Moravetz Ferenc válogatottjában
Flórusz János tizennégy éves korában csatlakozott a Miskolci Vasutas cselgáncsozóihoz, Braskó Péter mesteredző kezei alatt sajátíthatta el a sportág csínját-bínját. Versenyzőként rendre a korosztályos legjobbak között szerepelt, 1977-ben a junior magyar bajnokságon megszerzett bronzérmével igazolta beválogatásának jogosságát: ezekben az években a Moravetz Ferenc vezette utánpótlás-válogatott kerettagja lehetett. Sorkatonai szolgálatát Szolnokon töltötte, Miskolcra való visszatérése után a felnőttmezőnyben az 1982-es másodosztályú magyar bajnokságon elnyert bronzérem volt a legjobb eredménye. Fiatalon, huszonhat évesen akasztotta szögre a dzsudogit, és a „civil” életben gépipari technikumban megszerzett képzettségét a MÁV csoportvezetőjeként a vasutasok körében hasznosította.
Visszahívta a cselgáncs
A cselgáncs „visszahívta”, Braskó Péter bátorítására megszerezte az edzői végzettséget, a neves mesterek példája pedig arra sarkallta, hogy 1991-ben visszatérjen a tatami mellé. A Miskolci VSC edzőjeként generációknak adta át a tudását, időközben 1998-ban részese volt a Miskolci Sportiskola cselgáncsszakosztálya megalapításának. 2011-ben új útra lépett, létrehozta az önálló Miskolci Judo Clubot, amelynek napjainkig elnöke és vezetőedzője. 2019-ben a Diósgyőri VTK keretein belül életre hívója volt a cselgáncsszakosztálynak, amelyben ugyancsak vezetőedzői feladatokat lát el.
„Mindig azt vallottam: addig igazából nem is érdemes a fiatalokat nemzetközi versenyeken, Európa-kupákon elindítani, amíg nem látom rajtuk, hogy valós éremesélyesként tudnak harcba szállni. A megfelelő felkészültség hiányában az egymeccses versenyeknek szakmailag nincs túl sok értelmük, ráadásul az ifjaknak szükségük van a megerősítést jelentő sikerélményekre, a sorozatos kudarcokból nem épülnek. A sokéves tapasztalatom azt mondatja velem: a munkát el kell végezni, anélkül viszont hiábavaló várni a jó eredményeket. Ha valaki tényleg eltökélt, sok időt szán a felkészülésére, és beleteszi a szükséges kemény melót, akkor az előbb-utóbb mindig megtérül.”
A legnevesebb tanítvány
Pályafutásának eddigi legsikeresebb tanítványa Gercsák Szabina volt, aki az utánpótlás-korosztályokban mindent megnyert, amit csak lehetett: ő lett az első magyar ifjúsági olimpiai bajnok dzsúdós, volt világ- és Európa-bajnok, junior világ- és Európa-bajnok, U23-as Európa-bajnok, de a felnőttek között is szép sikereket jegyezhetett, 2016-ban Európa-bajnoki bronzérmet nyert, és sportolói karrierjének utolsó jelentős állomásán részt vehetett a 2024-es párizsi olimpián. Érdekesség, hogy Gercsák Szabina is edzői pályára lépett, napjainkban korábbi mesterével együtt építik a dzsúdósport egyik miskolci bástyáját.
Flórusz János munkájának elismeréseként 2016-ban átvehette a Mester-M Díjat, 2024-ben pedig a Magyar Judóért díj arany fokozatát.
