Szász

István

Családjával 1988. november 26-án lépték át a zöldhatárt, és 1991-ben tettek állampolgársági esküt. István már 15 évesen igen tehetséges dzsúdósnak számított, Romániában, a váradi Rapid Judo Club színeiben korosztályos bajnokságokat nyert, és a „hazaérkezésük” után Magyarországon folytatta a sort, immár a Kecskeméti Judo Club színeiben, a kétszeres olimpikon Kiss Endre és Horváth László irányítása mellett. „Úgy érzem, sikerült beilleszkednem a csapatba, barátaim vannak, segítőkész emberek vesznek körül. Jól választottam iskolát is, szeretek oda járni. Ne tessék mosolyogni! Nem csak a lányok miatt. Tényleg jó dolgokat tanulunk ott. Főleg az elsősegélynyújtás és az ápolás tetszik. A sportolást még sokáig nem akarom abbahagyni, szeretnék felnőttversenyeken is érmeket szerezni. Az is jó lenne, ha Európa-bajnokságon állhatnék fel a dobogóra, persze, azért az igazi boldogságot mégis az jelentené, ha valamelyik olimpián nekem, nekünk játszanák a magyar himnuszt” – nyilatkozta a Petőfi Népének, amikor serdülőkorcsoportos cselgáncsozóként megnyerte első magyar bajnoki aranyát, az ifjúságiak között.

Az 1992-es barcelonai olimpiai sikerek után, a magyar dzsúdósport számára mámoros években Szász István sorra nyerte a trófeákat a hazai utánpótlástornákon, magától értetődő volt, hogy bekerül a korosztályos magyar válogatottba, éppen abban a súlycsoportban, amelyben Kovács Antal akkoriban olimpiai és világbajnoki aranyérmet szerzett. Szász István tizennyolc esztendősen utazhatott első világversenyére, a kairói junior-világbajnokságon képviselhette a magyar színeket. Méghozzá ragyogó teljesítménnyel! Három győzelem után a 95 kilogrammos fináléban a dél-koreai Kim Min Szu (aki később olimpiai ezüstéremmel is igazolta tehetségét) tudta csak legyőzni, így a dobogó második fokára állhatott. A nem várt siker után a korosztályos Európa-bajnokság már nem sikerült a kecskeméti fiatal számára, 1995 januárjában pedig olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy kórházi ellátásra szorult. Abban az évben már a Budapesti Honvéd szakosztályában készülhetett tovább, a sikeredző, Moravetz Ferenc irányítása mellett. Bekerült a felnőttválogatottba is, Kovács Antal tartalékaként készülhetett a birminghami Európa-bajnokságra, de csak távolról figyelhette a „nagyok” küzdelmeit. 1996-ben megnyerte pályafutásának első felnőtt magyar bajnoki címét, a Monte-Carlóban megrendezett junior-Európa-bajnokságon pedig ismét dobogóra állhatott, ezúttal annak harmadik fokára.

„Szász Istvánnak egyetlen igazi problémája lehet: a súlya. Ami neki balszerencse, az a magyar cselgáncsnak szerencse: kategóriájában, a 95 kilogrammban igazi nagyágyúval kell(ene) felvennie a harcot. Még csak az sem jöhet szóba, esetleg hízik egy csöppet, s megpróbálkozik a nehézsúlyúakkal, egy-egy világversenyen az abszolúttal. Nincs rendben ez sem: a +95 kilóban Csősz Imre a király, friss Európa-bajnok, és esze ágában sincs a közeljövőben búcsút inteni a tataminak. A 95 kiló? Szász eredeti súlycsoportja? Kovács Antalé […] A paksi fiú huszonhárom éves […] Szásznak sanszként marad a folyamatos bizonyítás. Hátha egyszer […] Bizonyítania már eddig is sikerült. Végigjárta a szokásos utat. A lépcsőfokok a következők voltak: serdülő magyar bajnok a +75 kilogrammban, ifjúsági magyar bajnok a 95 kilóban, majd 1994 őszén jött a nagy kiugrás: ezüstérmes a kairói junior-világbajnokságon. Csak a döntőben, már felrepedt szemöldökkel maradt alul a dél-koreai Min Szunnal szemben. Ahogy annak idején szintén koreaitól kapott ki Kovács Antal az argentínai junior-világbajnokságon […] Hála az égnek, azért a magyar cselgáncsban nem ő az egyetlen, aki eredményt, netán érmet nyer valamilyen korosztályos világversenyen. Sokan megtették ezt már. És sokan el is vesztek közülük az évek során” – írta a Nemzeti Sport a fiatal tehetségről, aki ezt követően még évekig volt a válogatott keret tagja, de a neves riválisok árnyékából nem sikerült kitörnie. 1997-ben vehetett részt egyetlen felnőttvilágversenyén, Kovács Antal sérülése miatt a párizsi világbajnokságon kapott lehetőséget, ám a sorsolással nem volt szerencséje, az Európa-bajnoki ezüstérmes román Ivan Radu az első mérkőzésén búcsúztatta. 2001-ben Szász István lett a századik szakember, aki a Testnevelési Főiskolán átvehette a cselgáncs szakedzői diplomáját. Az élsportnak 2003-ban fordított hátat, a rendőrségnél trénerként és tanácsadóként dolgozott, egészen 2008-ig, amikor Ausztráliába költözött. Néhány évre újra dzsudogit húzott magára, több ausztráliai tornán is dobogós eredményt ért el. 2011 óta már az edzősködésre fókuszál, saját egyesületében, az Australian Budo and Sports Academy nevű klubban és több más helyszínen is.

• 2× magyar bajnok (1996, 95 kg; 2005, +100 kg) • Junior-világbajnoki ezüstérmes (1994, Kairó, 95 kg) • Junior-Európa-bajnoki bronzérmes (1996, Monte-Carlo, 95 kg)

• Arcanum • Judoinfo.hu • Judoinside.com • Sági József: A magyar judosport fél évszázada