Szabó

Ferenc

A dzsúdóval a bátyja, Miska ismertette meg, aki már válogatott volt, amikor először elkísérte a Budapesti Spartacusba. Króner Ferenc mesteredző kezei alatt sajátította el a sportág alapjait. Tehetségéről évről évre számot adott, tizenhat évesen, 1964-ben megnyerte az Alkotmány Kupát, 1966-ban már magyar bajnok az ifjúságiak között, 1968-ban pedig megszerezte a magyar cselgáncs első utánpótlás Európa-bajnoki érmét: ezüstérmes az első junior Eb-n, Londonban. Abban az évben őt választották az év legjobb dzsúdósának Magyarországon. Egy évvel később a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, de a premier nem alakult jól, korán búcsúzott az oostendei Európa-bajnokságon. A korszak legnagyobb ígéretének tartották, aki szorgosan gyűjtötte az aranyérmeket a nemzetközi tornákon, nyert Lengyelországban, Csehszlovákiában, no és a legrangosabb hazai viadalon, a Hungária Kupán is. „Szabó Ferenc cselgáncssportunk legnagyobb ígérete, valóságos örökmozgó. Nem hajt végre káprázatos akciókat, látványos dobásokat, de pillanatnyi megállás nélkül űzi, hajtja, rángatja, cibálja ellenfelét, és ha az egy pillanatra kihagy vagy meginog, kérlelhetetlenül lecsap, és olyankor már nincs kegyelem” – írta róla a sportág elismert szakírója, Szegő András a korabeli Képes Sportban.

Az 1970-es berlini Európa-bajnokságot nagy bravúrral kezdte, nyert a címvédő francia Feist ellen, majd olasz és belga riválisát is verte, de kiújuló bordasérülése megakadályozta a további menetelésben, végül az ötödik helyen végzett. Azokban a hetekben szinte bérletet váltott a Sportkórházba, de a következő esztendőt már ismét a „régi Ferike” kezdte: imponáló fölénnyel nyerte meg a Hungária Kupát, óriási csatákat vívott a kerettagságért a korszak másik nagy alakjával, Tuncsik Józseffel. A göteborgi Eb-indulásról az országos bajnokság eredményei döntöttek, Szabó Ferenc arany-, Tuncsik József bronzérmes lett, így utazhatott Svédországba, és érmet szerzett az Európa-bajnokságon (az első, és mindaddig utolsó magyar érmet Dávid Tamás nyerte, 1962-ben). Szabó legyőzte a svájci Wilert, a szovjet Markolisvilit, a brit Lawrence-t és a jugoszláv Topolnikot, majd vereséget szenvedett az NDK-beli Wernertől és az elődöntőben a szovjet Piselauritól, így a 3. helyen végzett. Szeptemberben következett a világbajnoki bemutatkozás: az 1972-es müncheni olimpia főpróbáját Ludwigshafenben rendezték meg, Szabó két szép győzelem után a sportág őshazájából érkező ellenfele előtt volt kénytelen fejet hajtani. Hetedik helyezettként térhetett haza az NSZK-ból, de az Európa-bajnoki érem után nem lehetett kérdés, ismét ő lett az év legjobb dzsúdósa Magyarországon.

Egy fegyelmi ügy is maradt 1971 végére: az egyik hazai tornán tanúsított viselkedése miatt az év végéig szóló eltiltást kapott a nemzetközi versenyekről. Jellemző a sportági viszonyokra, hogy az olimpiai indulásért egyik legnagyobb riválisa, Tuncsik József személyesen lobbizott a fegyelmi bizottságnál, hogy ne tiltsák el ellenfelét, a tatamin dőljön el, hogy ki indulhat Münchenben. A versenyfutásba a világbajnoki ötödik helyezett kecskeméti Pulai János is bejelentkezett, a magyar cselgáncs első olimpiáján öt súlycsoportban lehetett indulási jogot szerezni, s a 63 kilósok között három ragyogó képességű versenyzővel rendelkeztünk... „Mindent vállalok – jelentette ki Szabó Ferenc, amikor szembesült a válogatási feltételekkel. – Bebizonyítom, hogy nekem kell képviselnem a magyar színeket.” Tbilisziben nem született döntés, Frankfurtban Szabó és Pulai döntőzhetett, előbbi lett az aranyérmes, a Hungária Kupán Szabó Ferenc ezüsttel zárt, de hátra volt még egy kihívás: Linzben. Az osztrák tornára már csak két jelölt maradt állva, Pulai és Szabó. Mindketten kiestek az első fordulóban. De hogyan?! „Szabó Ferit az első fordulóban a szó szoros értelmében kiejtették. Az osztrák Mayrhoffert egy jobbra válldobással úgy vitte le a földre, hogy az beverte a fejét. Mivel a mérkőzésvezető nem szakította meg a küzdelmet, Szabó fojtásfogást hajtott végre. Reménytelen helyzetben lévő ellenfele jelezte, hogy feladja a további küzdelmet, kopogott. Szabó a győzelem biztos tudatában állt fel. A vezetőbíró ekkor a sérült versenyzőhöz orvost hívott. Rövid ápolás után meglepetésre a mérkőzés folytatására szólította fel a versenyzőket. Ennél megdöbbentőbb már csak az eredményhirdetés volt. A hazai bíró az osztrák versenyzőt hozta ki győztesnek. Pulai Szabóhoz hasonló körülmények között veszített, ő ugyancsak osztrák sportoló, Jungwirth ellen kezdett. A magyar versenyző válldobására az NDK-beli mérkőzésvezető vazarit ítélt. Az oldalbírók azonban nem járultak hozzá. Az eredményhirdetéskor mindkét osztrák Jungwirthnek ítélte a győzelmet...” – olvasható a Népsport beszámolójában. „Nem gondoltuk volna, hogy ennyire irreális körülmények között zárul le a Szabó-Pulai párharc – bosszankodott Horváth István szövetségi kapitány. – Az olimpiai kiküldetésért folytatott küzdelemben, ha minimális különbséggel is, Szabó győzött. Nagyon sajnálom, hogy a kitűnő sportoló, a világbajnoki ötödik helyezett Pulai a szabályok miatt nem vehet részt a müncheni olimpián.”

Szeptember negyedikén, egy nappal az ötkarikás játékokat ért terrortámadás előtt lépett tatamira a müncheni olimpián. „Szabó szereplése meghatározza az egész csapat eredményességét – mondta Horváth István, a válogatott edzője. – Rendkívül nehéz a csoportja. Az ír Clarke nem lehet rá veszélyes, második ellenfele, a szovjet Szuszlin annál inkább. Eddig még mindig legyőzte Ferit” Aztán megtörtént, amit a magyar szurkolók reméltek. Szabó Ferenc magabiztosan nyert Clarke ellen, majd egyhangú bírói döntéssel legyőzte a szovjetet is. A jó sorozat folytatását aztán a franciák klasszisa, a háromszoros Európa-bajnok Mounier meghiúsította, de az eredmények kedvező alakulása lehetőséget adott a „visszamérkőzésre”. Az észak-koreai Kim ellen azonban nem sikerült közelebb lépni az éremhez, Szabó Ferenc hetedik helyezettként fejezte be a magyar cselgáncs első olimpiai szereplését. 1973-ban a madridi Európa-bajnokságon Tuncsik József és Szabó Ferenc is indulhatott a pehelysúlyban, utóbbi az ötödik helyig jutott, így a svájci világbajnokságra is benevezték, de az első összecsapását elveszítve búcsúzott Lausanne-ban. Aztán valami eltörött. 1974 januárjában Szabó Ferenc átigazolási kérelmet adott be, az Újpesti Dózsánál akarta folytatni, ez a döntés pedig nagy vihart kavart. Klubja nem adta ki, ezért a szabályok szerint egy éves „kivárás” várt rá. „Készülök, dolgozom, hajtok, ahogy eddig is. Sokat edzem, amennyit csak tudok. Az utóbbi időben valahogy szárnyra kapott a mendemonda, hogy a Ferike két éve nem edz már rendesen, hogy a Ferike link lett, kialudt benne az a vad tűz, ami eddig annyira hajtotta. Ez nem igaz. Nem volt igaz az olimpia után és most sem. Egyforma lendülettel és akarattal készültem akkor is, meg most is” – nyilatkozta hónapokkal később.

A hosszú szünet után jól sikerült a visszatérés: az egy esztendős kivárás után rögtön nemzetközi versenyen mutatkozott be: a „szocialista országok belügyi dolgozóinak cselgáncs-szpartakiádján” első lett a pehelysúlyban, Európa-bajnokot, nagyhírű sportolókat utasított maga mögé 1975 januárjában. Visszatérhetett a válogatott keretbe is, ahol folytatódhatott a versenyfutása nagy riválisával, Tuncsik Józseffel. A lyoni Európa-bajnokságra ismét mindketten elutazhattak, Tuncsik az első meccsen búcsúzott, Szabó bravúrgyőzelemmel kezdett, de aztán kiesett. A bécsi vb-re csak Szabó Ferenc utazhatott, de nem jutott túl az első fordulón. Az évek óta tartó, izgalmas párviadalba egy ifjú kihívó is érkezett, Kollár Ferenc. A szakvezetés a fiatalnak szavazott bizalmat, 1976 tavaszán őt jelölte a montreali olimpiai csapatba, egyetlen kitétellel: „a szövetség csak akkor javasolja olimpiai indulását, ha súlycsoportjában a hazai riválisok nem bizonyítanak. Tuncsik József és Szabó Ferenc ugyanis indul Kijevben, és Európa-bajnoki első vagy második helyezéssel kiszoríthatja őt.” Tuncsik Kijevben a magyar cselgáncs addigi legnagyobb sikerét aratta, Európa-bajnoki címet szerzett, majd a montreali olimpián megszerezte Magyarország első érmét a sportágban. Egy évvel később, 1977-ben aztán újra Szabó Ferenc lett az év dzsúdósa Magyarországon.

A huszonkilenc esztendős, rutinos dzsúdósnak kedvező volt a szabályváltozás: a korábbi öt súlycsoport helyett hetet jelölt ki a nemzetközi szövetség, a 63 kilogramm helyett 65 lett az új súlyhatár, így Szabónak kevesebbet kellett küzdenie a fogyasztással. 1977-ben harcba indult az újabb Európa-bajnoki indulásért. A műtét után visszatérő Tuncsik hiába vetette magát nagy lendülettel újra a munkába, Szabó bizonyított: nemzetközi tornát nyert Hollandiában és Ausztriában is, így ő indulhatott az első „hét súlycsoportos” Eb-n, az NSZK-beli Ludwigshafenben. Mindössze tizennyolc másodpercen múlt, hogy nem tudta megismételni Tuncsik 1976-os bravúrját. A 65 kilósok között nem egészen egy óra alatt három mérkőzést kellett vívnia, de győzött a holland Brand, az izraeli Chiadze és a román Nicolae ellen is, majd a döntőbe jutásért bravúrral nyert az NDK-beli Európa-bajnok Reissmann ellen. A döntőben a háromszoros Eb-bronzérmes francia Delvingttel találkozott, uralta a mérkőzést. Tizennyolc másodperccel a befejezés előtt még biztosan vezetett, amikor egy vitatható bírói döntéssel hátrányba került. Ez az Európa-bajnoki ezüstérem lett pályafutásának legfényesebb érme. A hetedik danos dzsúdó nagymester – hét gyermek édesapja, immár nagyszülő – később edzőként is letette a névjegyét a tatamira, saját egyesületeiben, az Egerági Üstökös SE és a Varga Cseppek Judo SE csapatánál tanítványai közül három gyermeke érte el a legnagyobb sikereket: Szabó Franciska U23-as Európa-bajnoki aranyérmes, hatszoros magyar bajnok, a három évvel fiatalabb Szabó Frigyes Grand Prix-bronzérmes, háromszoros magyar bajnok, ikertestvére, Szabó Katinka U23-as, junior és ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmes, ötszörös felnőtt magyar bajnok lett.

• Olimpiai 7. helyezés (1972, München, 63 kg) • Európa-bajnoki 2. helyezés (1977, Ludwigshafen, 65 kg) • Európa-bajnoki 3. helyezés (1971, Göteborg, 63 kg) • Kétszeres Európa-bajnoki 5. helyezés (1970, Berlin, 63 kg; 1973, Madrid, 63 kg) • Junior Európa-bajnoki 2. helyezés (1968, London, 63 kg) • Háromszoros magyar bajnok (1968, 63 kg; 1970, 63 kg; 1971, 63 kg)

• Judoinfo.hu • Judoinside.com • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum