Az alapozás” időszaka Székesfehérváron
Székesfehérváron 1910-ben, a MÁV Előrében vetette meg a lábát a birkózás. A második világháború után a székesfehérvári Dózsában, a Vadásztölténygyári Vasas-ban, VT Vasasban lehetett birkózni, majd a Honvéd Szondi György SE 1964-es megalakulása után a birkózók áttették állomáshelyüket a legendás Zámolyi úti laktanya sportkombinátjába. Tombor István a világháború előtt a Vadásztölténygyárban dolgozott, és birkózott, később már edzősködött. A sportegyesületben pezsgő birkózóélet folyt, amit csak a háború szakított félbe. Ekkor még nem voltak az egyesületnek nagy nemzetközi és országos sikerei, de az alapokat szépen lerakták, miközben Tombor István a munkahelyén is megbecsült szakemberré, vezetővé vált.
Jó szemmel szúrta ki a tehetséget
Amikor Székesfehérvárra került a Magyar Honvédség parancsnoksága, többek között a birkózással bővítették a Honvéd Szondi György Sportegyesületet. Vezetőedzőre volt szükség, és Tombor feladva a gyári vezetői állását, elvállalta a feladatot, sikeres lett, mert jó szemmel szúrta ki a tehetséget. Ars poeticáját így fogalmazta meg:
Mert hisszük a versenyzőről, hogy bajnok lehet, aztán vele is elhitetjük. És kipréseljük belőle, ami csak benne van. Megtanítjuk mindarra, amit egy bajnoknak tudni kell.
“„
Edzőként Moszkvában a csúcson
A „Mester”, ahogy tanítványai szólították, több mint 200 magyar bajnoki címet csiholt ki a különböző korosztályokban a tanítványaiból. A nemzetközi porondon, világ- és Európa-bajnokságon, is letette a névjegyét. A szakmai csúcsra az 1980-as moszkvai olimpián ért fel, amelyen tanítványai közül Rácz Lajos ezüst-, Seres Ferenc bronzérmet nyert. Mesteredzői címét 1977-ben kapta. Elismertségét, a több megtisztelő kitüntetés mellett, mi sem jelzi jobban, mint hogy éveken át segítette a válogatott munkáját, 12 évig volt a Magyar Birkózók Szövetsége elnökségi tagja, 8 éven át vezette az edzőbizottságot, és 23 éven át volt a Szondi vezetőedzője. A Nemzetközi Birkózó Szövetség aranyérmével tüntette ki, míg Székesfehérváron Pro Urbe-kitüntetéssel értékelték a munkáját.
A Zámolyi úti sportkomplexum őrzi a nevét
Tombor István kiváló ember, kitűnő barát, jó pedagógus, ugyanakkor nagyon akaratos edző volt. Tanítványaitól mindig maximális erőkifejtést követelt, és értük mindenkor tűzbe ment. Szakmájában kereste az új utat, a lehető legeredményesebb, korszerűbb megoldást. 59 évesen súlyos gerincsérülés miatt vonult nyugdíjba. Hobbija a fafaragás lett. A birkózástól soha nem szakadt el, attól csak 2004-ben, 76. születésnapján bekövetkezett halála választotta el. Nevét és munkásságát a Zámolyi úti sportkomplexum őrzi.