Kései rajt, bajnoki cím
Flóri Miklós rögtön a közepébe csapott: nagybátyjának közbenjárásával 1958-ban, tizenhat évesen a korszak egyik legerősebb cselgáncs-szakosztályában, az Újpesti Dózsa felnőttcsapatánál, Gyányi Ferenc edző irányításával kezdte a dzsúdót. A kései rajt ellenére hamar magába szívta az alapokat, s néhány éven belül a korosztályos válogatottig is eljutott. Alig egy évtizedes sportolói pályafutása során több hazai és nemzetközi tornán is dobogóra állhatott, a legbüszkébb mégis a magyar bajnoki győzelmére lett: 1965-ben a 70 kilogrammosok küzdelmei során szerezte meg az aranyérmet. A döntőben a felnőttválogatott alapembere, Bodor Antal ellen diadalmaskodott. Az emlék ma is élénken él: a kecskeméti Bodor Antal egy év múlva elhódította a bajnoki aranyat, néhány héttel később azonban egy csehszlovák nemzetközi tornára tartva csapattársaival és az akkori szövetségi kapitánnyal együtt repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.
A tatami másik oldalán
Flóri Miklós amilyen későn kezdte, olyan hamar be is fejezte sportolói karrierjét: huszonhat évesen, 1968-ban döntött így, visszaemlékezése szerint komoly gondjai voltak a rendszeres fogyasztással, de ami még fontosabb indok volt: úgy érezte, nem tud tovább fejlődni, továbblépni versenyzőként. Annál jobban vonzotta a „másik oldal”, az edzői pálya, amelyre már 1967-ben rálépett, s amelyen azóta is rajta maradt. A kezdetekben klubjában, a Dózsánál bíztak rá gyerekeket, majd 1972-ben felkérték edzőnek az ifjúsági válogatott mellé. Abban az időszakban egykori klubtársa, versenyzőtársa, Horváth István volt a felnőttek szövetségi kapitánya, ez is segítette a munkáját. Végül az anyagiak szóltak közbe: a családot alapító fiatalembernek a megélhetését nem tudta biztosítani a sport, kitanulta a fogtechnikus szakmát, amelyben ugyanolyan határozottsággal tört a csúcsok felé, mint a tatami mellett. A magyar cselgáncs nem tudta nélkülözni Flóri Miklós szaktudását, így nem is távolodhatott el a sportágtól. A kezdetekben a Magyar Judo Szövetség Országos Dankollégiumának titkára volt, a sportág magyarországi térnyerésében meghatározó szerepet játszó dr. Galla Ferenc elnöksége idején. Majd két alkalommal is elnökként vezette a kollégiumot, összesen tizenkét éven át. Érdemeit tiszteletbeli elnöki címmel ismerték el utódai.
Örökifjú dzsúdósok
Flóri Miklósnak óriási érdemei vannak a szenior (a sportágban korábban masters, hivatalosan ma már veterán jelzővel illetett) dzsúdóversenyek elterjesztésében. 1996-ban alapította meg saját egyesületét, a Magyar Judomesterek Klubját, amelyben az élsportból kiöregedett vagy a cselgáncsot hobbiból űző felnőttek kaptak felkészülési lehetőséget. Az amerikai kontinensen nagy sikerrel megrendezett masters tornák mintájára 2003-ban Kecskeméten megrendezték a masters Európa-bajnokságot, majd 2010-ben Budapesten a hivatalos IJF-világbajnokságot is, 2014-ben pedig Balatonfüreden került sor a korosztály kontinensbajnokságára. Flóri Miklós a Nemzetközi Judo Szövetség veterán bizottságának tagjaként 2009 óta dolgozik az „örökifjú” dzsúdósokért.
Nyolcadik danfokozat
Flóri Miklós tevékenységét számtalan elismerés kísérte, a sportágért végzett munkájáért 2002-ben vehette át a Magyar Judóért aranyfokozatú kitüntetését. 2019-ben a Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) elnökétől, Marius Vizertől vehette át a nyolcadik danfokozatról szóló diplomát. Ilyen magasságokba a magyar dzsúdómesterek közül mindeddig csupán hatan jutottal el, rajta kívül Galla Ferenc, Hetényi Antal, Horváth István, Moravetz Ferenc és Hangyási László. Flóri Miklós 2025-ben vehette át az IJF Életműdíját, amellyel a veterán dzsúdósportért végzett munkáját ismerték el.
Forrás
• Judoinfo.hu
• Sági József: A magyar judosport fél évszázada