Doetsch

Béla

Doetsch Béla a sporttal 1948-ban került kapcsolatba, akkor egy úszó-tehetségkutatón figyelt fel rá Rajki Béla, a világhírű edző, így került a Bp. Vasashoz. Egészen 1958-ig úszott, és csak azért hagyta abba, mert elvitték katonának. Az íjászattal az úszás után ismerkedett meg. Leszerelése után dolgozni kezdett, de hiányzott neki a sport. Hosszas gondolkozás után végre talált egy sportágat, amelyről úgy gondolta, hogy vén fejjel is űzheti, ez pedig az íjászat volt. 1968. szeptember 8-án elment a Bp. Spartcus sporttelepére megnézni egy íjászversenyt, és ottragadt, örökre elkötelezte magát a sportággal. A Budapesti Spartacus SC-t – mint íjászversenyző – 1968 és 1973 között erősítette. Versenyzőként legjobb eredménye az országos rövid távú bajnoki cím volt, valamint többször dobogós helyezést ért el országos bajnokságokon.

A versenyzés után néhány évvel az edzői hivatást választotta, és végigjárta a szamárlétrát. 1973-ban segédedzővé nevezték ki, majd 1976-tól már hivatásos edzőként segítette tanítványait. 1975-től versenybírói jogosultságot szerzett, ebben a minőségében számos íjászversenyt vezetett le. A szakmai továbbfejlődés elkötelezett híve volt, ezért 1980-ra az akkori Testnevelési Főiskolán szakedzői képesítést szerzett. Szakmai tevékenységét 1991-ben mesteredzői kitüntetéssel ismerték el. Az íjászválogatott szakmai irányítását két időszakban is ellátta. Edzői munkájának kiteljesedését – megszámlálhatatlanul sok tanítványának rendszeres eredményessége az országos bajnokságokon és világversenyeken – az 1992-ben Máltán megrendezett Európa-bajnokság női csapatversenyében 3. helyezést elérő Kiss Tímea, Szendey Marina, Kovács Judit trió sikere jelentette, amely kijutott az 1992-es barcelonai olimpiára. Négy évvel később Kiss Tímea ismét kvótát szerzett, így a tréner második olimpiájára készíthette fel tanítványát, és az 1996-os atlantai játékokon is részt vehetett. Hallgatag, mégis erős egyéniségével mindig a hiba kiküszöbölésére és tanítványai motiválására törekedett sajátos, időnként szarkasztikus humorral. Kántor István így emlékezett rá.

Kapitányi tevékenységének befejezése után, 2000 és 2008 között, a segédedző-, az edző- és a bíróképzés mellett edzőtovábbképzésben is tanított a szövetség tanfolyamain. Oktatott és óraadóként dolgozott a mai Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen. Tagja volt a Magyar Sporttudományi Társaságnak és a Magyar Edzők Társaságának. Nemzetközi sikerei mellett is megmaradt az egyesületi munka feltétlen hívének. Választott klubját mindvégig – annak 2014-es megszűnéséig – szolgálta és segítette. Technikai újításaival, egyedi gyártású eszközeivel folyamatosan hozzátett az íjászsport fejlődéséhez. 2014-től a Pénzügyőr SE-ben dolgozott. Az íjászat iránti lojalitásával, megalkuvást nem tűrő kiállásával példát mutatott megannyi tanítványának az élet egyéb területein is. Sok fiatal növendék felnőtté érését követte végig, támogatva őket nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Íme, néhány gondolat, amellyel bearanyozta az edzéseket: „Nem kell jobban lőnöd, mint ahogy tudsz”, vagy „Az a baj, hogy túl sok ész van abban a nagy fejedben, és túl sokat gondolkodsz. Lövés közben ne gondolkozzál, akkor nem kell”, vagy „Húzzad! Szikla vagy!”.

„A Mester nem csak egy embert lát a növendékében, hanem egy testen túli pszichét. Látja a még le nem zajlott mozgását az íjásznak azzal, hogy minden növendékét megismeri, és tudja azt, hogy milyen mentális körülmények között lesz képes a legjobb formáját nyújtani” – mondta róla B. Petya.

• https://tf.hu/hirek/hirek/13959-elhunyt-doetsch-bela-ijasz-mesteredzo • https://mstt.hu/wp-content/uploads/Doetsch_Bela.pdf • https://www.facebook.com/pseijaszcsapat/posts/1965278863754076/ • Hazai Zsolt – Jocha Károly: 50 éves a Budapesti Spartacus Sport Club – 1952–2002 (Budapest, 2002) Íjászat, mint olimpiai szám