Sike

András

Egert mindig is a vizek városaként tartották számon, sportéletét elsősorban az úszók és a vízilabdázók reprezentálták, itthon és külföldön egyaránt. Elég Bárány István nevét megemlítenünk, aki ugyan „csak” ezüstéremig jutott az 1928-as amszterdami olimpián, de négy Európa-bajnoki címet is szerzett. Ő volt az, aki Európában elsőként úszott egy percen belül a 100 méteres gyorsúszásban. A vízilabdázóknál pedig komoly névsorolvasásra lenne szükség… Birkózásban is mindig voltak elismerésre méltó eredmények, példaként említhetjük a hetvenes években két Eb-bronzéremig jutott nehézsúlyú Nagy Józsefet. Sike András példája is bizonyítja, hogy az igazán tehetséges sportolók „kiküzdik” magukat egy szerényebb közegből is és meg sem állnak a legnagyobb csúcsok eléréséig. Sike története a jókora meglepetések kategóriájába tartozik. Tizenkét éves volt, amikor elkezdett birkózni a helyi Egri Vasasban, aztán a Ferencvárosban vált klasszissá. Bár a szöuli olimpiát megelőző években már számos nemzetközi sikert elért, a megelőző latolgatások során a szakvezetők elsősorban Gáspár Tamás és Komáromi Tibor végső sikerére számítottak, de az Európa-bajnok Bódi Jenő vagy éppen Repka Attila lehetőségeit is többre tartották Sike esélyeinél. Azután ország-világ láthatta, hogy a papírforma sorra felborult, Sike Bandi viszont fölényes győzelmet aratott.

– Velem alapvetően nem számoltak az aranyesélyesek között – emlékezett. – Amikor négy nyert meccset követően már a döntőre készülhettem, akkor sem mellettem szólt a papírforma, hiszen ellenfelem, a bolgár Balov 1985-ben, Budapesten már volt világbajnok is, és az olimpiát megelőző Eb-n, Kolbotnban is ő nyert súlycsoportunkban, nekem pedig ott csak a bronzérem jutott. Ám esetemben is bebizonyosodott, hogy a szőnyegen minden meccs 0-0-ról indul. Szöul számomra különösen fantasztikus lett, hiszen túl a katonás precizitású rendezésen, ráadásként aranyérmes lettem. A döntőig négy meccset kellett nyernem, az ötödik volt a mindent eldöntő csata. Telt ház mellett sok magyar ült a lelátón, akiknek a biztatása igen jól jött. A döntőben egyértelmű volt a taktika: alulról tudjak emelni, állásban pedig a derekamra és a válldobás megelőzésére kellett vigyáznom. Kétszer-kétszer megemeltem, illetve megpörgettem, s már vége is volt a meccsnek, mivel Balov 9-0-nál feladta a küzdelmet./Sike András/ Sike András több évtizedes, sikerekben gazdag edzői pályafutással a háta mögött pontosan tudja, mekkora szerepe van a mindenkori edzőnek bármely versenyző sikerei elérésében. Ezért is említi mindig nyomatékosan, tisztelettel és köszönettel az ő egykori mestereit. – Ludnai József és Soós László sokoldalú támogatása nélkül soha nem jutottam volna el az olimpiai bajnoki címig – vallja. – Túl a szakmai alapozáson, elsősorban lelki támaszt jelentettek a számomra. Másfél évig hallani sem akartam a versenyzésről, ők tartottak meg a sportágnak. Akkor kapcsoltam komolyabb sebességbe, amikor gyerekfejjel láttam birkózni a hetvenes évek szerintem legnagyobb magyar birkózóegyéniségét, Kocsis Ferencet. A komoly egri alapozást követően az 1982 utáni években a Ferencvárosban minden támogatást megkaptam. A legtöbbet Szőnyi János foglalkozott velem, de Kruj Iván, Gál Henrik és Nádasi Attila is részes abban, hogy eljutottam az olimpiai bajnoki címig. Szöul után Sikével szemben ugyancsak megnőtek az elvárások. Ha csak vb-bronzéremig jutott, azzal már nem volt megelégedve a sportvezetés. Pedig a térdelő helyzet megszüntetése számára alapvetően nehezebb helyzetet teremtett, hiszen egyik legfőbb erősségétől fosztották meg az új szabályok. 1988-ban az év magyar birkózójának választották. – Szöul után sajnos számomra hátrányos változások jöttek, így csak állásból lehetett birkózni. E tény alapvetően más megvilágításba helyezi az ebben az időszakban megszerzett két vb-bronzérmet és az Eb-ezüstérmet. Barcelona előtt egy hónappal visszaállították a régi rendet, így Sike Szöul után négy évvel elvileg ismét esélyesként indulhatott. Ám nem volt szerencséje, hiszen mindjárt az első ütközetben könyöksérülést szenvedett. Visszalépés helyett hősiesen birkózva, két meccset megnyert, kettőt pedig elveszített, így végül a 10. helyen végzett. A barcelonai olimpiával lezárult Sike András sportpályafutásának érdemi része, amely még sikeresebb lehetett volna, ha négy évre nem tiltják el a térdelő helyzetet. Barcelona után még birkózott, 1994-ben egyszer elindult a 62 kilósok között is. 1995-től pedig kétéves megszakítással mindmáig edzőként dolgozik.

1988-ban edzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében. 1989-ben végzett a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskolában, vendéglátóipari vállalkozóként. Visszavonulása után az FTC ifjúsági, 1999-től felnőtt csapatának edzője, a kötöttfogás szakágvezetője, majd a birkózó szakosztály elnöke, 2007-ben a klub elnökségének tagja lett. – 2001-ben kaptam meg a nagy lehetőséget: a kötöttfogású junior válogatott vezetőedzője lehettem. Az ott 2015-ig eltöltött évek során sok versenyzőt neveltem. A teljesség igénye nélkül sorolnám legsikeresebb tanítványaimat: Kiss Balázs, Németh Iván, Kun Renátó, Lőrincz Viktor, Rizmayer György, Lám Bálint, hogy csak néhányat említsek. / Sike András / Az emberileg és szakmailag következetes és eredményes munka meghozta gyümölcsét: Sike Andrást 2015 végén a felnőtt kötöttfogásúak kapitányává léptették elő. A 2016-os riói olimpia nem a legjobban sikerült, amiben Sike szerint a bírói „ügyeskedések” is benne voltak. 2017-től viszont alapvetően jól mentek a dolgok és ez a tendencia az egy évet csúszott, tokiói olimpián sem szakadt meg, elsősorban a Lőrincz-fivérek jóvoltából. Boldog házasságban él, sikereiért két leánya is szurkol neki. Kiváló ifjúsági Sportoló címet kapott 1983-ban és 1984-ben. 1988-ban megkapta A Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést, 2021-ben pedig A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Albert Életmű-díjat kapott 2022-ben.