Németh

Károly

„A kisgyerek koromban választott röplabdához végül is alacsonyra nőttem. Vitorlázó repülő akartam lenni, de egy barátom lecsalt a dzsúdótanfolyamra” – idézte fel a pillanatot Németh Károly, aki meglehetősen későn, tizenhét évesen kezdte. „Hamar felfigyeltem rá, mert úgy csinálta a támasztott gáncsot, mint amikor a kisgyerekek váz alatt bicikliznek. Hiába javítgattam, nem javult a technikája. Különben nagyon ügyes fiúnak látszott, főleg tudatos, célratörő fiatalembernek. Próbáltam hát a rosszul beidegzett fogásról lebeszélni” – emlékezett vissza az első lépésekre a Bp. Spartacus trénere, az első magyar világbajnoki érmes dzsúdós, Varga Imre. Katonai szolgálata idején a Bp. Honvéd színeiben egyre szebb sikereket aratva járta a nemzetközi viadalokat, és később a földharctechnikák valóságos specialistájává vált.

Nemzetközi sikerek, A-kategóriás érmek ide vagy oda, a 78 kilóban olyan erős volt a hazai rivalizálás, hogy Németh Károlynak várnia kellett, egészen huszonhat éves koráig: az 1983-as moszkvai világbajnokságon mutatkozhatott be világversenyen a felnőtt válogatottban. A premier nem sikerült emlékezetesre, a Los Angeles-i olimpiára készülő csapatba sem került be, de talán nem is bánta, hogy nem kellett életre szóló csalódásként átélnie a szocialista tábor bojkottját. Annál nagyobb fokozatba kapcsolat a folytatásban, az évek során Króner Ferenc, Varga Imre, Tirala Tibor és Tuncsik József edzők kezei alatt pallérozódó sportoló 1987-ben – már az edzősködés mellett – ötödik lett a párizsi Európa-bajnokságon, tagja volt az esseni világbajnoki csapatnak, majd az A-kategóriás tornákon remek eredményekkel harcolta ki a szöuli indulás jogát.

Szöul, az olimpiai premier – amit már harmincegy évesen élt át – csalódást hozott: hiába készült Keserű József szövetségi kapitány és a válogatottból Bujkó Tamás, Hajtós Bertalan és Gyáni János társaságában egy hónapon át a sportág őshazájában, Japánban, az első fordulóban kikapott az egyiptomi Mohammed Valid Abdel Halimtól. Néhány alkalommal még láthatták a szurkolók küzdeni a hazai viadalokon, azóta azonban ő adja át a tudását a fiataloknak, a harmadik danos mester napjainkban a Vasas dzsúdószakosztályának elismert edzője. Alkalmanként azért még veteránként is próbára teszi a tudását, nyert korosztályos magyar bajnokságot, sőt, 2011-ben, a leibnitzi Európa-bajnokságon a Himnuszt is eljátszották a tiszteletére.

• Olimpikon (1988, Szöul, 78 kg) • Világbajnoki 7. helyezés (1983, Moszkva, 78 kg) • Európa-bajnoki 5. helyezés (1987, Párizs, 78 kg) • Európa-bajnoki 7. helyezés (1985, Hamar, 78 kg) • Háromszoros magyar bajnok (1981, 78 kg; 1985, 78 kg; 1987, 78 kg) • Veterán Európa-bajnok (2011, Leibnitz, M5-ös kategória, 81 kg) • Kétszeres veterán Európa-bajnoki 2. helyezés (2012, Opole, M6-os kategória, 81 kg; 2013, Párizs, M6, 81 kg)

• Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinfo.hu • Judoinside.com • Arcanum