Életrajza
Németből B2 nyelvvizsgája van, az angolt társalgási szinten beszéli. A Bercsényi Miklós Gimnáziumban érettségizett, Győrben.
Diplomát a Corvinus Egyetem Igazgatásszervező szakán és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatási menedzser szakán szerzett.
2013-2021 között a Vasas SC hivatásos sportolója volt, majd a Vasas SC Birkózó Szakosztály társelnöke.
A Magyar Olimpiai Bizottság Esélyegyenlőségi Bizottságának tagja.
1999-ben kezdett birkózni, előtte 1993-től cselgáncsozott. 1999-2003 között párhuzamosan űzte a két sportágat, 2004 óta pedig csak birkózott. Pályafutása kezdetén Mosonmagyaróváron, majd Csepelen és végül a Vasas SC-ben sportolt. Jelenleg is a Vasasban tevékenykedik, társelnöki pozíció tölt be.
Férje 2011 óta Wöller Ákos, aki volt válogatoot edzője is, jelenleg a Vasas SC-ben edzősködik. Első gyermekük,Olivér 2018-ban, második, Áron 2023-ban született.
Eredményei
Nevelőedzője Nagy György és Gulyás Zoltán,edzői Bánkuti Zsolt és Wöller Ákos.
Egyesületei a Delta Sportegyesület, Mosonmagyaróvár 1999-2003 között , a Csepel Sport Club 2003-2010 között, végül a Vasas Sport Club 2010-től.
Világbajnok lett 2013-ban 59 kg-ban, kétszeres világbajnoki ezüstérmes 2005-ben 59 kg-ban, 2011-ben, 63 kg-ban, világbajnoki bronzérmes 2009-ben, 59 kg-ban, Európa-bajnoki ezüstérmes 2007-ben, 59 kg-ban, háromszoros Európa-bajnoki bronzérmes 2006-ban 59 kg-ban, 2008-ban 63 kg-ban, 2010-ben 59 kg-ban.
A magyar birkózás első felnőtt női világbajnoka, pályafutását cselgáncsozóként kezdte szülővárosában, Mosonmagyaróváron 1992-ben. A magyar bajnokságban 1998 és 2003 között egy ezüst és négy bronzérmet szerzett. 1999-ben kezdett birkózni, abban az évben megnyerte első országos bajnoki címét, a következő esztendőben már tagja volt a magyar válogatott keretnek. 2003-ig mindkét sportágban versenyzett. 2000-ben ezüstérmes lett a birkózó kadett Európa-bajnokságon és a cselgáncs országos bajnokságban. 2001-ben indult első felnőtt kontinensviadalán birkózásban. 2002-ben birkózásban első, cselgáncsban harmadik volt a magyar bajnokságon, 2003-ban döntött végleg a birkózás mellett. Azóta a világbajnokságokon két ezüst- és egy bronzérmet, az Európa-bajnokságokon egy ezüst- és három bronzérmet szerzett 2013. szeptember 19-ig. Azon a napon lépett szőnyegre a budapesti világbajnokság 59 kilogrammos döntőjében a bolgár Tajbe Jusein ellenfeleként, és a mérkőzés utolsó percében tussal győzött, így ő lett a magyar birkózósport első felnőtt női világbajnoka.
Első és egyedüli magyar női birkózóként indult a 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpián (mindkétszer a 63 kilogrammos súlycsoportban indult, mivel az 59 kilogramm nem olimpiai kategória). A Golden Grand Prix versenysorozatban 2009-ben második lett, 2010-ben megszerezte a végső győzelmet. Tizenegyszeres magyar bajnok.
Díjai, elismerései
Kilencszer választották eddig az év magyar női birkózójának 2003-ban, 2005-2011-között és 2013-ban.
Az év magyar női sportolója választáson harmadik lett 2013-ban.
2008-ban Levél község (Győr-Moson-Sopron megye) a díszpolgárává választotta. Budapest-Csepel kerület Díszpolgára 2013-ban lett.
A Magyar Köztársaság Jó tanuló, jó sportolója volt 1998-ban és 2002-ben
Az év női birkózója 2003.,2005.,2006.,2007,2008.,2009.,2010.,2011.,2013,2016.,2019.,2021.
Az év sportolója választás III.helyezett 2013.
Győr-Moson-Sopron megye sportjáért, Bauer Rudolf-díj kapott 2016-ban.
Önmagáról
A sportot még Levélen, kis falunkban kezdtem el. Minden sportot kipróbáltam, amit lehetett. Atletizáltam, kézilabdáztam, fociztam. Komolyabban akkor kezdtem el sportolni, amikor az új sportcsarnok felépülésével egy időben Mosonmagyaróvárról, a Delta SE-től kijött Nagy György és Hummel János bemutató edzést tartani judoból. A birkózással 1999-ben ismerkedtem meg. Egy ideig párhuzamosan űztem a két sportágat, majd miután az akkori Judo szövetségi kapitány azt mondta, hogy a ki birkózik, ne judozzon, és hiába én nyertem itthon a válogató versenyeket, nem engem vitt nemzetközi versenyekre, akkor döntöttem a váltás mellett. Ez 2003-ban volt. Valószínűleg a döntésemben az is benne volt, hogy birkózásban akkor már volt utánpótlás világversenyről érmem, illetve talán az is, hogy akkor már egy pár voltunk férjemmel, edzőmmel Wöller Ákossal. A női birkózásban nagyon sok mindent én értem el elsőként. Én lettem az első világbajnok, az első női olimpikon és a jelenleg legtöbb felnőtt éremmel is én rendelkezem a magyar női birkózók között. Négyszer szerepeltem olimpián, legnagyobb bánatomra, egyszer sem sikerült onnan éremmel hazatérnem. Az érmek közül ez az egyetlen, ami hiányzik, ezért egy kis hiányérzetem van, de a pályafutásomat tekintve, azt gondolom, hogy büszke lehetek magamra, a teljesítményemre. Az egyik legfontosabb dolog az életemben, kisfiam Olivér 2018-as születése volt. Még abban az évben, 2018 októberében, visszatértem a nemzetközi mezőnybe, hisz V. lettem a budapesti világbajnokságon. A tokiói olimpia halasztása, az olimpia előtt a versenyek törlése, elmaradása sem kedvezett nekem, az olimpiáról sajnos ismét érem nélkül tértem haza. Ezt követően a Vasas SC Birkózó szakosztályának Társelnökeként kezdtem el tevékenykedni, és ezt csinálom a mai napig.
Beválasztották a Magyar Birkózó Hírességek Csarnokába
A Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) 2022 végén hat legendát iktatott be a Magyar Birkózó Hírességek Csarnokába, egyikük hazánk egyetlen női világbajnoka, Sastin Marianna.
Miután beválasztották a Magyar Birkózó Hírességek Csarnokába, így nyilatkozott a hazai szövetség (MBSZ) honlapján: „Meglepődtem, amikor megtudtam, engem is megtisztelnek a Hírességek Csarnokába kerüléssel, hiszen, ha megnézzük az átlagéletkorát azoknak a legendáknak, akik rajtam kívül bekerültek, láthatjuk, hogy jóval magasabb, mint amennyi idős én vagyok. Azért is meglepett, mert elég sok olimpiai bajnok honfitársam van, én meg idézőjelben csak egy vébét nyertem. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem érzem magam méltónak a kitüntetésre, hanem azt, hogy nagyon megtisztelő.”
Eredményei kapcsán így értékelt: „A 2013-as vb-győzelem és az Európai Játékokon aratott diadal pályafutásom két legszebb pillanata. A budapesti vb különösen fontos, szerintem minden sportoló álma, hogy egyszer hazai közönség előtt álljon dobogóra, örülök, hogy ez nekem is megadatott, ráadásul a legfelső fokán. Nem vagyok maradéktalanul elégedett a karrieremmel, úgy vélem, több aranyérem is benne lehetett volna. Például a 2009-es herningi vb-n, ahol bírói tévedések miatt nem jutottam be abba a döntőbe. Fáj a szívem a 2016-os Rio de Janeiró-i olimpia miatt is, ahol nem indulhattam az ideális súlycsoportban. Ha azonban mindent összevetek, akkor inkább pozitívan látom a pályafutásomat.”