Sportpályafutása
Rajkai László tagja volt annak a bajnokcsapatnak, amely a bajnoki aranyérmet százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg 1951-ben. Akkor még a második sorban kapott lehetőséget, a következő években azonban az első sor stabil tagjává vált. Gólerős játékos volt, az 1955-ös szezon első fordulójában kilenc gólt ütött. 1946 és 1960 között összesen 190 mérkőzésen szerepelt a Ferencvárosban, játékosként három (1951 után 1955-ben és 1956-ban) bajnoki címet szerzett a klubbal. 1965-ben a Testnevelési Főiskolán szakedző diplomát szerzett, de már előtte, 1961-től, a Ferencváros felnőtt, valamint az ifjúsági jégkorong-válogatott edzője volt. A Fradi trénereként nyolc bajnoki elsőséget ünnepelhetett a zöld-fehérekkel. Szövetségi kapitánysága idején érte el a magyar válogatott legnagyobb sikerét, az 1965-ös jégkorong-világbajnokságon a B csoport 4. helyén végzett, ezzel a világ 12. legjobb csapata lett. 1996-ban mesteredzői címet kapott, a magyar jégkorongsport hazai képviselői közül elsőként.
Kétségtelen, hogy egy alapszabályt sohasem tartottam be: az edző ne maradjon három évnél tovább ugyanannál a csapatnál!
“„
Csokival és kifüggesztett házi rangsorral motivált
Török László tollából
„Ismerek olyan utánpótlás edzőt – hajdanában, a serdülők között még ő is Rajkai-tanítvány volt –, aki ma is minden egyes edzésre néhány szelet csokival érkezik, hogy a különböző versenyek győzteseit azzal jutalmazza. Ahogy azt annak idején az „öregtől” tanulta. Azt pedig már saját példájából tudja, mennyit számít, ha egy srác mindig maga előtt lát az öltöző falán egy-két rangsort, amely hétről hétre tájékoztatja, hol áll társaihoz képest gyorsaságban, kapuralövésben, korongtechnikában. Mert hát ezt is Rajkai vezette be anno... Mint ahogy a felnőttek részére a kemény nyári edzéseket és a bitumenes pályán a speciális görkorcsolyával, fagolyóval játszott nyári hokit is."
A legemlékezetesebb meccs – amikor kapus lett
Így emlékezett vissza pályafutása legemlékezetesebb mérkőzésére: „1953 áprilisában az NDK válogatottja ellen volt. Mindig a csatársor tengelyében játszottam, ám ezen a berlini mérkőzésen kapus nélkül maradt a válogatott. Szükségből vállaltam, beállok védeni. Igaz, kikaptunk 9:3-ra, de a „Rundschau am Montag” című lap a következőt írta: „Amit Rajkai László, ez a „nem kapus” parádés védéseivel mutatott, az valóban csodálatos volt! Játékos-pályafutásomnak ez a legjobb kritikája.”
Forrás
• https://www.jegkorongszovetseg.hu/90ev90nev/rajkailaszlo
• https://hvg.hu/sport/20100329_meghalt_rajkai_laszlo_jegkorong
• Arcanum
• Török László: Rekviem a hokiért – Sport zsebkönyvek (Budapest, 1984) Miért vállalta önként az újabb bukást?
Képes Sport, 1976. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)1976-01-13 / 2. szám