Dorogról Esztergomba
Pfluger Antal tizennégy évesen, 1961-ben kezdett cselgáncsozni a Dorogi Bányász szakosztályában, és a sportág alapjainak elsajátítását követően igen hamar az edzősködés felé indult. 1969-ben a versenyzés mellett már segédedzőként dolgozott társai mellett. Az 1970-es év fordulatot hozott karrierjében, a Bányász ugyanis megszüntette dzsúdószakosztályát, így több társával együtt Esztergomba tette át a székhelyét, a Spartacusban pedig már elsősorban edzőként számítottak rá. Néhány év alatt igazi fellegvárat épített a megyében. „Ezeréves városunkban ezt a Távol-Keletről elterjedt, önvédelmi jellegű küzdősportot Szupek Ferenc tanár népszerűsítette. Türelmes volt a jobbára tanítványai közül verbuvált fiatal versenyzőkkel, nem törekedett szalmalángéletű sikerekre. Tudta, hogy az sem a lelkesen gyakorló gyerekeinek, sem a szakosztálynak nem használna. A hatvanas évek végén egész sor serdülőkorú fiú érett be, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a korcsoport országos csapatbajnokságán elért első helyezés. Szupek Ferencet időközben iskolaigazgatóvá nevezték ki. Megnövekedett munkaköri és társadalmi kötelezettsége, ezért 1971 januárjában átadta az edzések irányítását Pfluger Antalnak. Nyugodt szívvel tette ezt, hiszen a Dorogi Bányász volt versenyzőjét előzőleg is ismerte. Tudta róla, hogy ifjúsági korában válogatott kerettag, magyar bajnokságon negyedik helyezett volt, felnőttként pedig nyert egy magyar bajnoksággal felérő hadsereg- és Balaton-bajnokságot. Az új edző nem elégedett meg gyakorlatban szerzett ismereteivel. Előbb segédoktatói tanfolyamot végzett, majd a Testnevelési Főiskola edzői szakán szerzett oklevelet. Pfluger Antal nem koptatta hiába az iskolapadot, versenyzői egymás után bizonyítottak az elmúlt időszakban a tatamin” – írta 1977 szeptemberében a Dolgozók Lapja.
Az Európa-bajnoki dobogón
Az Esztergomi Spartacusban 1986-ig volt vezetőedző, akkor azonban nem tudott nemet mondani a civil életből érkező felkérésre: Magyarország belgrádi, majd zágrábi nagykövetségén lett diplomata, s bár ötéves kiküldetése során végig tartotta a kapcsolatot esztergomi egyesületével, ebben az időszakban nem a cselgáncs játszotta életében a főszerepet. 1990-ben érkezett haza Jugoszláviából, s azon nyomban visszatért szeretett sportágához: lakóhelyén, Leányváron megalapította a cselgáncsszakosztályt, amelynek napjainkig vezetője és edzője. Tanítványai több mint háromszáz hazai és nemzetközi trófeát és csaknem százötven magyar bajnoki címet szereztek, a Leányvár SE női együttese öt alkalommal nyerte meg a csapatbajnokságot, s bár az egyesület elsődleges célja az utánpótlásnevelés, jó néhány kitűnő nemzetközi eredmény fűződik leányvári dzsúdós nevéhez. A legnagyobb siker talán a Szabó Ferenccel közösen felkészített Szabó Franciska U23-as Európa-bajnoki címe volt, amelyet 2012-ben ért el. A kétezres évek elején kezdte térhódítását a veterán dzsúdó, Pfluger Antal is több rangos viadalon húzta újra magára a versenydzsudogit, 2002-ben Londonderryben – ahol felesége aranyérmet szerzett – ötödik lett a veterán világbajnokságon, 2003-ban, a Kecskeméten megrendezett Európa-bajnokságon pedig a dobogó harmadik fokára állhatott.
Hetedik dan és Életműdíj
Maga is beállt a versenybírók közé, egyesületében pedig fontos feladatnak tartotta a bírók utánpótlásának biztosítását is. Tanítványai közül Rábai László 2019-ben, Oláh Szilárd 2022-ben lett az Év bírója Magyarországon, a különféle minősítésű bírók közé csaknem negyven növendéke jutott el az évek során. Sportvezetőként nem csupán a Leányvári SE működését irányította, 1994-től két éven át az Észak-Dunántúli Regionális Judo Szövetség elnöke, majd csaknem két évtizeden át elnökhelyetteseként dolgozott. Huszonegy éven át volt a Magyar Judo Szövetség elnökségének tagja. Pályafutása során jó néhány rangos elismerésben részesült, 1974-ben dr. Galla Ferencnél vizsgázott az első danfokozatra, a hatodik, nagymesteri fokozat 2004-es diplomáján Pak Szung Jong, a Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) és Marius Vizer, az Európai Judo Szövetség (EJU) akkori elnökének szignója szerepel, a hetedik danfokozatot pedig 2022-ben vehette át, Marius Vizer (IJF) és dr. Tóth László (EJU) elnökök aláírásával. 2000-ben vehette át a Magyar Judóért kitüntetés ezüst-, 2011-ben pedig az aranyfokozatát, 2018-ban Leányvár díszpolgára lett, a Magyar Judo Szövetségtől pedig Életműdíjat kapott.
Forrás
• Judoinfo.hu
• Arcanum
• Sági József: A magyar judosport fél évszázada