Robotka

István

Általános iskolás kora utolsó évében Havril János tanár úr a kézilabda és foci mellett egy új sportágra, a birkózás lehetőségére hívta fel figyelmét. Így több társával együtt, Balogh Bélával, Makovnyik Pállal jelentkezett Rudi bácsinál (Illés Rudolf a sportág pásztói megalapítója) a polgári iskolában. Ennél a sportágnál ragadt. Később Salgótarjánban, a 211. sz. ISZI-ben tanulta ki a kőműves szakmát, miközben járt a birkózóedzésekre. Az egyesületnél ebben az időben Gyetván Gyula, Zagyi Öcsi és Klagyivik Ernő egyre jobb eredményeket produkáltak, ami még komolyabb edzésre sarkallták. A növekvő szakosztályi létszám mellett jöttek az eredmények is, így a Pásztó SE birkózó csapata a környék legjobbjai – Parádsasvár, Miskolc, Eger, Salgótarján, Gyöngyös – közé került. Letette a szakmunkásvizsgát és Szabó József kőművesmester mellett dolgozott, amíg 1977 őszén el nem került Pásztóról.

Sorköteles lett, Illés Rudolf segítségével már keresték a katonai szolgálati idő alatti versenyzés lehetőségét. Az Újpesti Dózsa helyett végül a Bp. Honvédnál kötött ki, ahol Hollósi Géza kezei alá került. Az 1978-as finnországi Ouluban rendezett V. junior szabadfogású Eb-n, 100 kilóban a hatodik helyen végzett. Egy év múlva a bukaresti Eb-n már az ötödik pozícióban zárt. Leszerelés után Szalkai Jenő bácsi, az akkori igen tevékeny járási sportfelügyelő, és mások bánatára is, nem tért vissza nevelőegyesületéhez. Leszerelése után váratlanul más dologgal is szembesülnie kellett. A Honvédban, csak hivatásos katonaként maradhatott volna. Elkezdte a Honvéd kórházban az orvosi papírokat beszerezni, de egy őrnagy orvos az egyik füle hallási problémája miatt nem adta meg a szükséges egészségügyi engedélyt. Minden erejével, Hegedűs Csaba szövetségi kapitány irányítása mellett fel akart készülni a moszkvai olimpiára, de nem tálaljuk a résztvevők közt a nevét. A Honvéd szakvezetői tanácsára súlycsoportot kellett váltania, ahol nem igazán tudott helytállni, így kimaradt az olimpiai csapatból. Eredeti súlycsoportjában 100 kilóban Bodó Antal szegedi birkózó kapott szereplési lehetőséget.

1981-ben a Maróthy István által irányított Csepelhez került. Túltette magát mindenen és régi súlycsoportjában még keményebb edzésmunkába fogott. Ennek eredménye lett az első felnőtt szabadfogású országos bajnoki cím, melyet később még további nyolc követett. Kijutott a felnőtt szkopjei szabadfogású világbajnokságra, ahol ötödik lett. 1983-ban az Eb-n hatodik, a kijevi vb-n pedig már a negyedik helyen végzett. Kijevben a döntőbe jutásért vívott találkozóra amerikai ellenfelet kapott. Mérkőzésükön bordája megsérült és így vereséget szenvedett. A bronzcsatára sérülése miatt nem tudott kiállni.

A két évvel későbbi budapesti világbajnokságon is egy amerikaival került össze, aki megakadályozta, hogy döntőbe jusson. Ez a mérkőzés volt pályafutása legfájóbb technikai veresége. A bronzmérkőzésen lelkileg össze volt törve, ott megérdemelten nyert ellene az NDK-beli ellenfele. Eljött 1988 szeptembere, a szöuli olimpia ideje, és végre ott volt az utazó csapatban. Nagy dolognak számított, hogy 30 évesen számításba vették. Bár helyezetlen lett, mégis élete legnagyobb élménye volt, hogy Pásztóról, Budapesten keresztül, eljutott az olimpiára. Hét egymást követő évben nyerte el a szabadfogásúak bajnoki címét a mázsások közt. Az olimpia évében ez nem jött össze egy részleges combizom szakadás miatt.

Felgyógyulását követően a fradista Kiss Sándortól 1990-ben visszaszerezte a bajnoki címet, majd hirtelen búcsút intett a Csepelnek. Mivel ez idő tájt a sportolásból már nem lehetett megélni, dolgozni ment. Az építőipari munka mellett járt le az edzésekre, egyesülete a jövőt tervezve jelezte, hogy ez az év a búcsúéve lesz. Így is lett, de ekkor még hátra volt a magyar bajnokság. Az akkoriban feltörekvő fiatal versenyzők nem tudták megverni, így nyert és ezzel a nyolcadik egyéni magyar bajnoki címét szerezte meg. A bajnokság után be is fejezte a két évtizedes élsportolói pályafutását, de a birkózást nem. Arra nem számított, hogy ezt követően a sportban és az életben is egy harmadik csodálatos évtizedben lesz része. Átigazolt a Csepel Autó (Szigetszentmiklós SE) birkózóihoz, ahol már tényleg csak levezetésként kívánt versenyezni. A Csepel SC-nek több évtizedes jó kapcsolata volt a németországi Nürnberg városka birkózóklubjával. Maróthy István segítségével a német klubhoz szegődött. A Csepel Autóval megegyeztek, ha itthon a magyar bajnokságon szükség van rá, szóljanak, hazajön. Két évre sikerült szerződést kötnie a Nürnberg másodosztályú birkózócsapatnál, ahol a sportolás mellett gyakorolta eredeti szakmáját is. Marasztalták négy év után is, de hazajött.

Hazatérése után mindenki meglepetésére, mert erre aztán senki nem számított, 1997-ben a Csepel Autó-Sziget SE-nek 97 kilóban magyar bajnoki címet szerzett, ez volt a kilencedik. Ezt követően viszont már egyre ritkábban járogatott le az edzésekre, mert nagyon elfoglalta a barátja által itthon felajánlott vendéglátóipari munka. Tíz évig együtt vitték Csepelen a sportpálya mellett lévő éttermet. Van ugyan edzői és masszőri képesítése is, de később mégis szakmájához tért vissza. Nagyon szerette volna, ha fiai is követik apjuk útját, nem így történt. Levitte ugyan mindkettő fiát a birkózócsarnokba, de alig egy hónap után abbamaradt a sportággal való ismerkedésük.