvashatjuk laudációjában, amely hosszasan sorolja tisztségeit, ezek közül többet helyettes államtitkári, államtitkári vagy miniszter helyettesi besorolással töltött be.

• Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinfo.hu • Arcanum