Petrovszky

Mihály

Petrovszky Mihály tizenkét évesen kezdett sportolni, eleinte a Viharsarokban akkoriban is igen népszerű labdarúgás edzéseit látogatta, majd kézilabdázott, a Pamut SE-vel megyei bajnok. A jól megtermett fiatalt 1965-ben egy barátja csábította el a békéscsabai Dózsa dzsúdósainak edzésére. Egy életre szóló kapcsolat kezdete lett a látogatás: Takács Zsigmondnál tanulta meg a sportág alapjait. Nem váltott csapatot, de egy év után mégis új tagkönyvet kapott: a megszűnő Dózsa szakosztályát a békéscsabai Honvéd Szalvai SE vette át, ettől kezdve Sarkadi János edző kísérte végig a pályafutását. Huszonkét évesen hívta fel magára igazán a figyelmet: az 1972-es voorburgi Európa-bajnokságon az ötödik helyen végzett. Akkoriban ez még kiemelkedő eredménynek számított, a magyar cselgáncs addig csupán három Eb-bronzéremmel büszkélkedhetett.

1972. augusztus 31-én kezdődtek a müncheni olimpia cselgáncs küzdelmei, Petrovszky Mihály súlycsoportja, a +93 kilogramm kezdett először, így ő lett a sportág történetének első magyar olimpikonja. Szereplését nem kísérte siker, a franciák későbbi olimpiai bronzérmese, Jean-Claude Brondani elütötte a továbbjutástól. Néhány nappal később, az abszolút kategóriában is próbára tehette erejét, a mexikói Exiga legyőzése után azonban a házigazdák sztárja, az olimpiai ezüstérmes Klaus Glahn szertefoszlatta álmait. A békéscsabai sportoló remek előjelekkel várta az 1976-os játékokat is, néhány héttel a torna előtt Kijevben bravúros bronzérmet szerzett az Eb-n. Ha Tuncsik József nem szerzi meg a sportág első magyar Eb-aranyát ugyanekkor, Petrovszky nevétől hangos a magyar sajtó. A nagy kijevi sikerrel a nehézsúlyúak között ismét ő képviselte a magyar színeket az olimpián. Montrealban a francia Berthet ellen győzelemmel kezdett, de a negyeddöntőben a brit Remfry jobbnak bizonyult, a sportág jegyzőkönyvei szerint pedig ez helyezetlen eredménynek számít.

A 130 kilós mezőmegyeri óriás pályafutása során sokszor kínlódott sérüléssel, mi több, 1974-ben magas vérnyomása miatt fél évre el is tiltották az orvosok a versenysporttól. A harmadik olimpiája egy sérülés miatt úszott el: 1980 júliusában egy lengyelországi tornán a szovjet rivális elleni összecsapáson elszakadtak a szalagok a jobb térdében, nem maradt esélye Moszkvára. A felépülés után ugyan még visszatért, levezetésképpen. Pályafutását sportágában A Magyar Judóért díj aranyfokozatával ismerték el, Békéscsaba Halhatatlan Sportcsillaga lett. 2018-ban, hatvannyolc esztendős korában hunyt el.

• Kétszeres olimpikon (1972, München, +93 kg; 1976, Montreal, +93 kg) • Európa-bajnokság 3. helyezés (1976, Kijev, +93 kg) • Kétszeres Európa-bajnokság 5. helyezés (1972, Voorburg, +93 kg; 1977, Ludwigshafen, +93 kg) • Magyar bajnok (1972, +93 kg)

• Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum • Judoinfo.hu • Judoinside.com