Király

Anita

A női cselgáncs hőskorának volt részese Király Anita, aki tizenhárom esztendősen, 1984-ben kezdett dzsúdózni Egerben, előbb Kalydy Zoltán, majd Nagy László irányításával. „A szüleim úgy gondolták, jó atléta leszek. Az egri körcsarnokba jártam, a barátnőm öccse pedig ott cselgáncsozott. Meglátogattam az edzését, és inkább ott maradtam. A szüleim az újságból értesültek arról, hogy sportágat változtattam” – idézte fel a kezdeteket. Tehetségével és eredményeivel hamar felkeltette Szakács László figyelmét. A versenyzői pályafutását egy sérülés miatt hamar edzői útra cserélő pécsi szakember a korszak meghatározó trénere lett a nők között, Király Anitát is kis csapatába csábította (a korabeli szóbeszéd szerint harmincezer forintot fizetett érte új klubja). A hátteret a Debreceni Dózsa biztosította, de Szakács tanítványaival – akik közül a kétszeres Eb-ezüstérmes Parragh Katalin futotta be a legnagyobb pályát – Pécsett készült. Király Anita már debreceni színekben ünnepelhette az első felnőtt magyar bajnoki címét, és nagyon hamar érkezett az első komoly nemzetközi siker is: 1988-ban, a bécsi Budocenter csarnokában megrendezett junior Eb-n bronzérmes. Egy évvel később – még mindig csak tizennyolc évesen – a felnőtt Európa-bajnokságon és a vb-n is bemutatkozhatott, de szereplését nem kísérte siker, mindkétszer hetedik. 1990-ben szétesett a pécsi műhely és a debreceni klubbal is megváltozott a viszony, Király Anita kétszeres felnőtt magyar bajnokként igazolt át a Miskolci Vasutasba.

Nagy változásokat hozott 1991 is a számára: súlycsoportot váltott, a 61 kilósok közül fellépett a 66 kilogrammba. Bekerült a világbajnoki csapatba, Barcelonában nem volt szerencséje a sorsolással, a japán származású amerikai (később kétszeres világbajnoki érmes) Ogasawara már az első körben búcsúztatta. Ettől bekerült az olimpiai B-keretbe. 1992 kora tavaszán már bátran álmodozhatott az olimpiai részvételről, az akkoriban világkupa-versenynek számító Budapest Bank Kupán ezüstéremmel nyomatékosította igényét. Az olimpián szép győzelemmel kezdett, a Független Államok Közösségének színeiben szereplő Kotelnyikovának sikerült visszavágnia egy korábbi, Európa-bajnoki vereségért. Aztán jött a későbbi olimpiai bajnok, a kubai Odalis, aki nem csak a magyar versenyző számára jelentett megoldhatatlan feladatot. A vigaszágon még volt javítási lehetőség, de nem sikerült győzni az ötszörös kontinensbajnoki érmes amerikai Grace ellen, így született meg a kilencedik hely. A huszonegy esztendős reménység 1992 októberében megszerezte a harmadik magyar bajnoki címét is, semmi sem utalt arra, hogy ezzel máris vége. „Két évvel ezelőtt jelentkeztek először a fájdalmak. Többször csak érzéstelenítő injekcióval tudtam versenyezni, de jött az olimpia, vállaltam a gyűrődést. Barcelona után is gyötrelmes napokat éltem, és a gerincsérv-problémák súlyosbodtak, és orvosi tanácsra felhagyok az élsporttal” – jelentette be Miskolcon, egy sajtótájékoztatón.

A kényszerű búcsú után bepótolta a többszörösen elhalasztott érettségit, és a tanulással később sem hagyott fel, 2010-ben közgazdász diplomát szerzett az Eszterházy Károly Egyetemen. Az első danos dzsúdómester három gyermek édesanyja, egy vállalkozás pénzügyi vezetője, a sport és a cselgáncs azonban visszalopakodott az életébe: a kétezres évek elején újra ott állt a tatamin, hogy még egy magyar bajnoki címet szerezzen. Többet is sikerült, de a veteránok nyílt magyar bajnokságán megnyert aranyérmekkel nem érte be, többször is indult az „örökifjú” cselgáncsosok világversenyein, ezekről egy világbajnoki és egy Európa-bajnoki bronzérmet is hazavihetett.

• Olimpiai 9. helyezés (1992, Barcelona, 66 kg) • Junior Európa-bajnoki 3. helyezés (1988, Bécs, 61 kg) • Veterán világbajnoki 3. helyezés (2010, Budapest, 70 kg) • Veterán Európa-bajnoki 3. helyezés (2011, Porec, 70 kg) • Háromszoros magyar bajnok (1988, 61 kg; 1990, 61 kg; 1992, 66 kg)

• Judoinside.com • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinfo.hu • Arcanum