Varga

Béla Ernő

Varga Béla a magyar birkózás hőskorának egyik legmeghatározóbb alakja. Nem hivatalos világ- (1910, 1912, 1913) és Európa-bajnokságot (1912) nyert, nyolcszoros magyar bajnok, 1912-ben Stockholmban olimpiai bronzérmes, akinek acél izomzat, ragyogó technika, villámgyors mozgás jellemezte a stílusát. Sport- és kortársával, Radvány Ödönnel együtt ők rakták le a később világhírre emelkedett magyar birkózósport technikai és elméleti alapjait. Kiskunfélegyháza szülöttje igazi all-round sportember volt, hiszen fiatal korában kitűnő lovasként, tornászként és atlétaként is ismerték. Nem csak a testét, az elméjét is pallérozta, hiszen az orvosi pályára készült, ezzel párhuzamosan rátalált az „igazi” sportágára, s birkózni kezdett. Alig egy hónap elteltével főiskolai bajnokságot nyert, majd a felnőttek közé is berobbant. 1910-ben Bécsben a 8. (nem hivatalos) világbajnokságon, élete első külföldi kirándulásán nehézsúlyban aranyérmet nyert. A győzelem után a korabeli sajtó szerint „Varga Béla nevétől volt hangos a birkózóvilág – elnevezték szélvész birkózónak –, hiszen ettől az időtől kezdve nem állt meg ellenfél előtte a szőnyegen, győzelmet győzelemre, bajnokságot bajnokságra halmozott.” 1912-ben Budapesten, a 12. (szintén nem hivatalos) Európa-bajnokságon a középsúlyban I. helyezett lett. Ugyanebben az évben a stockholmi olimpián bronzérmet nyert. Magyarország nagy reménysége részrehajló bírói ítéletek miatt „csúszott” vissza a harmadik helyre, hiszen Svédországban, svéd bírók és közönség előtt, az ünnepelt svéd versenyző ellen lehetetlenség volt nyerni, pedig ellenfelét a közel három óráig tartó mérkőzés alatt háromszor tusolta.

1915-ben befejezte orvosi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, majd behívták katonának, így három évre a sportnak is búcsút kellett mondania. A háború kitörésekor már kész orvosként vonult a lövészárokba, ahol kétszer megsebesült, majd tábori kórházban, orvos főhadnagyként teljesített szolgálatot. Mint ismert, 1920-ban az antwerpeni olimpián az I. világháborúban vesztes országok nem vehettek részt, így az akkor fénykorában lévő Varga Béla sem indulhatott. 1923-ban Göteborgban rendeztek egy úgynevezett kis olimpiát a fent említett országok számára, amelyet súlycsoportjában meg is nyert. 1924-ban Párizsban 36 évesen indult az olimpián és így is hatodik helyezést ért el. 1926 és 1936 között a Magyar Atlétikai Club (MAC) birkózószakosztályának vezetője volt, ezzel egyidejűleg pedig a Testnevelési Főiskolán tanította a sportágat. A birkózószőnyeghez nem tudott hűtlen lenni. Ha csak ideje engedte, elment az edzésekre, mezbe öltözött, oktatta a fiatalokat, akik közül többen Európa-bajnokságot nyertek, kilencen a magyar bajnoki címig vitték, hárman pedig (Keresztes Lajos, Lőrincz Márton és Zombori Ödön) olimpiai bajnoksággal hálálták meg mesterük fáradozását. 1936-ban a berlini olimpia magyar birkózó csapatát ő vezette szövetségi kapitányként, ahol versenyzőink három bajnoki címet is szereztek. Ezután végleg elköszönt sporttevékenységétől és csak orvosi hivatásának élt. Három gyermeke született: Béla, Gyöngyi és Lilian. 79 évesen, aranydiplomás főorvosként ment nyugdíjba. 1969. április 4-én hunyt el Budapesten.

2010 októberében, vb-győzelme centenáriumán a családja emléktáblát állított a X. kerületi Nyitra utca 4. szám alatti ház falán. A magyar birkózócsalád büszke lehet rá, hogy egyik alapítója, Dr. Varga Béla nemcsak a szőnyegen jeleskedett. Élete hivatása a gyógyítás volt. Az emléktábla avatásakor leánya, dr. Ozsváth Gyuláné Varga Lilián így fogalmazott: „Az ember úgy van ezzel, hogy gyerekkorában a családi beszélgetések alapján felépít egy képet a szüleiről. Mikor idősebb lesz, ezek a képek kicsit megváltoznak. Mert az édesapa olyan világba, olyan családba született, olyan politikai környezetbe született, melyek árnyalják a felnőtt képzeletét. Megtudja, hogyan élte életét itt, Kőbányán, hogyan lett a sebészorvos a Rendelőintézet főorvosa és hogyan lett sportoló, világbajnok és olimpiai harmadik helyezett. S ahogy végig olvassuk az életét, hogyan került az egyetemre, hogyan került ki orvosként az első világháborúba, hogyan kapott ott különféle kitüntetéseket, hogyan szerzett 1910-ben világbajnoki címet Bécsben, és miért nem tudott az 1912-es stockholmi olimpia után kijutni az 1920-as játékokra az egyébként ereje teljében és csúcsformában lévő többszörös magyar bajnok, hogyan lett az 1936-os olimpián a birkózók vezetője, hogyan lett újra orvos, tanársegéd a Verebélyi klinikán, majd hogyan került a gyűjtőfogházba főorvosnak, akkor kapunk igazi, minden részletre kiterjedő lenyomatot Varga Béláról. Mindezek okán kötelességünk, hogy ezzel a szerény táblával emléket állítsunk életének, munkásságának!” E tábla mellett szülővárosában, Kiskunfélegyházán utánpótlásverseny is őrzi Dr. Varga Béla emlékét.