A szőlőtőkék mellől Tokióba
„A miklóstelepi iskolába jártam, szőlőnk volt, nehéz munka, anyám mindig azt mondta: mindegy mit csinálsz, csak a város felé mozdulj. Mozdultam! Kálmán Gyula barátommal elmentünk dzsúdózni, mert az a városban volt. Japánba is sikerült eljutnom a szőlőtőkék közül. Megragadott az a fajta mentalitás, ami ott uralkodott. A kapukhoz nem kellett kapukulcs, mert nem volt rajtuk zárszerkezet. A dzsúdóban talán az jelentette a legtöbbet, hogy olyan közösségbe kerültem, ahol nincsenek címek, előjogok, a lépcsőkön a magad munkája alapján tudsz egyre feljebb kerülni” – idézte fel a az első lépések hátterét Pulai János, aki a cselgánccsal nemcsak megismerkedett, abban korszakalkotó egyéniséggé formálódott. Varga András mesteredző kezei között, kezdetben a Kecskeméti Dózsa, majd 1973-tól a Kecskeméti Sport Club színeiben gyűjtötte eredményeit.
Bajnokság a Marx Károly Egyetemen
Különleges helyszínen szerezte meg az első magyar bajnoki címét: 1964 augusztusában a Marx Károly Közgazdasági Egyetem aulájában rendezték meg a cselgáncsozók bajnokságát. „A pehelysúly a még ifjúsági korú Pulai János sikerét hozta, a Budapest-bajnok Niklaszt is legyőzve lett bajnok, elsősorban jó erőnlétével és harcos szellemű versenyzésével érdemelte meg a bajnoki címet” – írta a korabeli Népsport. Öt évre rá duplázott, 1969-ben a Játékcsarnokban megrendezett cselgáncsbajnokság. „A versenyt dicséretre méltó gördülékenységgel, két szőnyegen, megállás nélkül bonyolították le. Amint várható volt, tizenhárom szakosztály ötvenhét cselgáncsozója – a mintegy félezer néző biztatása mellett – kemény küzdelmet vívott az egyes helyezésekért. A mezőnyből kiemelkedett Pulai, aki már a selejtezőkön is a nehezebb ágon küzdött, de végig érvényesíteni tudta technikai és erőnléti fölényét. A döntő utolsó perceiben látszott fáradtnak. Végül is képes volt arra, hogy a várt eredményt nyújtsa” – dicsérte a kecskeméti versenyző teljesítményét a Népsport tudósítója.
Borsószemnyi hátráltatás
1967-ben mutatkozhatott be első világversenyén: a római Európa-bajnokságon a 63 kilósok között legyőzte az NSZK-beli Petikert, a csehszlovák Stankovicot, a legjobb négy közé jutásért azonban vereséget szenvedett a későbbi bronzérmes szovjet Kozodszkijtól, így hetedik lett. Egy évvel később, Lausanne-ban ugyancsak a hetedik helyig jutott, 1969-ben, Oostendében pedig már csak egy megnyert mérkőzés választotta el a dobogótól, végül az ötödik helyen zárt. Emiatt az Év cselgáncsozójának választották Magyarországon, átvehette a Magyar Cselgáncs Szövetség Japan Trophy elnevezésű kupáját. 1970-ben Pulai János negyedszer is a helyezettek közé került, csakhogy a rangsorban megelőzte nagy riválisa, Szabó Ferenc, akivel éveken át nagy csatákat vívtak, egymás fejlődését is segítve ezzel. 1971 aztán borzasztóan kezdődött: „Sajnos, Pulai súlyosan megsérült és jelenleg kórházban ápolják. A pénteki edzésen a bokájáról egy borsószem nagyságú csont levált. Műtét nem lesz. A levált csontot a helyére illesztették, majd gipszbe tették a sérült lábat. Hat hétig marad a gipsz, és csak ezután kerülhet sor az óvatos edzésmunkára. Pulaira idén nagy feladatok várnak. Kemény fiú és májusig még van idő. Ekkor rendezik meg az Eb-t, nagyon bízom abban, hogy Jancsi tökéletesen meggyógyul, formába lendül. Az Eb-helyezettek ugyanis mehetnek a ludvigshafeni vb-re, ahonnan az első hatban végző magyar biztos résztvevője lehet a müncheni olimpiának” – nyilatkozta Varga András, a kecskemétiek edzője a Petőfi Népében.
Az első világbajnoki pont
Nos, a mesteredző várakozásaiból csak egy vált valóra... A göteborgi Európa-bajnokságra Pulai János még nem utazhatott el, ennek ellenére bizonyítási lehetőséget kapott a világbajnokságon. 1971 szeptemberének negyedik napján érkezett el a nagy pillanat. Egészen addig magyar dzsúdós nem küzdhetett éremért a vb-történelemben. A dél-koreai Kim, a szenegáli N’Diaye és a svájci Wiler legyőzésével jutott be a legjobb nyolc közé, ott a korszak egyik nagyágyúja, a japánok későbbi olimpiai és világbajnok klasszisa, Nomura Tojokazu az útját állta. A vigaszágon az indonéz Setiwah legyőzése azt jelentette, hogy Pulai János a bronzéremért léphet tatamira. A súlycsoport másik klasszisa, a kétszeres Európa-bajnok szovjet Szergej Szuszlin legyőzte. A világbajnoki pontszerzés nem ért végül olimpiát, ezt pedig a nagy rivális Szabó Ferenc harcolta ki magának, aki a göteborgi Eb-n a dobogóra állhatott, így nyílttá tette kettejük versenyfutását. Pulai János a müncheni olimpia idején itthon ünnepelte Hetényi Antal Gábor első ötkarikás pontszerzését, és még évekig rivalizált a hazai legjobbakkal. 1980-ban állt át a tatami másik oldalára, nyugdíjas koráig edzőként segítette az utánpótlás fejlődését szeretett sportágában.
Kiemelkedő eredményei
• Világbajnoki 5. helyezett (1971, Ludwigshafen, 63 kg)
• Európa-bajnoki 5. helyezett (1969, Oostende, 63 kg)
• 3x Európa-bajnoki 7. helyezett (1967, Róma, 63 kg; 1968, Lausanne, 63 kg; 1970, Kelet-Berlin, 63 kg)
• 3x magyar bajnok (1964, pehelysúly; 1969, pehelysúly; 1974, 70 kg)
Felhasznált irodalom
• Judoinside.com
• Judoinfo.hu
• Arcanum
• Sági József: A magyar judosport fél évszázada