Dániel

Ernő

Dr. Dániel Ernő 1924-ben Hódmezővásárhelyen született, húsz esztendősen pedig már a világháborúban teljesített frontszolgálatot. Utána a fővárosban rendőrként folytatta, és ekkor kezdődött sportolói karrierje is: abban az időben kizárólag a fegyveres erők tagjaként lehetett közelebbről megismerkedni az olyan küzdősportokkal, mint a dzsúdó. 1946-tól a Budapesti Rendőr Egylet tagjaként sajátította el a sportág alapjait, két év múlva már „sportoktatóként” edzősködött, de nagyon hamar a sportvezetők táborába lépett: 1950-ben az Újpesti TE és a BRE egyesülésével létrejött Újpesti Dózsa cselgáncs szakosztályának alapítója, és egyben vezetője lett. Három esztendővel később, 1953-ban fontos szerepet játszott az első hivatalos magyar bajnokság megrendezésében, a versenybíró testület elnökhelyetteseként, majd ő lett a „Társadalmi Cselgáncs Szövetség” jegyzője, majd az immár önálló Magyar Cselgáncs Szövetség első elnökeként költözött be a Rosenberg házaspár utca (ma Hold utca) 1. szám alatt található irodába.

1954-ben a versenyzőként négy magyar bajnoki címet begyűjtő Rajmon Gyula készített interjút Dániel Ernővel a Népsportban. Így nyilatkozott: „Valamennyi verseny iránt, de elsősorban a bajnoki küzdelmek iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg: köztudomású például, hogy a Sportcsarnokban lebonyolított bajnoki küzdelmeket zsúfolt nézőtér előtt rendezzük meg. Jelentős szerepük van a közönségsikerben edzőinknek is. Mindig jól készítették elő versenyzőiket, sportszerűtlenség vagy sérülés tavaly egyáltalán nem fordult elő. A mintaszerű lebonyolítás, a versenyzők fegyelmezett magatartása, az érdekes küzdelmek mind-mind hozzájárultak, hogy a cselgáncs ma már a népszerű sportágak közé tartozik. A sportág fejlődésében döntő jelentőségű, hogy a versenyzők magánéletükben jó példát mutatnak. Több ifjúsági cselgáncsozó részt vett a Rákosi Mátyás tanulmányi versenyben, az ipari tanuló cselgáncsozók is mintaszerűen végzik tanulmányaikat. Csak dicséretet hallottunk azokról a versenyzőkről is, akik az egyetemeken tanulnak vagy a termelőmunkában vesznek részt. Szakmai nevelésben a Vörös Lobogó és a Haladás mutat jó példát a többi szakosztálynak, az iIfjúságiak nevelésére különleges gondot fordítanak. A Vörös Lobogóból Sipos, Barcsa, Halmágyi és Bodó nyert országos ifjúsági bajnokságot, a Haladás versenyzői közül Papp és Vincze emelkedett az átlag fölé.

A jogi diplomát szerző dr. Dániel Ernő több mint egy évtizeden át a szakszövetség és az Újpesti Dózsa szakosztályának egyaránt elnöke volt, 1964-ben azonban egyesületének ügyvezetője lett, 1965-ben pedig a klub közgyűlése elnökké választotta. Ez a feladat már teljes embert kívánt, ezért a Magyar Cselgáncs Szövetség 1966-os közgyűlésén lemondott elnöki posztjáról, utódja dr. Winkler János lett. Dr. Dániel Ernő – aki éveken át tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak is – irányításával 1965 és 1976 között az Újpesti Dózsa történetének egyik legsikeresebb időszakát élte meg, a labdarúgó-csapat sorozatban hét bajnoki aranyérmet nyert, az egyesület tizennégy olimpiai bajnoki címet adott a magyar sportnak, megannyi más siker mellett. A rendőr ezredes 1976 decemberében vonult nyugállományba, utódja a klub élén Hólya István lett, aki ugyancsak szerepet vállalt a dzsúdóban, 1973 és 1976 között főtitkárként tevékenykedett. Dr. Dániel Ernő jó néhány rangos kitüntetést vehetett át pályafutása során, 1956-ban megkapta a Magyar Népköztársasági Sport érdemérem bronzfokozatát, 1965-ben a Munka érdemrend ezüstfokozatát, 1967-ben a Haza Szolgálatáért érdemérem aranyfokozatát, 1976-ban a Sportérdemérem aranyfokozatát, 1985-ben a Bp. Dózsa, majd az Újpesti Dózsa szakosztályvezetőjeként és elnökeként végzett munkája elismeréséül a Kiváló Társadalmi Munkáért érmet kapta meg. Hetvenkilenc esztendős korában, 2003-ban hunyt el.

• Arcanum • Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinfo.hu