Kercsó

Árpád

Kercsó Árpád 1949. február 17-én Székelyföldön, azon belül is Gyergyószentmiklóson született. Ott cseperedett és járt iskolába, és ott kezdett hokizni is. Édesanyja tanítónő, édesapja kőfaragó volt, a szülők keményen dolgoztak, hogy megteremtsék a család megélhetését. A Gyergyói-medence egész Közép-Európa leghidegebb, legzordabb éghajlatú területe, élénk jégkorongosélet jellemzi, és a hokiőrület a Kercsó testvéreket is utolérte. Árpád 10 éves korában kapta meg első, felcsavarozható, úgynevezett kurblis korcsolyáját, ami neki a világ minden kincsével felért. Hatodikos kora körül fedezte fel a gyergyói ifi edzője, és ezzel indult el a pályája. Igen hamar állandó tagja lett csapatának, azonban a gyergyószentmiklósi együttes soha nem vehette fel a versenyt a nagy csapatokkal, így soha nem volt esélye a bajnoki címre. Huszonhét éves koráig hokizott, hátvédként szerepelt a Gyergyószentmiklósban és a Dunarea Galati csapatában, két román bajnoki bronzérmet szerzett.

Mindig is tudatosan készült a civil életre, bár sosem távolodott el a sporttól, sosem gondolkodott klasszikus civil pályában. Testnevelő tanári diplomát szerzett, így a hétköznapi életben is a sport közelében maradt. „Játékos-pályafutásom mellett testnevelő tanárként dolgoztam Gyergyócsomafalván, és itt kezdtem el a hokiedzői munkát is. Talán kevesen tudják, de kézilabdacsapatom is volt ebben az időben, és a focit is nagyon szerettem mindig.” Bár különösebb gond nélkül kivitelezhető lett volna, hogy párhuzamosan fusson a három sportág, ez csak nagyon rövid ideig zajlott így. Huszonhét éves volt, elvileg a legjobb játékoskorban, amikor visszavonult. A döntés oka igencsak prózai, ám szóról szóra igaz. „Éppen egy székely rangadót játszottunk a Csíkszereda ellen, és ahogy az lenni szokott, hiába a hazai pálya, ezúttal is a Sport Club vezetett. Egy társam nagyot hibázott, ami után alaposan ledorongoltam. Amikor korcsolyáztam lefelé, egy borízű hang bekiabálta a megfellebbezhetetlen ítéletet: »Ne magyarázz Kercsó, te se vagy jobb, mint ő!« Ez akkor, ott a padon, még nem érintett túlzottan mélyen, talán titkon mosolyogtam is rajta, ám éjszaka belém hasított a felismerés: abba kell hagynom, méghozzá azonnal, mert nem történhet meg az, hogy egyszer a neveltjeim füle hallatára hangozzék el ilyen kijelentés!”

Kercsó Árpád 1977-től edzősködött, Csomafalván edzette a fiatalokat. Hamar ráeszmélt, hogy óriási hátránnyal indul, hiszen a bukaresti, a csíkszeredai, de még a gyergyószentmiklósi gyerekek is jobb háttérrel rendelkeznek, mint amivel ő rendelkezett. Egyértelmű volt, hogy csak akkor van esélye föléjük nőni, ha valami egészen újat, egyedi módszert talál ki. Megreformálta a környezetét, új alapokra helyezte a hokit, először Székelyföldön, aztán az anyaországban is. Több újságcikkben is csodagyerekeknek nevezték a neveltjeit, hiszen a körülbelül ötezer lelkes Gyergyócsomafalva a legjelentősebb hokis utánpótlásbázissá vált Romániában. Egyre nagyobb nevet vívott ki magának, előbb csak Székelyföldön, majd egész Romániában megismerték a csomafalvai, majd később gyergyószentmiklósi testnevelő tanár nevét.

A román jégkorongélet egyik legfontosabb személyisége elhúzta előtte a mézesmadzagot. Felvetette, hogy fényes jövője lehet a sportágban, és célzott arra is, hogy Bukarestben – ahol az utánpótlás-nevelés központja is volt – tárt karokkal várják, azonban ennek ára volt. Egyrészt be kellett volna lépnie a kommunista pártba, súlyosabb volt a másik, amit kértek tőle: hagynia kellett volna, hogy elrománosítsák, vagyis román nevet kellett volna viselnie és magyar származását többé nem hangsúlyozhatták volna, pláne nem pozitívan, vagy büszkeséggel. „Mondanom sem kell, ilyen áron semmilyen pozíció nem kellett, már csak azért sem, mert mindig is erőteljes hazaszeretet volt bennem Magyarország iránt”. Az 1970-es évek vége felé már elő-előfordult, hogy a magyarországi klubcsapat, mint a Ferencváros, a nyolcvanas évek elejétől kezdve pedig a Dunaújváros is tiszteletét tette Székelyföldön, így került közvetlen kapcsolatba a magyar jégkoronggal. A magyar hokivezetők kapacitálták, de mivel Magyarországon a román körülményeknél rosszabb helyzetben volt a sportág, az áttelepülés nem kínált igazi szakmai perspektívát számára. Tanítványai bejutottak az A-csoportba, de ennek ellenére sem vették számításba az ifi válogatottnál edzőként, egyrészt magyar származása, másrészt a románná válás elutasítása miatt. „Emiatt én már 1982-1983 körül gondolkodni kezdtem az áttelepülésen, sőt kialakult bennem a vágy, hogy jó volna a magyar hokiért dolgozni!” Végül baráti viszonyba került a dunaújvárosi klub vezetőivel, Böröndi Károllyal és Szilágyi Jánossal, akik találtak neki egy magyarországi nőt, aki vállalta, hogy házasságot köt vele, ezzel legálissá teheti az áttelepülést. Ezzel az egész magyar jégkorongsport életében teljesen új korszak kezdődött.

1985-ben települt át Magyarországra, a Dunaújvárosnál szintén fedetlen pályán kezdett edzéseket tartani. Ekkor a magyar hoki szinte el volt temetve, utánpótlásszinten a világ legutolsó országai közé tartozott. „Érkezésemtől kezdve egészen a tanév végéig jártam a környék iskoláit, toboroztam a gyerekeket hokizni. Júniusra összejött a kellő létszám.” Nyári edzésként Gyergyóban edzőtáboroztak. Nem tért le a saját útjáról, kemény munkát követelt, ugyanakkor elmondta a tanítványainak, hogy ha hisznek magukban, és hajlandóak végigmenni vele az úton, akár az A-csoportig is eljuthatnak. Sokan mosolyogtak ezen. Hamarosan a korosztályos válogatottak is figyelemre méltó eredményeket produkáltak. Kercsó Árpád ezzel egyértelműen előlépett az akkori első számú magyar szakemberré. Rövid idő alatt beépítette ifjú tehetségeit a felnőttgárdába. 1994-ben és 1995-ben bajnoki bronzérmes lett az ifjúsági játékosokból álló Dunaferr a felnőtteknél, 1996-ban pedig magyar bajnok lett. Egyenes út vezetett a szövetségi kapitányságig.

Kinevezése a magyarországi C-csoportos világbajnokság előtt történt, amelyen a feljutásért vívott harcban történetesen éppen a román válogatott ígérkezett a legnagyobb ellenfélnek, amely bővelkedett a Kercsó Árpád edzői keze alatt nevelkedett székely hokisokban. „Ezt a meccset két ország nézte lélegzet-visszafojtva a televízióban, és a román csapat székely játékosainak hozzátartozóit leszámítva minden erdélyi magyar is a mi válogatottunk sikeréért szorított.” 1998-ban és 2000-ben a válogatottal C-csoportos vb-t nyert. „A székelyeknek is hatalmas örömet okoztunk azzal, hogy legyőztük a románokat. Óriási, soha nem felejthető élmény számomra az a nap, 1998. március 28., maga a feljutás pedig edzői pályafutásom egészét tekintve is a legnagyobb sikereim közé tartozik!” Éveken keresztül a magyar utánpótlás-válogatottak szövetségi kapitányaként tevékenykedett, tizenhat év után hagyta el Dunaújvárost. A 2007-ben mesteredzői címmel kitüntetett szakember 2009-ben visszatért Székelyföldre, és az ott létesült Székely Jégkorong Akadémia vezetője lett. Azonban rövid időn belül felmondott, visszatért Magyarországra, s a folytatásban ismét a magyar hokiért dolgozott.

Dolgozott a Budapest Starsnál, Zalaegerszegen, a csíkkarcfalvi HC Felcsíknál, Óbudán, az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián. A felnőttválogatott utolsó magyar szövetségi kapitányaként megalapozta magyar jégkorong legnagyobb sikerét, az elitcsoportba való feljutást. 2022-ben a magyar és a székely jégkorong legendás alakja visszatért a szülőföldjére, és ismét a gyergyói hoki felemelkedéséért dolgozott. 2016 óta tagja a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokának.

• Arcanum • https://www.jegkorongszovetseg.hu/90ev90nev/kercsoarpad?fbclid=IwAR02waLi5GibEwtSNbbdroGySmh2VQ2xOvy8wSeMNybbQfZrH1-sU6gQLHY • https://pestisracok.hu/hiaba-kecsegtettek-nem-hagyta-elromanositani-magat-inkabb-magyarorszagon-emelte-fel-a-jegkorongot-kercso-arpad-regenyes-elettortenete/ • https://pestisracok.hu/nem-fogom-a-roman-hokinak-nevelni-a-tehetsegeket-kercso-arpad-a-szenporos-palyatol-a-beteljesult-almokig-ps-portre/ • https://magyarnemzet.hu/sport/2023/03/kercso-arpad-dilemmaja-fradi-vagy-gyergyo-video