Putnik

Bálint

„A legszebb Mikulás-napi ajándék Putnik Bálint színigazgatónak jutott, ugyanis felesége, Jurik Júlia, a nálunk is dédelgetett szubrett, Miklós nap hajnalán egészséges fiúgyermeknek adott életet. A csecsemő a keresztségben Bálint nevet nyert” – számolt be róla a korabeli Népújság 1942 decemberében. A kis Bálint szülei meghatározó szerepet játszottak a színházi világban, édesapja idősebb Putnik Bálint színművész, rendező, igazgató, édesanyja, Jurik Júlia pedig Jászai Mari díjas színésznő volt. Gyermekük egy egészen más világban lett később ugyancsak meghatározó szereplő. Putnik Bálint Nagyváradon született, a „kis Párizs” akkoriban az Anyaország részét képezte, a második bécsi döntés 1940-ben Észak-Erdélyt visszacsatolta Magyarországhoz. Sportpályafutását a tanulmányai során, már Budapesten birkózóként kezdte, de a hatvanas évek elején megismerkedett a dzsúdóval is, amelyben Nádai Pál vezetőedző és Dudás Gyula segédedző irányításával, a Közgáz SE edzőtermében jutott egyre magasabbra (a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen vehetett át közgazdász diplomát 1965-ben, később itt szerzett doktori címet is). Erősségei közé tartozott a belső combdobás, ez a technika fontos szerepet játszott kurta versenyzői pályafutásában, amikor 1966-ban a magyar bajnoki ezüstéremig jutott a nehézsúlyúak között. A tatamin töltött időszaknak két évvel később egy sérülés vetett véget, de a cselgáncstól akkor már nem tudott és nem is akart elszakadni.

Putnik Bálint a szőnyeg szélére állt, edzőként segítette a fiatalok fejlődését, 1973-tól pedig a versenybírók közé is beállt, s a sikerek felé végül mégis a tatamin indult tovább. 1976-ban B-kategóriás nemzetközi bírói vizsgát tett sikerrel, két évvel később megválasztották a Magyar Cselgáncs Szövetség bíróbizottságának elnökévé, 1981-ben pedig a legmagasabb szintre került, elnyerte az A-kategóriás nemzetközi bírói címet is. Abban az évben ő lehetett az első magyar bíró, aki Európa-bajnokságon (amelyet éppen hazánkban, Debrecenben rendeztek meg) tatamira léphetett, versenybíróként később vezethetett döntőt világbajnokságon és Európa-bajnokságon is. A hazai cselgáncséletben is fontos szerepet játszott, 1978-ban ő vezette a miskolci junior és ifjúsági Európa-bajnokság szervező bizottságát, 1981-ben pedig megjelent a később több kiadást is megért, Sági József közreműködésével írt könyve, a Cselgáncs. „A sportág szabálykönyve először a hazai versenyekre vonatkozó szabályokat foglalja össze. Leírja a versenyek és mérkőzések lebonyolításának feltételeit, a versenyzők kor- és súlycsoportjait, ismerteti a versenyzők jogait és kötelességeit. Ezután a vezetőkre (csapatvezető, edző, csapatkapitány) vonatkozó előírások következnek, majd a versenyek színhelyére, a felszerelésekre, a versenybíróság működésére, a versenyek előkészítésére vonatkozó ismereteket tárgyalja a kiadvány, később pedig a versenyek lebonyolításával (sorsolás, versenyzés, helyezési sorrend megállapítása, óvás, fellebbezés) kapcsolatos tudnivalók következnek. Az utolsó fejezet tartalmazza a Nemzetközi Judo Szövetség versenyszabályzatát. Japán-magyar szakmai szótárral, illetve versenytáblázat-, jegyzőkönyv- és jelentésmintával zárul a szabálykönyv, amelyet edzők és játékosok haszonnal forgathatnak” – írta róla akkoriban a Népsport.

Kitűnően beszél angolul, németül és franciául is, emiatt karrierje meredeken ívelt felfelé a sportdiplomácia területén is. 1982-ben választották meg az Európai Judo Szövetség sportigazgató helyettesének. „Az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, amikor megkaptam ezt a megtisztelő megbízatást. Ugyanis ezzel a beosztással összeférhetetlen dolog a bíráskodás, így egyelőre szó sem lehet arról, hogy nemzetközi versenyeken bírói feladatot kapjak, csak itthon, hazai bajnokságokon, csapatmérkőzéseken bíráskodhatok” – értékelte a döntést. Sportigazgató-helyettesként pedig még többet utazott, még több kapcsolatot épített, nem volt meglepő, hogy az 1982-es párizsi kongresszuson a Nemzetközi Judo Szövetség is beválasztotta a sportbizottság tagjai közé. 1987-ben – a párizsi Európa-bajnokságot megelőző kongresszuson – az európai szövetségnél helyettesből sportigazgatóvá lépett elő, a kontinensbajnokságok, az Európa-kupák és az A-kategóriás nemzetközi viadalok technikai lebonyolítása is a feladatai közé tartozott. „Nos, Putniknak rögtön akadt dolga – nem is akármilyen. Történt ugyanis, hogy a briteket a szervezők – vagy a feledékeny autóbuszsofőrök – bent felejtették a szállóban. Közelgett a nehézsúlyú Gordon meccse, és ő még sehol sem volt. Sportdiplomatánk úgy döntött, hogy ’elromlott’ az eredményjelző. Egy kicsit összekevertette ugyanis azon az adatokat, számokat. Amikor a svájci Jedle (Gordon ellenfele) tiltakozott, szerelőt hivatott, aki alátámasztotta a nem létező bajt, s kért öt percet annak ’kijavítására’. Közben befutott a brit, az óra természetesen megjavult, és győzött... Jedle. Putnik Bálint a mérkőzés után csak ennyit jegyzett meg: Szerencsére így legalább minden mérgük elpárolgott a svájciaknak...” – számolt be a párizsi Európa-bajnokságon történt esetről a Népsport kiküldött tudósítója.

Sikereit 1987-ben a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozata kitüntetéssel ismerték el. 1984 óta volt a Magyar Cselgáncs Szövetség elnökségi tagja, és tisztségviselője maradt a rendszerváltás időszakában is, amikor viharos közgyűlésen új nevet és új vezérkart kapott a szervezet: az új, Magyar Judo Szövetség elnöke dr. Szegvári Péter, az általános alelnöke pedig dr. Putnik Bálint lett. 1992-ben komoly sportdiplomáciai sikerként könyvelhettük el, hogy a barcelonai olimpiára egy magyar mérkőzésvezetőt is meghívtak, Vági Miklós személyében, Putnik Bálintot pedig beválasztották az ötkarikás játékok sportági technikai bizottságába. A barcelonai olimpia nagy magyar sikerei után egy évvel, 1993-ban aztán ő lett a Magyar Judo Szövetség elnöke, erről így számolt be a sportnapilap: „Némi meglepetésre a hivatalból leköszönő elnökség feje, dr. Szegvári Péter bejelentette, nem jelölteti magát, nem kíván tovább a Magyar Judo Szövetség elnöke lenni. Indokai között az szerepelt, hogy a megváltozott politikai viszonyok között nem tudja garantálni a segítséget, a támogatást, az a véleménye, hogy professzionista elnökségre van szükség, és abban egy menedzser típusú elnökre. Elmondta azt is, hogy a jelen helyzetben, ezzel a csapattal nem látja biztosítva a megfelelő szakmai munkát. Így dr. Putnik Bálintnak – ő volt a másik jelölt – nem maradt ellenfele, az ötvenéves sportdiplomata, aki az Európai Judo Szövetség sportigazgatója, valamennyi érvényes szavazólapon élvezte a küldöttek bizalmát, egyhangúlag választották elnöknek. Túlzás lenne azt állítani, hogy könnyű fába vágta a fejszéjét dr. Putnik Bálint, aki több mint húsz éve tevékenykedik a dzsúdósportban, és túlzás nélkül állítható, hogy Európa-szerte ismert szakembere a sportágnak. – Nincs más választásom, tűzoltással kell kezdeni a munkát. Hogy a legközelebbi feladatokat mondjam, biztosítani kell a válogatottnak a párizsi nemzetközi viadalon történő részvételét, ki kell írni a pályázatot a kapitányi posztra, és gőzerővel kell készülni az április végi athéni Eb-re – mondta az új elnök.”

Nem lehettek történelmi távlatai annak, hogy megítélhesse az utókor az elnöki munkáját, amely két évvel később, 1995 karácsonyán látszólag egy balesettel ért véget. „Szenteste. A szeretet ünnepe. Az ünnep, amit mindenki családjával tölt, békességben, otthon. Ha teheti... Dr. Putnik Bálint, a Magyar Judo Szövetség elnöke azonban valamikor éppen akkortájt térhetett magához a kórházban, amikor odahaza a karácsonyfán az első csillagszórót meggyújtották. Pedig aznap délután még dr. Putnik Bálint gondolatai is az ajándékok körül forogtak. Aztán... – Huszonnegyedikén történt, mentem haza a bevásárlásból, úgy egy óra tájban értem a házunk elé. Leparkoltam az autóval, elkezdtem kiszedni a csomagokat. Az út mellett húzódik egy körülbelül másfél méter mély, betonaljzatú vízelvezető csatorna. Ahogy elindultam a kocsitól, megtörtént a baj. Megcsúsztam. Azt tudni kell, hogy minden dzsúdós ösztönösen a hátára esik, én is így tettem, de a fejemet odavertem a betonhoz. Innentől kezdve nem emlékszem semmire, már csak a kórházban tértem magamhoz, koponyaalapi töréssel. Az orvosok azt mondták: csoda, hogy életben maradtam. Ez a fajta törés többnyire halálos. Rengeteg vért veszítettem. Nekem az eséstől kezdve minden kiesett, ám a szomszédok szerint egyedül mentem haza, egyedül csöngettem be. Amint a kórházban magamhoz tértem, az első dolgom volt, hogy kérjek egy sakkautomatát, és játsszak egy partit. Ezt követően soroltam fejből az ismerősök telefonszámait, angolul fordítgattam, egyszóval felmértem, történt-e változás a szellemi állapotomban. Szerencsére úgy tűnik, rendben vagyok” – bírta szóra a Nemzeti Sport. A baleset után két-három hónapos pihenőt írtak számára elő az orvosok, a teljes felépülésre pedig fél évet jósoltak. Csakhogy távollétében a szövetségben áldatlanná váltak az állapotok, és ez odáig fajult, hogy a közgyűlésen egy bizalmi szavazás keretében megvonta a tagság a támogatását a teljes elnökségtől. A megismételt közgyűlésen pedig a tőkeerős vállalkozó, Sepsi László kapott bizalmat a szavazóktól, ő lett az új elnök.

„A magyar dzsúdósok eddig sem tartoztak a nemzetközi szövetség kedvencei közé. Sportdiplomáciánk bevallottan gyenge, ezen az itthoni vezérkar az utóbbi időben egyre erőteljesebben változtatni kívánt. A külföldi világ- és nemzetközi versenyeken gyakorta érték méltánytalanságok cselgáncsozóinkat. Eddig. És mi lesz ezután?! Néhány éve ugyanis gyakorlatilag csak Putnik Bálint tartott szoros, állandó kapcsolatot a sportág nemzetközi és európai szervezetével. A hazai cselgáncsszövetség korábbi elnöke tizennyolc évig volt az EJU sportigazgatója, illetve, ami ezzel a tisztséggel együtt járt, az IJF sportbizottságának tagja. Áprilistól azonban nem kívánja betölteni többé a funkcióit. – Önszántamból távozom a posztomról – mondta Putnik Bálint. – Méghozzá a magyarországi áldatlan állapotok miatt. Megmondom őszintén, az utóbbi időben már semmilyen kapcsolatom sem volt a hazai szövetséggel, és nem az én hibámból. Ha pedig nincs hátterem, nem érdemes tovább csinálnom.” Az 1998-as búcsút követően a Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) végrehajtó bizottsága Putnik Bálintnak munkája elismeréseként ezüst érdemrendet adományozott, és a szövetség tiszteletbeli tagjává választotta, a Magyar Judo Szövetség pedig a Magyar Dzsúdóért érdemrend arany fokozatát adományozta neki. Napjainkig elnöki tanácsadóként segíti Marius Vizer IJF-elnök és a Magyar Judo Szövetséget 1998 óta vezető dr. Tóth László munkáját is. A hatodik danos dzsúdó nagymester 2019-ben a Magyar Sport napján a sport és egészséges életmód népszerűsítésért végzett kiemelkedő tevékenységért Eszterházy Miksa-díjban részesült.

• Arcanum • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinfo.hu • Judoinside.com