A Nők Lapjában figyelt fel a dzsúdóra
Hetényi Antal a medencében barátkozott meg a sporttal, az Újpesti Dózsa úszói között azonban nem ragadt meg. Meglehetősen későn, tizenhat esztendősen kötelezte el magát egy életre a dzsúdó mellett. A figyelmét egy hirdetés keltette fel a Nők Lapjában, testvérével aztán titokban jelentkezett az újpesti edzőteremben, de néhány hét után – immár szülői jóváhagyással – a Honvéd cselgáncsozói között sajátította el a sportág alapjait. Késői kezdés ide vagy oda, két évvel később már a felnőttválogatott kapuján kopogtatott, 1969-ben, huszonkét évesen pedig aranyérmes a felnőtt országos bajnokságon, és már akkor a válldobás specialistájának tartották.
A magyar cselgáncs első olimpiai pontszerzője
„Teljes csapattal vehettünk részt a müncheni olimpián, de a vezetőink a lelkünkre kötötték, hogy pontot kell szereznünk, különben a magyar sportvezetés a tömegsport kategóriába sorolja a dzsúdót, vagyis a megtűrt, de kevésbé támogatott sportágak közé” – idézte fel az előzményeket Hetényi Antal, aki teljesítette a követelményt ötödik helyével, és ő lett a magyar cselgáncs első olimpiai pontszerzője. Pedig az előzmények nem sok jót ígértek: a Honvéd versenyzője az olimpia előtt hónapokon át bottal járt, nem tudott teljes értékű edzésmunkát végezni, előbb gyomorpanaszai, majd a jobb bokájában tokszalag-szakadása akadályozták. Münchenben a könnyűsúlyúak, vagyis a 70 kilogrammosok között remekül szerepelt, a britek junior és ifjúsági Eb-ezüstérmesét, Sullivant ipponnal győzte le a nyitányon, majd az ausztrál Churchill ellen bírói döntéssel jutott tovább. A folytatásban a japán klasszis, Nomura Tojokazu következett, aki nem adott esélyt a magyar dzsúdósnak, és meg sem állt az olimpiai bajnoki címig. A vigaszágon az Ázsia-bajnokságon bronzérmes tajvani Vang ellen sikerült nyernie, így a lengyel Zajkowski ellen már a bronzérem volt a tét. A világbajnoki bronzérmes, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes Zajkowski a papírformának megfelelően nyert, Hetényi Antal az ötödik lett. A dzsúdó nem került a tömegsport kategóriába.
Négy évtized a KSI szolgálatában
1972-ben Hetényi Antalt választották az Év cselgáncsosának Magyarországon, de a folytatásban is rendre megtalálták a sérülések (a bokája valójában sosem jött teljesen rendbe), és nem csak ez volt az oka, hogy lemaradt az 1976-os montreali játékokról. Ötödik próbálkozásra vették fel a Testnevelési Főiskola nappali tagozatára, a tanulás pedig ettől kezdve fontos szerepet játszott az életében. 1978-ban vonult vissza, és azon nyomban nagy vállalkozásba fogott: alapítója volt a KSI nehézatlétikai szakosztályának, amelyben a birkózás és a súlyemelés mellett a dzsúdó is helyet kapott. A kísérleti modell nem működött megfelelően, így 1983-ban szétvált a három sportág, Hetényi Antal (aki 1981-ben vehette át szakedzői diplomáját) pedig a cselgáncs vezetője lett. Több mint négy évtizeden át irányította a zuglói dzsúdósokat. A sportág irányításában is fontos szerepeket töltött be, több mint egy évtizeden át volt a Magyar Judo Szövetség szakmai alelnöke (hivatalból a MOB tagja), sőt, 1996-ban megbízott szövetségi kapitányként, 1997-ben pedig megbízott főtitkárként is szolgálta szeretett sportágát. Hetvenhat esztendős korában, 2023 márciusában veszítette el őt a magyar sport.
Szociológiából doktorált
A Testnevelési Főiskolán 1978-ban vehette át testnevelő tanári diplomáját, 1981-ben cselgáncs szakedző lett, 1981-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakán, később a doktori fokozat követelményeit is sikerrel teljesítette.
Díjai, elismerései
Az év cselgáncsozója Magyarországon (1972), nyolcadik danfokozatú dzsúdó nagymester (Magyarországon rajta kívül csak öten értek el ilyen magas fokozatot), mesteredző (2007), 2010-ben átvehette A Magyar Sportért Díj második fokozatát.