Irányossy

Géza

Knoblauch Géza 1923-ban, már joghallgató egyetemistaként lett a Neptun Evezős Egylet tagja. Két év múlva eljutott arra a szintre, hogy egypárevezősben junior bajnok lett, és 1926-ban összeülhetett a klub és a hazai evezőssport egyik legkiemelkedőbb versenyzőjével, ifj. Szendey Bélával, akivel abban az évben, és egészen 1930-ig minden évben, összesen ötször, megnyerték a kétpárevezősök bajnokságát. Versenyeken jellemzően egy- és kétpárevezősben állt rajthoz, és végzett az első vagy második helyen, de nemcsak versenyezni szeretett, hanem – hajónemtől függetlenül – hosszú túrákon is részt vett (pl. 1925-ben 18 kilométeres amatőr távevezős versenyben nyolcasban; 1930-ban kormányos négyesben Ulmtól Bécsig; ugyanez évben más összetételű csapatban az Inn folyón Mötztől Passaun át a Dunán Tullnig; 1941-ben Gönyűtől Budapestig). 1931-ben versenyzett utoljára, a klub éves jelentéseiben 1923 óta összesen 29 győzelmét rögzítették.

Már fiatal klubtagként is aktívan részt vállalt a Neptun szervezésében, már 1924-ben elvállalta a jegyzői tisztséget a tisztikarban. Két év múlva a választmányi póttagok névsorában olvashatjuk a nevét egészen 1929-ig. Egy év kihagyás után 1931-ben és 1932-ben „gazda”, 1934-től „titkár” funkcióval szerepel a tisztikarban, és ezt a tisztséget egészen 1942-ig betöltötte. 1938–1939 körül magyarosíthatta a nevét, mert 1939-től szerepel a klubdokumentumokban Irányossy-Knoblauch alakban a neve. 1941-ben a klub jubileumi ünnepi közgyűlése arról határozott, hogy „babérágas zászlójelvényben” részesül, mint az egyletnek tíz éven át tisztikarban levő tagja. Ezzel párhuzamosan 1938-ig a Budapest Sport Egyesület vezetőségében is betöltötte ugyanezt a titkári szerepkört. 1942-ben a Magyar Evezős Szövetség „háznagya."

Irányossy Géza 1923 és 1928 között „joghallgató”, 1929-ben „jogszigorló”, 1929. január 29-én lépett a Főváros szolgálatába, neve előtt megjelenik a „Dr.” előnév és 1934-ig „székesfővárosi segédfogalmazó”, 1936-tól „fogalmazó”. Az 1937. februári Friss Újságból megtudhatjuk, hogy a hivatalba lépő főpolgármester, Karafiáth Jenő titkárává nevezték ki, és hogy addig a közélelmezési ügyosztályon dolgozott. A továbbiakban is többször olvasni a nevét a sajtóban, amint a főpolgármestert titkáraként kíséri: például mindjárt az 1937. február 20-án Serédi Jusztícián hercegprímásnál Esztergomban tett látogatáson, júniusban a Király-, a Szent Imre- és az Erzsébet-fürdők megszemlélésekor. 1939. május 3-án ő fogadta Colonna herceget, Róma kormányzóját és kíséretét az új városháza bejáratánál és kísérte a főpolgármesteri hivatalba; 1940. szeptemberben tagja volt annak a harminctagú küldöttségnek, mely a város visszacsatolásának megünneplésére a főváros képviseletében Kolozsvárra utazott; 1940. júniusban elkísérte a főpolgármestert Belgrádba, októberben Észak-Erdélyben és Székelyföldön tett körútján; 1941. márciusban jelen volt a ferencvárosi nyomortelep lebontásakor. 1943. január 14-én a főpolgármesteri hivatal vezetésével bízták meg, és maradt a székben 1944. áprilisban is, amikor dr. Keledy Tibor lett az új főpolgármester; 1943. augusztusban a Kormányzó a Magyar Vöröskereszt megbízottjává nevezte ki. 1945. február 24-én a főpolgármesteri hivataltól a polgármesteri XI. (Városgazdasági, idegenforgalmi és közművelődési) ügyosztályhoz helyezték. Ezek után a Budapest Sportegyesület (BSE) síszakosztályának intézőjeként találkozhatunk a nevével 1948-ig.

1953-ban lett a Vasas SC női evezőseinek szakoktatója, az 1970-es évek elejéig a klub és a válogatott párevezős csapatainak edzője volt. 1962-ben minden bajnoki számot a Vasas evezősnői nyertek. 1963-ban a Fekete Mária, Raskó Józsefné, Szappanos Zsuzsa, Szendey Katalin, korm. Komornik Margit összetételű válogatott négypárevezős a moszkvai Európa-bajnokságon harmadik, 1964-ben ugyanez a csapat Amszterdamban negyedik, míg 1965-ben – Pekánovits Mária, Szappanos Zsuzsa, Salamon Ágnes, Fekete Mária, korm. Komornik Margit – összeállításban a duisburgi Eb-n elsőként haladt át a célvonalon. Tanítványai ma mint szenzációs edzőre emlékeznek, aki nagyon értett a csapat-összeállításhoz, jó humorú, intelligens úriember volt, aki remekül együttműködött a klubedzőkkel, és elérte, hogy a válogatott csapattagok ellenfélként és nem ellenségként kezeljék egymást. A MESZ 1968-ban javasolta a mesteredzői címre, amelyet 1969. februárban meg is kapott. Azt követően azonban, amikor Bartók Ernő lett a vezetőedző, akivel sok mindenben nem értett egyet, lassan visszavonult a klub szintjére, a Vasas női négy- és kétpárevezős csapata még 1970-ben is az ő vezetésével lett bajnok.

1938. július 5-én vette feleségül Vértessy Katalint, egykori evezőstársának, Vértessy Ferencnek a húgát a Margitszigeten, a Szent Mihály-kápolnában. Tanúja Karafiáth Jenő főpolgármester volt, míg feleségéé is annak főnöke, Léday Sándor gimnáziumi igazgató. Katalin ekkor már kilenc éve tanított, egy éve a Szilágyi Erzsébet budai leánygimnáziumban, testnevelést a legnagyobb óraszámban, emellett kézimunkát és szépírást. Ő maga is sportolt, többszörös magyar bajnok volt gátfutásban, magasugrásban és távolugrásban. 1939 márciusában beválasztották a Magyar Atlétikai Szövetség nőbizottságába. A háború után is maradt ennél az iskolánál testnevelő tanár, miközben a Vasas atlétanőinek edzéseit is irányította, sőt 1953-tól versenybíróként is működött. Atlétaedzői munkájával a Vasast az 1960-as években az élvonalba fejlesztette, tanítványai számos korosztályos és felnőttbajnokságot nyertek, válogatottak lettek. Az 1960-as években az evezős női válogatott keret téli alapozó edzéseit is vezette, maguk a versenyzők is érezték, hogy jobb formába kerültek. 1968. februártól lányuk (egyetlen gyermekük), Irányossy Katalin végzett testnevelő tanárként vette át az evezősnők kondicionáló edzéseit. Irányossy Gézáné 1971-től volt mesteredző. Halála (1981) után emlékére 1996-tól „Dr. Irányossy Gézáné Vértessy Katalin” vándordíjat írtak ki a női 100 méteres síkfutásban. Dr. Irányossy Géza 1978. október 3-án hunyt el, október 9-én helyezték örök nyugalomba a Farkasréti temetőben (19/3 parc., 4.sor, 14.); feleségét 1981. április 7-én temették mellé.

• „Neptun” Budapesti Evezős Egylet évi jelentései 1924–1939; • Friss Ujság, 1937. február 9., 7. o. és február 20., 3. o.; • Nemzeti Ujság, 1937. június 5., 10. o.; • Új Magyarság 1938. július 6., 7. o.; • Fővárosi Közlöny, 1943. január 15., 21. o.; • Esti Ujság, 1943. augusztus 9.; • Magyar Nemzet 1963. jan. 13., 6. o.; • Népsport 1969. február 15., 1. o.