Bodor

Antal

Bodor Antal 1944-ben született Kecskeméten, és tizenöt évesen tért be a Dózsa csapatának edzőtermébe, Varga András mesteredző kezei alatt sajátította el a távol-keleti eredetű küzdősport alapjait. 1960-ban ezüstérmet nyert élete első cselgáncsversenyén, majd megnyerte a második kiu övfokozatúak (napjainkban ők kék színű övet viselnek) számára kiírt magyar bajnokságot. Hamarosan bekerült a korosztályos válogatott keretébe, és az 1963-as vidékbajnokságon megszerzett aranyérme után már a kontinensbajnokságra készülő szűk csapatba is beválogatták. „A hetenként ötszöri edzés és az edző tanácsai itt is meghozták az eredményt, csakúgy, mint a tatabányai és a budapesti versenyemen. De része van ebben a kéthetes németországi edzőtábornak is. Bár Rostockban nem kerültem be az első nyolc közé, mert ott igen erős volt a mezőny. S éppen, mert minden ország a versenyzői javát küldte el, ott is magas technikai tudást és – különösen az orosz versenyzőknél – rámenős, győzni akaró harcmodort tanultam” – nyilatkozta a győzelem után. Történelmi szerep jutott neki, ő lett a fiatal kecskeméti műhely első sportolója, aki világversenyen képviselhette a magyar színeket: az 1964-es berlini ifjúsági Európa-bajnokságról hetedik helyezéssel térhetett haza. „Bodor Antal, a Kecskeméti Dózsa fiatal versenyzője Berlinben, a Werner Seelenbinder Sportcsarnokban küzdött az ország színeiért a XIII. cselgáncs-Európa-bajnokságon. Szép sikereket ért el a kecskeméti versenyző. A csapatverseny során döntetlenül mérkőzött a háromszoros Európa-bajnok holland Bontével, majd az egyéni versenyben a legjobb nyolc közé jutott, legyőzve a sportág legjobbjai közé számító szovjet Natalenkót. Bár az utolsó mérkőzésén vereséget szenvedett az NDK-beli Wiesnertől és így nem került a legjobb négy közé, mégis a magyar és a külföldi szakemberek is megállapították, hogy vitathatatlanul a magyar csapat legjobbja volt, valamennyien nagy jövőt jósoltak a fiatal kecskeméti versenyzőnek” – összegezte a korabeli Petőfi Népe.

Bodor Antal 1966-ban már csak a felnőttmezőnyre összpontosított, az áprilisi országos bajnokságon pedig nagy meglepetésre legyőzte a könnyűsúly favoritját, az MTK dzsúdósát, Galambos Mártont. A bajnoki cím mellé járt még egy nagy ajándék: részvételi lehetőség az 1966-os felnőtt-Európa-bajnokságon. A kecskeméti cselgáncsozó a félközépsúlyban lépett tatamira a luxemburgi Európa-bajnokságon, s mindjárt óriási bravúrral kezdett: legyőzte a svájciak olimpiai ezüstérmesét, Eric Haennit. Bár a folytatás nem sikerült – az Európa-bajnoki bronzérmes német Joachim Schröder jutott tovább kettejük párharcából –, így is sok dicséretet kapott a fiatal magyar dzsúdós. Az NDK sportolója ellen a következő hónapokban háromszor is revansot vett, és már arra készült, hogy a következő nagy tornán, a csehszlovák nyílt bajnokságon negyedszer is elégtételt vesz. 1966. november 24-én több napilapban is megjelent a hír: „A Prágában szombaton és vasárnap sorra kerülő nemzetközi cselgáncsbajnokságon négy magyar sportoló vendégszerepel, éspedig Faragó Benjámin (Tatabánya), Bodor Antal (Kecskeméti Dózsa), Kovács János (Bp. Honvéd) és Nagy Miklós (Bp. Honvéd).”

„A Bolgár Légiközlekedési Vállalat Szófia–Budapest–Prága–Berlin között közlekedő menetrend szerinti járatának gépe november 24-én délután 6 óra körül Pozsony közelében lezuhant. A katasztrófa körülbelül 15 kilométerre a szlovák fővárostól történt. A gép felszállt a pozsonyi repülőtérről és irányt vett Prága felé. A repülőtértől megközelítőleg 15 kilométerre a gépnek át kellett volna repülnie a Pozsonyt körülvevő Kis-Kárpátok hegyei fölött. A pozsonyi repülőtér parancsnoksága tagjainak nyilatkozata azt tanúsítja, hogy a katasztrófa oka minden valószínűség szerint az volt, hogy a gép nem előírt magasságban repült és nekiütközött a Kis-Kárpátok erdős lankáinak. A szakértők előzetes megállapítása szerint a repülőgép eltért a helyes iránytól. Ennek okát most vizsgálják. Van olyan verzió, hogy az ellenőrző torony parancsnoka több ízben felhívta a repülőgép parancsnokának figyelmét a gép helytelen irányára és magasságára. A tanúk szerint a gép rendkívül alacsonyan, a gyári kémények fölött repült. Az utaslista tanúsága szerint Budapesten a gépre több magyar állampolgárságú utas között Faragó Benjámin jakabszállási születésű villanyszerelő és Bodor Antal kecskeméti villanyszerelő is felszállt, akik a prágai nemzetközi cselgáncsbajnokságra nevezett magyar csapat tagjai voltak. Az áldozatok pontos listája még nem áll rendelkezésre. Feltehető, hogy akadtak olyan utasok is, akik Pozsonyban kiszálltak, és nem ezzel a géppel folytatták útjukat. A szerencsétlenség színhelyéről érkezett legutóbbi jelentések szerint erős szél és havazás nehezíti a katasztrófa körülményeit vizsgáló bizottság munkáját” – írta másnap a Népszabadság. Nagyon hamar kiderült, hogy mind a négy válogatott cselgáncsozó, Bodor Antal, Faragó Benjámin, Kovács János és Nagy Miklós mellett a szövetségi kapitányuk, Kovács Ákos is a gépen tartózkodott. Tragikus haláluk megrendítette az egész országot. Bodor Antalra éveken át – egészen a kétezres évek elejéig – rangos versennyel emlékezett sportága.

„Kecskeméten, az új köztemetőben ezernél jóval többen állták körül Bodor Antalnak, a Kecskeméti Dózsa Sportkör huszonhárom éves cselgáncsozójának ravatalát. Az MTS Országos Tanácsa és a Magyar Cselgáncs Szövetség képviselőin kívül ott voltak a megye és a város párt-, állami és sportvezetői is. A Kalocsai 37. Budapesti Forradalmi Ezred zenekarának gyászindulója mellett a cselgáncsválogatott tagjai vitték vállukon a koporsót. A sírnál Fehér Ferenc, a Kecskeméti Dózsa Sportkör elnökségének tagja, a Dózsa Sportkör és a város sportolói nevében, Fodor Balázs a versenyzőtársai és végül Benda Tivadar a munkatársai, a Kecskeméti Fémmunkás Vállalat dolgozói nevében búcsúzott megható szavakkal Bodor Antaltól” – a Petőfi Népe 1966 decemberében ekképpen számolt be egy rettenetesen rövid életút utolsó állomásáról. Az ifjú és reményteljes válogatott dzsúdós, Bodor Antal csak huszonhárom évet élhetett.

• 2× magyar bajnok (1963, 2. kiu; 1966, 70 kg) • Ifjúsági Európa-bajnoki 7. helyezett (1964, Berlin, 70 kg)

• Sági József: A magyar judosport fél évszázada • Judoinfo.hu • Judoinside.com • Arcanum