Fáth

András

1994-ben egyesülete, a Csepel SC és a Magyar Evezős Szövetség javaslatára kapta meg a mesteredzői címet. Bizonyos értelemben kakukktojásként szerepelt azon kollégák sorában, akik ezt a kitüntető címet az 1950-es és 2000-es évek közötti időszakban megkapták. Ők általában egy kiemelkedő világbajnoki vagy Európa-bajnoki szereplés vagy egy-egy meghatározó versenyzőjük eredményeinek tükrében a cím birtokosai. Fáth ezzel szemben sokoldalú nevelőmunka és szakmai életút eredménye után érdemelte ki a mesteredzői címet.

1967-ben kezdett edzősködni a Csepel SC evezős szakosztályában, főleg utánpótlás vonalon. Már az első években kitűnt sikereivel a serdülő fiúversenyzők képzésénél, számos országos bajnokságot nyertek. Később sokukból kiváló felnőtt versenyző vált, mint például Hegedüs Péter, Zsenyei Gyula, Soponyai Géza, Czimpián László, Toronyi Béla, Pergel László, akik többszörös felnőtt bajnokok lettek. Munkájára felfigyeltek, és 1971-ben a VM Csemege immár főfoglalkozású edzője lett. Női tanítványai közül is többen a későbbiekben sikeres válogatott versenyzők lettek, Serly Bea, Horváth Ágota, Pintér Edit, Kutor Beáta nevét érdemes említeni. 1972-ben visszatért Csepelre, az utánpótlás szakágvezetője lett, és sajátos szerkezetet alakított ki, ami nem volt ugyan ismeretlen szisztéma, de az edzők körében sok disszonanciát okozott korábban a „feladni” vagy „végig vinni” örökös vitájában. Korosztály-specifikus edzők személyében, stábok felállításával következetes szisztémát alakított ki. Ebben az időszakban 20 éven keresztül e klub utánpótlás korú versenyzői domináltak a hazai evezős sportban, hosszú éveken át folyamatosan adtak csapatokat a válogatottba. Két IBV győzelem (1984, nyolcas; 1985 kormányos kettes), számtalan második és harmadik helyezés, valamint ifjúsági világbajnokságon negyedik helyezés (kormányos kettes) jellemezte az időszakot. 1988-ban jelent meg Az evezés módszertana című szakkönyve, melyben e sportiskolai rendszer felépítését, működését és előnyeit foglalta össze.

1979-től 1982-ig a Csepel felnőtt váltott evezős szakág vezetését bízták rá, eredményesen megtartotta a csepeli sikersorozatot. 1980-ban a moszkvai olimpián induló nyolcasban hat csepeli versenyző közül három – Kiss Ferenc, Sass Róbert, Toronyi Kálmán – az ő által vezetett ifi utánpótlásból került ki. 1989-től az MTK-ba került vezetőedzőnek, de ténylegesen a párevezős lányokat készítette fel. Tíz év alatt számos bajnokságot nyertek tanítványai, Punk Edit két olimpián is részt vett; több tanítványa világbajnokságon, U23-as vb-n, ifjúsági vb-n képviselte a klubot és a magyar evezős sportot: Barcz Gitta, Horváth Anikó, Marschalkó Andrea, Szalma Csilla, Czikó Viktória, Németh Ilona. Sokan közülük a civil életben is diplomásokként kiválóan helyt állnak a mai napig.

16 évesen ismerkedett meg az evezéssel, 1957-től 1963-ig a Honvédban, majd 1967-ig az MTK-ban versenyzett. 1959-ben az Autóközlekedési Technikumban érettségizett, utána a Mávaut-nál kezdett el dolgozni, és a munka mellett edzett, majd amikor egy szívizom-gyulladás miatt a versenyzést abbahagyni kényszerült, átült a hajóból a motorcsónakba, elindult edzői pályafutása. Gyakorlati edzői munkája mellett rendszeresen képezte magát, az evezés oktatását nemcsak edzői szinten, hanem az edzők képzésében is életcélnak tekintette. 1979-ben kapta meg diplomáját a Testnevelési Főiskolán mint szakedző. Pedagógiai munkásságában felhasználta egy NDK-beli klubkapcsolatból szerzett tapasztalatokat (15 éven át, 1989-ig), valamint az 1970-es évek végén a MESZ meghívására ideérkező Lothar Heller neves NDK-beli edző mellett eltöltött hathetes ciklus tapasztalatait. 1984-től kezdve 20 éven keresztül a Testnevelési Főiskolán a középfokú edzőképzést, 2003-tól a szakedzői képzést is éveken át irányította. 2003–2005 között a MESZ edzőbizottságának vezetői tisztét is betöltötte.

Sikeres nevelőmunkájának köszönhetően legnagyobb erényei közé tartozik, hogy számos tanítványát – kevés lemorzsolódás mellett – az élvonalig vitte, miközben emberi, tanulmányi fejlődésüket is végig szem előtt tartotta. Az edzői pályát önszántából sohasem hagyta el, a mesteredzői díj átadása utáni tevékenysége is mindig e célokat szolgálta. Kisebb egzisztenciális törések után is (1989-ben megszűnt az állása az MTK-nál) töretlenül kereste a lehetőségeket a szakmában. 2000-től a Külker SC túraevezős szakosztálya szerződtette, ahol Mihály Tibor energikus szervezése és irányítása alatt, Erdélyi Géza nevelőedző segítségével és a hajópark fejlesztésével rövid idő alatt eredményes regattaklubot alakított ki a túraszakosztályból. Itt találkozott élete talán legtehetségesebb tanítványával, akinek orvosi tanulmányai mellett felnőtt pályafutását is egyengette. A sportolói kiteljesedés az orvosi tanulmányok és hivatás mellett nem volt lehetséges, de ifjúsági válogatottság és felnőtt bajnoki III. helyezés jelezte tehetségét; Rozsos Pétert 2017-ben avatták orvossá Budapesten.

Munkássága utolsó három évében visszatért régi sikerei színhelyére, az akkor már Csepel Evezős Klub néven működő egyesülethez, folytatva mindazt, amiben talán a legjobb volt, az utánpótlás-képzést. A 2014-ben nyert hat ifjúsági párevezős bajnokságot, valamint Szegedi Tamás ifi világbajnoki hatodik helyezését 2015-ben élete nagy sikerének tartja. 2016-ig maradt aktív edző, több egykori tanítványával – akár versenyző, akár edző az illető – mai napig (2023) is kapcsolatban van, érdeklődése a sport, az evezés iránt töretlen. Akár szorosan vett szakmai, akár sporttörténeti kérdésekkel bárki bármikor fordulhat hozzá.

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994., I/319.o.); • Fáth András adatközlései, 2010, 2023.