Hidasi

Ervin

Három testvérével együtt nagyon nehéz gyermekkor várt rá Budapesten. A világháborús zűrzavarban az apa elhagyta a családot, a kis Ervin három évesen elveszítette édesanyját is, gyermekévei alatt nagybátyja lett a legfőbb támogatója. A judóval az ötvenes évek végén, két legendás mester, Gyebnár Ferenc (Bp. Dózsa) és Galambos Márton (MTK) közreműködésével ismerkedett meg. 1980-ban költözött Somogy megyébe, ahol népművelőként kezdett dolgozni, előbb Somogytarnócán, majd Babócsán, később Barcson. 1983 márciusában Bonevácz Emil, Békefi Lajos, Janecsek László és Kardos Ferenc társaságában alapítója, 1990-ig vezetőedzője volt a Barcsi Vörös Csillag MGTSZ Péterhida Sportegyesület cselgáncs szakosztályának. 1990 és 1997 között a Dél-dunántúli Regionális Judo Szövetség alelnökeként a Magyar Judo Szövetség elnökségi ülésein küzdött a támogatásokért.

1993-ban a barcsi karate és cselgáncs szakosztály egyesülésével megalakult a Budo SE, a dzsúdósok edzéseit 1997-től 2001-ig ismét Hidasi Ervin irányította. Tanítványai számára óriási élmény volt 2000-ben az az izraeli edzőtábor 2000-ben, amely az ő kitartó szervezőmunkájának az eredményeként valósult meg – pedig kis híján meghiúsult. A barcsi sportvezetőnél a vizsgálatok gégerákot állapítottak meg. Budapesten operálták először, ám ez az időszak éppen az izraeli tábor szervezésével esett egybe, ami egy egész hónapos elfoglaltságot jelentett. Ezen aggályát jelezte is az orvosnak, aki kendőzetlenül őszintén közölte: vagy megoperáltatja magát, vagy egy hónap múlva már késő lesz. Beleegyezett a műtétbe, ám eztán közölték vele; legfeljebb egy százalék esélye van arra, hogy el tudjon utazni csapatával Izraelbe. A rá jellemző optimista hittel és makacs akarással ezt írta (mert beszélni akkor nem tudott) válaszul az orvosnak: „…ez fordítva lesz! Kilencvenkilenc százalék, hogy ott leszek!” És valóban, amikor kellett, ott ült a repülőgépen a dzsúdós gyerekekkel, akiknek egy életre szóló élmény volt az Izraeli edzőtábor…

Hidasi Ervin egészséges éveiben maga volt a kirobbanó energia, fiatalok százainak a helytállás és szorgalom példaképe. Élete nagy részében a dzsúdó élő reklámja, elhívatott nagykövete volt, munkásságáért megkapta a sportág legnagyobb hazai elismerését, a Magyar Judóért Díj arany fokozatát. 2011-ben vehette át a Barcs Városért kitüntetést. 2012-ben megalakult a Barcsi Judo Sportegyesület, amelynek közgyűlése Hidasi Ervint örökös és tiszteletbeli tagjává választotta. Betegségéből adódó kommunikációs nehézségei sem tudták megakadályozni, hogy tovább dolgozzon a barcsi judóért, az MJSZ vezetőségénél elérte, hogy Barcs kerüljön be a sportág-fejlesztési programba, 2015 februárjában Dr. Tóth László, az MJSZ elnöke személyesen adta át Barcson az önálló edzőterem létrehozását támogató dokumentumot, valamint Hidasi Ervinnek az adományozott harmadik danfokozatról szóló diplomát. Az álom megvalósulását már nem érhette meg, 2015. szeptember 14-én, az éjszakai órákban, szerettei közelségében feladta a könyörtelen kórsággal tizenöt éven át vívott háborút. A barcsi cselgáncsért végzett munkásságáért a 2019-ben átadott dzsúdóterem Hidasi Ervin nevét viseli.

• Barcsi Judo SE • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinfo.hu • Arcanum