Hagyó

Gábor

Hagyó Gábor az új évezred elején az Újpesti TE szakosztályában ismerkedett meg a cselgáncs alapjaival, egy nagyon sikeres generáció tagjaként. Már az első években rendre a legjobbak között végzett az országos versenyeken, nem véletlenül került be a korosztályos válogatottakba. Tizenhat esztendősen – ami után Tatán megnyerte a tizenhét évnél fiatalabbak magyar bajnokságát – vehetett részt első Európa-bajnokságán, de a máltai tornán elveszítette az első összecsapását, és nem küzdhetett tovább. 2010-ben Pakson szerezte meg az első Európa-kupa érmét a juniorok között, 2012-ben a belgrádi felnőtt Európa-kupán pedig egészen a döntőig menetelt, ahol egyik hazai riválisa, Végvári Martin bizonyult jobbnak.

2012-ben igazolt át a Honvédba, 2013-ban pedig pályafutásának csúcsára ért, előbb Siklóson megnyerte az U23-as magyar bajnokságot, majd a bulgáriai Szamokovban a korosztály Európa-bajnokságán is győzött. Ő volt az U23-asok között a tizennyolcadik magyar Európa-bajnok, Toncs Péter tanítványa horvát, szerb, ukrán és a később kétszeres felnőtt Európa-bajnok koszovói Akil Gjakova legyőzésével jutott a fináléba, ahol már az első percben látványos ipponnal múlta felül az olasz Brunót. 2014-ben jutott a legközelebb a magyar bajnoki címhez, de a 73 kilogrammos döntőben nem bírt Kiss Norberttel. Az év fő versenye, a felnőtt Európa-bajnoki premier nem sikerült emlékezetesre: Montpellier-ben a világ- és Európa-bajnoki bronzérmes olasz Elio Verde már az első körben búcsúztatta. Hagyó Gábor megcélozta Rio de Janeirót, több olimpiai kvalifikációs tornán is tatamira lépett, de sérülése miatt 2015 őszén – huszonnégy esztendősen – a kényszerű visszavonulás mellett döntött. Sportágát azóta sem hagyta el, utánpótlás edzőként adja át tudását a fiataloknak.

• Judoinfo.hu • Arcanum • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinside.com