Beleszületett az evezésbe
Édesapja, Hautzinger Sándor a Pannonia EC londoni olimpiát is megjárt, Henley-győztes evezőse, középiskolai tanár, aki miután végigharcolta a világháborút és hadifogságba került, hazaszökött haza Szibériából és ott folytatta az életét, ahol abbahagyta. Tanított és a Pannónia négyes vezérevezőse volt. Fiának az óbudai Duna-parti Pannónia evezősház, amolyan második otthona volt. Édesapjához hasonlóan az Eötvös Főreálba járt és persze evezett és versenyzett. Újabb ösztönzést adott neki a rendkívül sikeres 1932-es és 33-as Európa-bajnokság, ahol a magyar nyolcas aranyérmet szerzett és édesapja kapitánysága alatt a magyar evezősök sorrendben négyszer nyerték a legeredményesebb nemzetnek járó Glandaz-díjat. Ezek után kudarcként élték meg a magyar nyolcas berlini olimpiai ötödik helyét. 1942-ben és 43-ban az orosz fronton vadászrepülőként sok bevetésben harcolt és 7 légi győzelmével az egyik legeredményesebb magyar „ász” pilóta lett.
Vissza az evezéshez
A háború után újra evezett a Pannóniában, amíg be nem tiltották az egyesületet. Egyetlen felnőtt országos bajnokságot nyert 1947-ben már a Postás SE nyolcasával, és ugyanezzel a csapattal jutott el versenyzőként az 1947-es luzerni Európa-bajnokságra. A Deli Gyula, ifj. Hautzinger (Jásdi) Sándor, Völgyes Ferenc, Harmath Zoltán, Rosemberszky György, Nagy Lajos, Sipos János, Hirsch-Szunyogh János, korm. Zimonyi Róbert összetételű hajó a reményfutamnál nem jutott tovább.
Az evezős sport jövőjéért
1948-tól másodállásban az egykori Pannonia alatti Hunnia evezősházba költözött Vasas ifjúsági női versenyzőit edzette, sőt 1956-tól a szakosztály vezetését is átvette. 1960-tól, a Forgácsoló Szerszámok Gyárában végzett osztályvezetői munkája mellett még mindig másodállásban, a Csepel ifjúsági versenyzőinek felkészítője lett. Testnevelési Főiskolát végzett (1964), 1967-től a Csepel SC vezetőedzője lett főállásban, és 1970-ben mesteredzői címet nyert el. Versenyzői között volt többek között Romvári László, Pályi András, Ékes Gábor, Czakó Csaba, Lucsánszky László és a Melis-testvérek, sokszoros bajnokok és Európa-bajnoki helyezettek. A mexikói olimpia előtt az esélyesek között számon tartott non-cox négyest mint edző még ő kísérte ki az elő-olimpiára, de az olimpiára már nem vele mentek, Losonczi Tibor a budapesti párbizottság munkatársa, az FTC későbbi elnöke lett a négyes edzője és a szövetségi kapitány.
Evezés mindhalálig
1955-ben többedmagával együtt életre hívta az Evezés c. szaklapot, melynek hosszú ideig nemcsak szerzője, hanem szerkesztője is volt. Az 1960-as években – ugyancsak édesapjához hasonlóan – versenybíróként is segítette a sportágat. Eredményei elismeréséül 1969. novemberben a Testnevelés és Sport kiváló dolgozója kitüntetésben részesült. 1970-ben aktívan kivette részét a MESZ Edzőbizottságának újjászervezésében, a férfi szakbizottság tagja lett. Élete végéig magához kötötte a Duna és az evezés. Az 1980-as évek elején az újraélesztett Csemege Sportkör edzőinek munkáját segítette szaktanácsaival, ifjúsági versenyzők sorát tanította evezni, köztük saját fiait, unokáit, unokaöccseit, harmadik és negyedik generációs evezősöket. 1986-ban a Csemege margitszigeti úszóházán érte a halál, a Farkasréti temetőben édesapja mellé helyezték örök nyugalomra (11/1. parcella, 1-293).
Forrás
• Evezés 1956/3 70.o.; 1969/11 7.o.; 1971/2 7.o;
• Fia, Jásdi István adatközlése, 2023.