Vitek

Dárius Attila

Az általános iskola harmadik osztályában kedvelte meg a birkózást Vitek Dárius, akinek lengyeles csengésű neve ellenére nincsenek lengyel felmenői. Akkor tért be az esztergomi műhelybe, ahol Lévai Zoltán lett az edzője. 2019-ben érte el első komolyabb eredményeit, amikor a juniorok között Európa-bajnoki és világbajnoki bronzérmes lett a 130 kilósok közt, ahová 105 kilóval nevezett be. 2021-ben az U23-asok között lett ugyanígy bronzérmes. Ebben a súlycsoportban a dobások már nem gyakoriak, Vitek erre rácáfolva egy válldobással terítette le német ellenfelét.

2022-ben mutatkozott be a felnőttmezőnyben – három héttel korábban megnyerte az U23-as Eb-t –, a budapesti Európa-bajnokságon mindjárt bronzérmes lett. A grúz származású, azeri színekben versenyző Beka Kandelaki volt az ellenfele a harmadik helyért, aki legalább egy fél fejjel volt magasabb nála. „Elemeztük az azeri srácot, tudtuk, hogyan kell birkóznom vele, egészen más alapállást kellett felvennem. Betartottam a taktikai utasításokat, ráadásul a fejlefogásból két pontért megintették, szóval ennél jobban nem is alakulhatott volna. Soha nem birkóztam még ilyen közönség előtt, nehezen találom a szavakat” – nyilatkozott boldogan a sikere után.
A párizsi olimpiai kvalifikációs tornákon is elindult, de fáradozásait nem koronázta siker. A második Eb-bronzra három évet kellett várnia, akkor az első meccsén a világbajnok orosszal szemben veszített, a vigaszágon viszont nem hibázott a somorjai versenyen. Az olasz Sotnyikov ellen 0:3-ról hat pontot csinált, a belarusz Zarebszkit pedig 6:0-val intézte el. Noha sok sérülés hátráltatta a felkészülését, mindez nem látszott a versenyen. Így vallott erről:

A zágrábi vb-n az első két meccsén álmoskásan kezdett, kirgiz ellenfele három, koreai riválisa öt ponttal húzott el. Vitek azonban összekapta magát, és mindkét találkozón fordítani tudott. Előbb 4:3-ra, majd 9:5-re győzött, így biztosította a helyét a negyeddöntőben. Utána a taktikus harcmodor vezetett eredményre, az ukrán Kucsmi és a fehérorosz Hlincsuk ellen is 1:1 lett, de mivel ő csinálta az első pontot, a döntetlen neki kedvezett. Húsz évet kellett várnia a sportágnak arra, hogy ebben a súlycsoportban vb-döntőse legyen. A fináléban a nagy favorit, egyben a vb-címvédő iráni Mirzazadeh várt rá, akit meglepett, és 2:0-ra ő vezetett. Utána viszont nem tudta feltartóztatni rutinosabb ellenfelét, aki 7:2-re győzött. Így is élete legnagyobb sikerét érte el. „Jól kezdtem, de rosszul folytattam. Az volt a terv, hogy nekiesek és én küldetem le először. Szerencsés szituáció volt, amikor sikerült bebillenteni és mögé ugrani. Túl hamar elfáradtam, nem így terveztem”– értékelt.

Kiválóan birkózott a 2026-os, tiranai Európa-bajnokságon is. Első ellenfelét, a georgiai Szulhan Buidzét taktikus, okos birkózással, noha csak kis különbséggel győzte le. Utána az ukrán Mihajlo Visniveckij előnybe került ellene, de kitolással, challenge-dzsel, passzivitási ponttal megnyugtató előnybe került, így már az sem számított, hogy ellenfele a végén csinált még egy pontot. Vitek az elődöntőben birkózott a legjobban, vagy a legokosabban. Az azeri Beka Kandelakival találkozott, az első menetben kapott egy passzivitási pontot, végig kézben tartotta a mérkőzést. Az ellenfél is kapott aztán egyet, de ez „belefért”, többre nem jutott.
Az Eb-döntőben Vitek 7:1-es vereséget szenvedett a bíróknál nagysága minden előnyét élvező, ötszörös világbajnok, háromszoros olimpiai érmes és immár tizenháromszoros Európa-bajnok török Rıza Kayaalptól. „Szerettem volna nyerni, jobban védekezni, ebben mindenképp fejlődnöm kell a jövőben. Hatalmas előnyt szerzett, sajnálom, hogy az első pörgetést követően nem állítottak fel minket, a hét nullával túl nagy lelki fölénybe került” – mondta a tatabányai klub óriása az elveszített döntő után.