Életpálya
A három fiúgyermekes családban Zsolt volt a legkisebb. A két bátyja hét évvel volt idősebb nála így ők, már sportoltak. Egyikük súlyemelő volt, a másik pedig birkózó. Zsolt hatévesen minden héten más versenyre járt, egyszer súlyemelőre, egyszer pedig birkózóra. Mindig az szeretett volna lenni, amelyik versenyen volt. Édesapja erre azt mondta, hogy fiam te birkózó leszel, így hát azt választotta. 2001-ben egy sérülés miatt kellett abbahagynia az élsportot. Ezek után nemzetközi buszvezetőként, majd belföldi buszvezetőként élte napjait egészen 2006-ig. 2006-ban megszerezte a Sportoktatói képesítést, majd 2007-ben a középfokú edzőit is sikeresen abszolválta. 2007 január 1-től a Magyar Birkózók Szövetségéhez került, ahol két évig volt a junior kötöttfogású birkózó válogatott edzője. 2007. júniusától kinevezték szakreferensnek, így párhuzamosan edző és szakmai vezető lett. A megnövekedett feladatok miatt 2008-tól már csak szakreferensként tevékenykedik a szövetségben azóta is. Szakreferensként számos hazai világversenyen technikai igazgatóként közreműködött, ezért 2010-ben úgy gondolta, hogy a sportszervező-menedzser szakot elvégzi. Legemlékezetesebb világversenye a 2018. évi hazai rendezésű birkózó világbajnokság, amit a mai napig minden idők legjobb birkózó vb-ként tartanak számon a Nemzetközi Birkózó Szövetségnél (UWW).
Elismerések, díjak, kitüntetések
Nemzetközi edzői továbbképzés (2007), Elek Ilona díj (2015), Nemzetközi Sportszervezés (2022). Két fiúgyermek boldog édesapja, valamint van egy nevelt fia is.