Weisz

Richárd

Weisz Richárd 1979. április 30-án, Budapesten született. A szóbeszéd úgy tartja, hogy gyermekként jobbára a fékezhetetlen magatartásával tűnt ki társai közül, alig akadt olyan balhé, amelyben ne vett volna részt. Képességeire Ottó József tornatanár figyelt fel az Állami Főreál iskolában, ő biztatta „Ricsi fiút” arra, hogy a délutánjait inkább a tornacsapatban töltse ahelyett, hogy a cimboráival elüti az időt. A középtermetű, ám bivalyerős Weisz Richárd tehát tornászként kezdte sportolói pályafutását, de kipróbálta magát evezésben, sőt az atlétikapályán is jeleskedett – első versenyét távolugrásban nyerte, majd diszkosz- és kalapácsvetésben, rúdmászásban és függeszkedésben is diadalmaskodott.

Aztán rátalált arra a sportra, amelyben igazán kibontakozhatott, a birkózásra. Először a Hungária Athletikai Club edzésein tűnt fel, Weigand János vette a szárnyai alá, s kettejük együttműködése olyannyira gördülékenynek bizonyult, hogy amikor a mester a HAC-ból az MTK-ba tartott, Weisz is vele tartott. Az első, 1903-ban rendezett magyar birkózó bajnokságot 85 kilóban és abszolút kategóriában is megnyerte. De nem akárhogyan! A Sport-Világ 1903. február 8-i számában így írta le a történteket: "Hatodfélszáz főre menő érdeklődő közönség nézte végig a Nemzeti Torna Egylet hatalmas csarnokában azon klasszikus küzdelmeket, melyeket Magyarország legkiválóbb birkózóinak színe-java vívott ki múlt vasárnapon. A birkózó mérkőzésekről közlendő leírásunk elején szükségesnek tartjuk megemlíteni az érdeklődésnek e szinte meglepetésszámba menő nagyságát, mert magunk sem reméltük, hogy akkor, midőn két neves football-csapat mérte össze erejét, az igazi sportérzékkel bíró publikum százait el tudja hódítani a birkózás sportja. Akik a bajnoki küzdelmeknek szemtanúi voltak, azok nem sajnálták idejüket, mert valóban szép sportot élvezhettek s – egynéhány birkózás kivételével – izgalmas és érdekfeszítő mozzanatban gazdag mérkőzést szemlélhettek végig. A versenyek érdekessége mellett szólt az a körülmény is, hogy a lelkes publikum, – mely egyes ügyeskedéseket minden alkalommal éljenzéssel és elismerő tapssal honorált – mindvégig kitartott. Magyarország első birkózó bajnoka Weisz Richárd a rendező Magyar Testgyakorlók Köre kiváló tehetségű versenyzője lett. Legtöbb ellenfelével könnyen végzett s minden küzdelmében a támadásra fektette a fősúlyt. Múlt vasárnapi formáján meglátszott szorgalmas trainingjének üdvös hatása s hasonlíthatatlanul több tudást és ügyességet árult el, mint legutolsó nyilvános szereplése alkalmával. Valamennyi ellenfelét úgy erő mint technika szempontjából messze felülmúlta s mindenképp méltó lett a magyar bajnokság büszke címére.” A következő években senki nem tudta legyőzni Weisz Richárdot, aki így nagy önbizalommal utazhatott az 1908-as londoni olimpiára. Akkoriban persze egészen más szabályok szerint kellett küzdeni birkózásban, ráadásul a játékokon szabadtéren, óriási hőségben bizonyítottak a sportolók. Nehézsúlyban (+93 kg) hét induló volt, Weisz három mérkőzést vívott, mégis több időt töltött a szőnyegen, mint manapság bármelyik olimpiai bajnok. A dán Jensen testvérek ellen kezdett, természetesen nem egyszerre küzdött ellenük, előbb a kisebbik, Carl kapott ki a magyartól – 13 percig állta Weisz rohamait, tus lett a vége –, majd az idősebb és erősebb Sören Marius maradt alul (háromszor is földre vitte az MTK kiválósága, és noha két vállra nem tudta fektetni, már 20 perc, vagyis az első etap után kihirdették a győzelmét). A másik ágon a félelmetes orosz Alekszandr Petrov jutott döntőbe, s a várakozásoknak megfelelően óriási harcot hozott az aranycsata: 60 (20+10+20+10) percig gyűrték egymást a felek. Az első felvonásban Weisz támadhatott, levitte, és két vállra is fektette Petrovot, de az érvényes küzdőfelületen kívül, így nem lehetett megadni a tust. A 10 perc hosszabbítást végig támadta a magyar, a második 20 percben az orosz támadhatott, de Weisz őrizte jelentős előnyét, így érthető volt, hogy az újabb ráadásban sem kockáztatott. Végül kihirdették a győzelmét. Egyértelmű volt! Weisz Richárd lett a magyar sport hetedik és a magyar birkózás első olimpiai bajnoka. Győzelme után az ország legerősebb embereként tisztelték Weiszt. Legendás történet szól arról, hogy a sportoló az egyik fővárosi kávéházban vendéggel keveredett szóváltásba. Az úr nyeglén átadta a névjegyét a vele szemben álló Weisznek, és párbajra hívta őt. Az olimpiai bajnoknak a szeme sem rebbent, megmarkolta a márványasztallap sarkát, s egyetlen mozdulattal letörte azt. „Ez az én névjegyem” – mondta. A párbaj ezek után elmaradt, mert a kihívó nem ért rá.

Az MTK birkózóinak 1905-ben egyébként nem volt edzőtermük, Weisz viszont – aki ekkor már önmagát edzette – átkérte magát a súlyemelőkhöz, akiknek gyakorlás céljára kis lakás állt rendelkezésükre. Valódi birkózómunkát nem tudott végezni, az erőnlétét viszont tökéletesre fejleszthette – az MTK kötélhúzó csapatát 1905-ben országos bajnoki címhez segítette, ráadásul 1905 és 1908 között sorozatban négy országos bajnoki aranyérmet nyert súlyemelésben, több honi rekordot is megdöntve. Olimpiai sikere után egy évvel Budapesten, a Beketow Cirkuszban (a mai Fővárosi Nagycirkusz) fogadásból és sportszenvedélyből megmérkőzött a hivatásos nehézsúlyú birkózó világbajnokkal – hiába próbálták sokan lebeszélni erről, többek között az MTK elnöke, Brüll Alfréd is. Bár Cziganiewitz legyőzése nagy bravúr volt, a sportág vezetői amatőr versenyzési jogát felfüggesztették. A következő években pénzdíjas versenyeken indult, és cirkuszokban lépett fel. 1912 tavaszán visszakapta amatőr státuszát, de már nem vállalta az olimpiai szereplést. Elvégezte a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum gépészeti tanfolyamát. 1909-ben testvérével, Gyulával megvette a Japán Kávéházat, melyet a világháború után gazdasági okokból kénytelen volt eladni. Az első világháború előtti években az MTK birkózó szakosztályát igazgatta, később edzőként és versenybíróként is tevékenykedett. A háború után saját lakásán újraélesztette az MTK-t ,megerősödését azonban már nem érhette meg, a háború okozta éhezés olyannyira legyengítette szervezetét, hogy 1945 legvégén epegyulladásban vesztette életét. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik, felújított sírját a Magyar Birkózók Szövetsége és az MTK vezetői avatták fel 2019 nyarán a budapesti Maccabi Európa Játékok alkalmából.