Az edzésmódszerekben megelőzte a korát
Erdődy Miklós mesteredző a magyar dzsúdósport különleges alakja volt, aki az edzésmódszerekben, az ellenfelek elemzésében egyaránt úttörő volt, mondhatni, megelőzte a korát. Az ötvenes évek végén Egerben ismerkedett meg a cselgáncs alapjaival, majd a fővárosba költözött, és hat éven át az MTK szakosztályában koptatta a tatamit. 1967-ben költözött a Megyeri útra, az Újpesti Dózsához, ahol a versenyekre való felkészülés mellett az utánpótlás-nevelésben is rögtön szerepet kapott. 1976-tól az edzősködés mellett a Testnevelési Főiskola munkatársa lett, 1979-ben cselgáncs szakedzői diplomát szerzett, 1986 karácsonya előtt néhány nappal pedig átvehette a mesteredzői oklevelet. Tanítványai közül az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok Csák József lett a leghíresebb, de sokra vitte a háromszoros vb-érmes Bujkó Tamás, az olimpikon Szepesi István és Zsoldos Zsolt, a junior Európa-bajnok Deák Ferenc vagy a junior Európa-bajnoki bronzérmes Csernoviczki Csaba is – utóbbi később ugyancsak mesteredzői címet érdemelt ki.
Az elsők között vezette be a videózást
Erdődy rendkívüli érdeklődést mutatott a különféle edzésmódszerek iránt, már a hetvenes évek végén igyekezett segítségül hívni a technikát. „A képmagnók segítségével az egész mezőnyt föltérképezhetjük, és az adatokat azután egy másik masina, egy R 22-es számítógép dolgozza majd föl. Aranyat érnek ezek a gépek...” – nyilatkozta 1978-ban, amikor még igazi különlegességnek számított Magyarországon a videózás. Abban is az újítók közé tartozott, hogy pulzusmérővel, stabilométerrel, gyorsasági erő mérésére alkalmas műszerrel végzett felméréseket. A Testnevelési Főiskola munkatársaként végigjárta a ranglétrát (1981 és 1983 között a TFSE csapatánál még edzősködött is), egészen a tudományos munkatárs fokozatig, az edzéselmélettel és -gyakorlattal foglalkozó szakcikkei, publikációi nem csak magyar nyelven jelentek meg. Emellett sportvezetőként is kitűnt munkabírásával, dolgozott versenybíróként, különféle bizottságok és dankollégiumok tagja volt a Magyar Judo Szövetségben, 1980-tól a cselgáncs középfokú edzőképzésének lett a szakvezetője. Az ötödik danos dzsúdómester 1986-tól egy évtizeden át volt a junior-válogatott szövetségi edzője. Ötvennyolc esztendős korában, egy vadászaton ragadta el a halál.
Forrás
• Arcanum
• Judoinfo.hu
• Sági József: A magyar judosport fél évszázada