Gyebnár

Ferenc

Gyebnár Ferenc a magyarországi cselgáncs versenysport hőskorában lépett színre. 1949-ben – amikor elkezdte gimnáziumi tanulmányait – egy barátja csábította el a Budapesti Rendőr SE edzésére, ahol a dzsúdó nagy népszerűsítője, Vincze Tibor tartotta foglalkozásait. Versenyszerűen 1952-től cselgáncsozott, immár a Budapesti Dózsa színeiben. 1956-ben szerezte meg első magyar bajnoki címét a könnyűsúlyúak között, a következő két évben meg is védte. Ott volt a sportág magyar kontinensbajnoki premierjén: 1959-ben a korábbi Eb-bronzérmes nyugatnémet Johann Goor elleni győzelemmel mutatkozott be Bécsben, de a második körben a jugoszláv Mladen Mastela búcsúztatta. 1961-ben is részt vehetett az Eb-n, ráadásul három kategóriában is szerepelt, de sem a középsúlyban, sem a második danosok küzdelmében, sem a középsúlyúak között nem sikerült az áttörés. „Kárpótlásul” itthon a középsúly bajnoki aranya mellé begyűjtötte az abszolút címet is – akkor talán még nem gondolta, hogy ezzel véget ér versenyzői karrierjének.

1962-ben a Sportvezető- és Edzőképző Intézetben (SEKI) szerezte meg cselgáncs edzői oklevelét, de akkor már két esztendeje edzősködött a Dózsa szakosztályánál. S hogy milyen időket éltünk akkoriban: „Az Ú. Dózsa Markó utcai cselgáncs edzőtermében már hónapok óta ilyen kép fogadja a belépőt a szerdai napokon. Ekkor járnak ide ugyanis azok a serdülők, akik közül majd kiválogatják azt a harminc-negyven főnyi keretet, amelyre mint az ifjúsági utánpótlásra lehet majd számítani. Most még vagy száz-százhúszan ostromolják a lehetőség kapuját, hátha sikerül. De sokuknak már a kezdet kezdetén minden reménye elvész. – Megtelt a terem, már nem fér be senki... – Ilyenkor nem marad más hátra, mint egy sóhajtól kísért mondat elmormolása: ’Majd jövő szerdán még ennél is korábban jövök.’ – Annyi gyerek van, hogy alkalmanként csak az eljövők felét vagy egy harmadát tudjuk beengedni a terembe. Sokszor anélkül vagyunk kénytelenek elküldeni a gyerekeket, hogy megnézhetnénk, milyenek a képességeik – így kesereg Gyebnár Ferenc, az Ú. Dózsa többszörös válogatott versenyzője, aki mint a serdülők edzője figyeli a szőnyegen nyüzsögőket. Az a hatvan-hetven szerencsés cselgáncsos palánta, aki bejutott a terembe, összeszorított fogakkal igyekszik bebizonyítani: ők máris szeretik a sportágat és nagyon szeretnének itt gyökeret verni” – írta a korabeli Népsport 1960-ban.

A nagy rivális fővárosi klubhoz, a Budapesti Honvédhoz csábították, hogy vegye át Sági József vezetőedzői helyét. A „nagy utazás” 1972-ig tartott, ebben az időszakban mások mellett olyan neves tanítványai voltak, mint a sportág első magyar olimpiai pontszerzője, Hetényi Antal, illetve a magyar dzsúdó első Európa-bajnoka és első olimpiai érmese, Tuncsik József. A hetvenes évek elején komoly válságba került a szakosztály, a Honvéd fontolgatta, hogy a nehéz anyagi helyzet miatt megszüntetik. Gyebnár Ferenc nem várta meg a lehetséges búcsút, új utakat keresett. 1974-ben a Mélyépterv egyesületénél alapítója volt a Japán Harci Játékok klubjának, amelyben különféle küzdősport irányzatokkal – többek között dzsiu-dzsicuval, aikidóval és karatéval is – foglalkoztak. A dzsúdóban hatodik danos nagymester lett, a dzsiu-dzsicuban tiszteletbeli ötödik danos mester. Idővel visszatért szeretett sportágához, amelyben fontos feladatokat vállalt, volt a Magyar Judo Szövetség elnökségének, illetve a szervezet hagyományőrző és emlékbizottságának is tagja. Versenyzőként és edzőként elért sportsikereiért, a sportágért tett erőfeszítéséért 2001-ben vehette át a Magyar Judóért Díj arany fokozatát, majd 2023-ban megkapta a Magyar Judo Szövetség Életműdíját is. Néhány évre még a tatamira is visszatért, a veterán korcsoport versenyein próbára tette, kopott-e a tudása az évtizedek során. 2004-ben az Európa-bajnokságon megszerzett negyedik helyezés után akasztotta végleg szögre a sokat látott dzsudogit.

• 5x magyar bajnok (1956, könnyűsúly; 1957, könnyűsúly; 1958, könnyűsúly; 1961, középsúly és abszolút)

• Judoinfo.hu • Arcanum • Sági József: A magyar judosport fél évszázada