Sági

József

Sági József 1930. február 17-én született Csongrád városában. Tanulmányai során végig a sport volt a főszereplő, testnevelő tanári diplomát szerzett, s csaknem kétszáz kilométerre szülővárosától, Tatabányán helyezkedett el. Birkózást is oktatott, de 1954-ben ő lett az alapítója a Tatabányai Bányász cselgáncsszakosztályának. „Nem volt könnyű dolga Sági József gimnáziumi testnevelő tanárnak. Amikor e sportot be akarta mutatni a városban, jóformán fogni kellett az utcán két vállalkozó szellemű ifjút. Az idegenkedés abból is eredt, hogy amit tudtak e furcsa nevű sportról, az nem volt túl kedvező. Sokan féltek tőle, azt hitték, az egész arra megy, hogy kicsavarják az ellenfél kezét, lábát. A múltban meg különösen misztikus ködbe burkolták. Mi is valójában a cselgáncs és honnan származik? Ez utóbbi kérdés még ma is tisztázatlan: a szakirodalom egy része a XII. századi Japánig vezeti történetét, mások viszont a kínai eredet mellett kardoskodnak. A második feltevés a valószínűbb, bár rendszeres művelői a japánok voltak, ők alakították ki a mai cselgáncsot is, és terjesztették el a világon” – fejtegetik a Bányász sportolók ötven évéről szóló, 1961-ben megjelent kiadványban.

Sági József csaknem két évtizeden át vezette a Bányász szakosztályát, amelyben eleinte kisebb, majd egyre népesebb csoport mutatta fel az eredményeket. A hatvanas évek előtt kialakult egy erős együttes, amely vitathatatlanul vezette a vidékiek ranglistáját, sőt olykor a fővárosi szakosztályokkal is felvette a versenyt. A hatvanas évek második felében adott először versenyzőt a magyar válogatottnak, de 1966 novemberében a TBSC nagyon tehetséges cselgáncsozója, a nemzetközi versenyekre hivatalos Faragó Benjámin a válogatott tagjaként utazott Prága felé. A repülőgép Pozsony közelében lezuhant, és a tatabányai sportreménység – négy versenyzőtársával és a szövetségi kapitánnyal együtt – szörnyethalt. Később ebből a műhelyből indult el a sportág sok jelentős alakja, Gábor Áron, Demeter Béla, Pákozdi Emil, Pákozdi Csaba, Dorogi Pál, Németh Ferenc, Kunyik József vagy Csernoviczki Csaba. Sági József tekintélyes edzőként jó erőben tartotta versenyzőit. 1974-ben költözött Budapestre, egykori versenyzője, Németh Ferenc követte a vezetőedzői poszton.

A fővárosban a Magyar Cselgáncs Szövetség (a rendszerváltás óta Magyar Judo Szövetség) szakfelügyelőjeként, s 1977 és 1989 között tizenkét esztendőn át főtitkáraként, nyugdíjba vonulásáig, sőt, még azt követően is a sportágat szolgálta, az 1988-as szöuli olimpián ő volt a magyar cselgáncsválogatott csapatvezetője. Több meghatározó könyv és kiadvány szerzője vagy társszerzője volt, a Putnik Bálinttal közösen jegyzett, „Cselgáncs (Verseny- és játékszabályok)” című könyve kilenc kiadást ért meg, meghatározó műve „A magyar judo fél évszázada” címmel 2005-ben megjelent sportágtörténeti összefoglaló alkotás lett. Tudásával, szakértelmével, tapasztalataival a sportág rengeteg képviselőjének segített pályája során. A hatodik danos dzsúdónagymester fáradhatatlan munkájáért 2003-ban sportminiszteri elismerő oklevelet kapott, 2006-ban átvehette a Magyar Judóért Díj aranyfokozatát, 2020-ban pedig a Magyar Judo Szövetség Életműdíjasa lett. 2024 januárjában, életének kilencvenötödik esztendejében veszítette el őt a magyar dzsúdócsalád.

• Arcanum • Judoinfo.hu