Dávid

Tamás

A sportág hőskorában, 1954-ben, az Újpesti Dózsa szakosztályában, Gyáni Ferenc mester kezei alatt ismerkedett meg a cselgánccsal. A magas, jó kötésű fiatal hamar megmutatta tehetségét, az ötvenes évek végén sorra nyerte a Budapest-bajnokságokat, 1960-ban pedig már tagja volt a lila-fehérek felnőtt csapatbajnoki aranyérmes együttesének is. A húsz esztendős fiatal a válogatott vezetőinek figyelmét is magára vonta, 1960 decemberében a Kassán megrendezett, Csehszlovákia elleni csapatversenyen ölthette először magára a címeres dzsudogit. „Azelőtt úsztam és kajakoztam, néhány éve azonban egy bemutatón igen megkedveltem a cselgáncsot. Ez rendkívül nagy ügyességet, jó reflexet, gyors helyzetfelismerést és egyensúlyérzéket is igényel. Sikerült jó eredményeket elérnem, és örülök, hogy már a válogatottban is szerepelhettem” – nyilatkozta a Népszabadságban, néhány nappal később. 1961 februárban szerezte első felnőtt magyar bajnoki címét a nehézsúlyúak között, részt vehetett a milánói Európa-bajnokságon is, majd 1962 áprilisában az abszolút, súlycsoportok nélküli nyílt bajnoki aranyérmet is a nyakába akasztották.

Abban az időben nem volt természetes, hogy a magyarok is részt vesznek a sportág világversenyein, de 1962-ben, a nyugat-németországi Essenbe öt magyar dzsúdós is elutazott az Európa-bajnokságra. A sporttörténelmi siker Dávid Tamás nevéhez fűződik: az első danosok kategóriájában bronzérmet nyert, ez volt a magyar cselgáncs első jelentős nemzetközi sikere, egyben első Európa-bajnoki érme. „Essenben hozzájutottam egy japán szakkönyvhöz és abból tanultam néhány kikényszerítő helyzetet. Most azokat gyakorolgatom, mert bebizonyosodott, hogy csak az tud eredményt elérni a nagy versenyeken, aki képes kikényszeríteni a dobást. Ezt régóta tudjuk, de nem tudtuk a módját” – újságolta örömmel a Népsport újságírójának, a Honvéd korábbi edzőjének, Kaszás Sándornak adott nyilatkozatában a Dózsa friss Eb-érmese. „Valahogy így képzeljük el az olyan versenyzőt, aki a válogatott mezt magára húzza. Ilyennek, akiről az edzője elmondhatta, hogy alig hiányzott az utóbbi két évben edzésről, aki ennek ellenére jeles rendű az Állatorvosi Főiskolán, aki ilyen tudatosan készül feladatai megoldására, tapasztalatokkal ilyen gazdagon megrakodva jön haza az Eb-ről, ahol mindent megtett a sikerért is, így érthető, hogy ő hozta haza azt a bronzérmet, amelyet ezek után kicsit fényesebbnek is látunk” – zárta sorait Kaszás Sándor.

Dávid Tamás azonban nem sokáig gyarapította a fényes eredmények sorát, 1963-ban még elutazhatott a genfi Európa-bajnokságra, ahol a legjobb nyolc közé jutott a nehézsúlyúak között, és egymás után másodszor is elnyerte a „Jó tanuló-jó sportoló” vándordíjat az Állatorvosi Főiskolán, de ezt követően már a „civil” pályafutására, új szakmájára fókuszált, 1964-ben „Summa cum laude” minősítéssel szerezte meg állatorvosi diplomáját. Aztán ahogyan akkoriban fogalmaztak: disszidált. A Morva folyón átúszva szökött át a kommunista rendszer elől Ausztriába. A túlsó parton az Európa-bajnokságon legyőzött ellenfele várta száraz ruhával, meleg teával. Meglehetősen kalandos élete során bejárta a világot Amazóniától Délkelet-Ázsiáig, több országban is élt, a magyar mellett kitűnően beszél németül, angolul és spanyolul is, az állatorvoslás mellett rákkutatással is foglalkozott, de fotósként és újságíróként is számtalan díjat nyert el élete során, több mint kétszáz tudományos publikáció, világszerte több száz előadás, workshop, huszonöt szak- és fotóművészeti könyv fűződik a nevéhez. A rendszerváltás után hazatért, és alkalmanként megjelent egykori sportágának eseményein. A magyar dzsúdó meghatározó alakja 2024 decemberében, életének nyolcvanötödik esztendejében hunyt el.

• Európa-bajnoki 3. (1. dan, 1962, Essen) • magyar bajnok (+84 kg, 1961)

• Judoinfo.hu • Judoinside.com • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Arcanum