Bejczi

Zsuzsanna

„Hihetetlen! Tizenegy másodperc volt hátra a nap utolsó döntőjéből, amikor az egyik oldalbíró javaslatára Bejczi Zsuzsát megintették. Ezzel már a címvédő osztrák Drexlernél volt az előny. Elúszni látszott a hőn áhított aranyérem, pedig a tizenkilenc esztendős Bejczi Zsuzsa ezen a napon igencsak meggyőző teljesítményt nyújtott, valamennyi ellenfelét – sorrendben a spanyol Fernandezt, a japánból svájcivá lett Shinomiyát és a belga Van de Vyvert – legyőzte, ám ez a bírói beavatkozás egy pillanat alatt mindent tönkretett. Mert tizenegy másodperc ebben a sportágban, ilyenkor, egy világverseny döntőjének végén, szinte már semmire sem elég. Szinte. És nem Bejczi Zsuzsának! A koroncóiak fiatalja az utolsó pillanatban földhöz vágta Hilde Drexlert, és az akcióért járó jukóval megnyerte a junior-Európa-bajnokság aranyérmét” – állt a Nemzeti Sport tudósításában 2001 novemberében. A budapesti Körcsarnokban megrendezett korosztályos kontinensbajnokság egyetlen hazai aranyérmét Bejczi Zsuzsa szerezte meg, akit aztán egész Koroncó ünnepelt.

„Koroncó egy Győrtől tizenhat kilométerre található, hozzávetőleg kétezer lakosú község. Az egyesületünkben összesen nagyjából száz versenyző van, többnyire kicsik, s fura, hogy majdnem én vagyok a legidősebb. A munkát a Pákozdi testvérek irányítják, ők alapították a klubot 1988-ban, amikor elsős voltam az általános iskolában” – ezt már a Sztár Sportnak nyilatkozta az ifjú Európa-bajnoknő, akit a kezdetekről is faggattak, hogyan került egy ilyen férfias sportág edzőtermébe. „Úgy, hogy megvert egy szomszéd fiú, aki sokkal kisebb volt nálam. Sírva mentem haza, s otthon mondtam anyunak, hogy megtanulok dzsúdózni és mindenkit leaprítok” – válaszolta magától értetődően Bejczi Zsuzsa. Plafonig érő karácsonyfa fénye világította be a koroncói kultúrház nagytermét a helyi Tutti Judo Klub ünnepségén, amikor az újdonsült bajnokot köszöntötték. „A rendezvényt karácsonyi énekekkel köszöntő helyi nyugdíjaskórus gratulált elsőként a klub első Európa-bajnokának, Bejczi Zsuzsának, akinek kicsi kora óta figyelik fejlődését. Szószólójuk elmondta, hogy örömmel tölti el őket annak a közösségnek a hasznos tevékenysége, amely évek óta a sport révén szinte családi közösségbe összefogja a koroncói fiatalokat” – ez már a Kisalföld beszámolójában olvasható.

Noha a budapesti cselgáncs-Európa-bajnokságig vezető út nem volt egyenes, a kétségtelenül tehetséges küzdősportolóért bejelentkeztek a birkózók is, valósággal rábeszélték, hogy húzza fel a címeres birkózómezt. Az 1999-es ifjúsági Európa-bajnokságon biztatóan szerepelt, de vissza akart térni a „saját” sportágához, a cselgáncshoz. Aztán közelgett a korosztályos világbajnokság, „de ő az utolsó pillanatig hajthatatlannak látszott – írta akkoriban a Kisalföld. – Végül Balogh Vilmos szakági kapitány a versenyző édesanyját, valamint koroncói edzőit, Pákozdi Csabát és Pákozdi Emilt hívta segítségül, s így együttesen sikerült meggyőzni, hogy elutazzon a magyar válogatottal a lengyelországi Lódzba. A magyar csapatot nyolc fiú és öt lány képviselte az ifjúsági világbajnokságon, s közülük a legnagyobb szenzációt keltő eredményt éppen a koroncói kislány érte el. Pedig az 56 kilósok csoportmérkőzései során az első, tussal megnyert mérkőzése után (egy indiai ellenfelet győzött le) mindjárt hidegzuhany következett, hiszen egy svéd kislánytól úgy kapott ki, hogy akcióját az ellenfél javára írták. A következő ellenfél egy dél-afrikai volt, akit ha sikerül tussal legyőzni, még nyitva az út a továbbjutásra. És Zsuzsának helyén volt a szíve, nem viselte meg a svéd elleni kudarc. A nyolcaddöntőben a lengyel Starzec volt az ellenfél, akit a hazai nézők – mintegy ötezren – lelkesen buzdítottak, de a magyar kislány tussal bizonyította, ki a jobb. A döntőbe jutásért ismét a svéd lánnyal került szembe, s a csoportmérkőzések során történtek alapján a svédek bizakodással várták a találkozót, a magyar csapatban pedig sokan aggódtak. Végül Zsuzsa klasszisát igazolta, hogy a nála jóval megtermettebb ellenfelének visszavágott, s ez a győzelem már a döntőbe jutást jelentette számára, és a biztos éremszerzést. Dr. Hegedűs Csaba, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke nem akart hinni a fülének a telefonon jelentett hír hallatán. Háromszor mondták el neki a tényt, amíg elhitte, hogy a koroncói Bejczi Zsuzsa megszerezte a szabadfogású birkózó szakág első női világbajnoki érmét. A kérdés most már csak az volt, hogy arany vagy ezüst lesz ez az érem. Ám a döntőben a szőnyeg túlsó oldalán a tavalyi világbajnok, a Japánból érkezett Josida állt, aki a tavalyi vb legjobb női versenyzőjének járó különdíjat is elnyerte, így nem volt meglepetés, hogy a súlycsoport végeredményeként az eredményhirdetésnél a japán himnusz hangzott el, ám az árbocon a magyar zászló is ott lengett, s ez mindennél nagyobb elégtételt jelentett Zsuzsa számára. Annál is inkább, mert az általa elnyert ezüst volt az egyetlen érem, amit a magyar csapat ezen a vb-n megszerzett.”

A sportágváltás azonban csak eddig tartott, Bejczi Zsuzsa a folytatásban hajthatatlannak bizonyult, és a már említett junior-Európa-bajnoki aranyéremmel jelezte, a cselgáncsban vár rá a jövő. Annak rendje és módja szerint bekerült a magyar felnőttválogatottba, amelyben akkortájt olyan klasszisok bontogatták a szárnyaikat, mint Mészáros Anett, Csernoviczki Éva vagy Baczkó Bernadett. A fiatal koroncói dzsúdós számára a 2004-es athéni olimpia elérése még túl nagy feladatnak látszott, de Peking már ott lebegett a szemei előtt. Immár felnőtt magyar bajnokként, biztató nemzetközi eredményekkel haladt a nagy cél felé. A 2006-os bukaresti világkupán ragyogó teljesítményt nyújtva szerezte meg az aranyérmet, és már a folytatást tervezgette, amikor egy edzésen súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett. Az orvosok legalább féléves kényszerpihenőt jósoltak neki, de a huszonnégy esztendős fiatal számára a súlyos sérülésből már nem volt visszatérés. Bejczi Zsuzsa – polgári nevén immár Hatos Zsuzsanna – családot alapított, két gyermek, egy fiú és egy leány édesanyja. A cselgáncstól sosem távolodott el, a harmadik danos dzsúdómester 2008-ban vehette át cselgáncs szakedzői diplomáját a Testnevelési Egyetemen, a Győri Atlétikai Club edzője és szakosztályvezetője, 2013 óta pedig a magyar ifjúsági válogatott szövetségi edzőjeként is segíti a hozzá hasonlóan tehetséges fiatalok útját a nagy álmok megvalósítása felé.

Cselgáncs • Junior-Európa-bajnok (2001, Budapest, 57 kg) • Magyar bajnok (2003, 63 kg) • Katonai világbajnoki bronzérmes (2003, Catania, 63 kg) • Világkupa aranyérmes (2006, Bukarest, 63 kg) Birkózás • Ifjúsági világbajnoki ezüstérmes (1999, Lódz, 56 kg)

• Judoinside.com • Judoinfo.hu • Arcanum • Sági József: A magyar judosport fél évszázada