Nagy

Zsuzsanna

Nagy Zsuzsanna csak néhány esztendőt töltött a dzsúdósportban, mégis maradandót alkotott: a mai napig ő a sportág legfiatalabb Európa-bajnoka, hat hónappal a tizenhatodik születésnapja előtt állhatott a dobogó legfelső fokára. Majd alig másfél évvel később – immár olimpikonként – szakított a versenysporttal. „Vesebetegségem miatt éveken át fel voltam mentve testnevelésből, én viszont mindenáron sportolni akartam. A XVII. kerületben a Hungarocamion csapatának edzéseit kezdtem el látogatni, nem sokkal múltam tizenegy éves, amikor először lementem. A kezdőknek minden hétköznap öttől, a haladóknak héttől volt edzés, a Hungarocamion nem tartozott a nagyobb egyesületek közé, egy év után éreztem is, hogy kinőttem a klubot. Anyukám ismeretségén keresztül kerültünk kapcsolatba az Újpesti Dózsa vezetőedzőjével, Horváth Istvánnal, aki megengedte, hogy hetente egyszer-kétszer lemenjek a Dózsa edzéseire. Akkoriban még nem jártak oda lányok” – idézi fel a kezdeteket Nagy Zsuzsa, aki eleinte csak álnéven, Nagy Zsoltként utazhatott a többiekkel az edzőtáborokba.

A tehetségére igen korán felfigyeltek a hazai edzők, tizennégy évesen már bronzérmes az ankarai junior Európa-bajnokságon, az 1991-es prágai Eb előtt pedig három felnőtt A-kategóriás versenyen is győzni tudott. De – ahogyan ő fogalmazott – nem volt egyszerű eset, néhány év alatt három egyesületben is megfordult, az edzők közül pedig Kárpáti Zoltán, Szakács László, Czinege József és Andrássy László is irányította a munkáját. A tehetsége és a tatamin mutatott győztes mentalitása kimagaslott kortársai közül. Nem véletlen, hogy az Újpesti Dózsánál lényegében miatta hívták életre a női szakosztályt a prágai Eb előtt. A női dzsúdó hőskorában harmadik alkalommal került magyar női versenyző az Európa-bajnoki döntőbe, 1988-ban és 1990-ben Parragh Katalin ezüstérmet szerzett. Nagy Zsuzsának Prágában mind a négy ellenfelét sikerült legyőznie, pedig az elődöntőben az egy évvel később olimpiai dobogós izraeli Yael Arad, a döntőben pedig az 1991-ben világbajnok német Frauke Eickhoff volt az ellenfele. Abban az esztendőben magától értetődően az újdonsült Európa-bajnok Nagy Zsuzsa lett az Év női cselgáncsozója Magyarországon.

A folytatás azonban nem tartozik a magyar dzsúdó legszívesebben emlegetett történetei közé. Nagy Zsuzsát – aki a barcelonai játékokon a teljes magyar csapat legfiatalabb tagjaként vehetett részt, de egy győzelemmel és egy vereséggel kiesett, majd nem sokkal később junior-világbajnoki bronzérmet szerzett Buenos Airesben – fájdalmasan fiatalon, tizenhét évesen elveszítette a sportág. 1993 tavaszán döntött úgy, hogy nem folytatja, és bár azóta közvetve néhányszor kapcsolatba került a sportággal, már nem tudták az elhatározásától eltéríteni. Az Európa-bajnoknő az évek során kertészmérnöki diplomát szerzett, egy lány édesanyja. A dzsúdó után fitneszklubot irányított, és évek óta egy családias hangulatú teniszklubot vezet Zuglóban. A sporttól nem szakadt el egyetlen pillanatra sem.

• Olimpikon (1992, Barcelona) • Európa-bajnok (1991, Prága, 61 kg) • junior vb-3. (1992, Buenos Aires, 61 kg) • 2x junior Eb-3. (1990, Ankara, 56 kg; 1991, Pieksamaki, 61 kg) • magyar bajnok (1990, 56 kg)

• Judoinside.com • Judoinfo.hu • Gombkötő Roland: A magyar judo aranykönyve • Sági József: A magyar judosport fél évszázada