Réczi

László

Nevelőedzője Besze László, edzői Hajdu Imre, Gurics György. Ha valakit a szorgalom egyik jó példájaként fel lehet említeni, hát Réczi Lázló mindenképpen ezen emberek között emlegethető. Keményen dolgozó családba született bele, ahol hamar megszokta a kétkezi munkát. Előbb kitanulta a lakatos szakmát, majd beiratkozott a gépipari technikumba, ott érettségizett. Ezzel sem elégedett meg, s mire 30 éves lett, megérett benne egy még komolyabb akadály leküzdésének az igénye. Felvételizett hát a szegedi József Attila Tudományegyetemre, s fel is vették annak jogi karára. – Pontosan emlékszem, száznyolcvanan kezdtük el jogi tanulmányainkat levelező tagozaton, ahol a római jog máris megfelezte az induló létszámot – elevenítette fel a történteket Réczi László. – Volt még néhány, keményebb tantárgy – végül harmincan szereztünk diplomát 1983-ban. – Ön 1985-ben ügyvéd lett, majd egy ideig aktívan politizált is. – Így igaz. Az 1994-1998 közötti ciklusban eljutottam az alpolgámesterségig, de utána felhagytam a politizálással. Ezt követően néhány évig a fóliázásba is belekezdtünk; paradicsomot termesztettünk egy 30x50 méteres sátorban. Ezt a vonalat 2001-ben adtuk fel. Azóta csak az ügyvédi munkámra, a praxis karbantartására koncentrálok.

- Ilyen sokoldalú felvezetés után sikereinek sportágáról, a birkózásról is szót kellene ejteni. - Előbb az ökölvívásba is belekóstolgattam, de abból néhány alkalmat követően elegem lett. Jókora váltással az asztalitenisznél kötöttem ki; a megyei bajnokságon százhatvan induló között a negyedik helyet szereztem meg. Majd párhuzamosan a birkózók edzéseit is elkezdtem látogatni. Első tanítóm, Besze Laci bácsi azonban egy idő után válaszút elé állított: vagy abbahagyom a pingpongot, vagy ne jöjjek többet a birkózókhoz. – A történtek ismeretében Laci bácsi szava döntött. 1962-ben, mindössze tizenöt évesen már részt vehetett egy tatai edzőtáborozáson, a szerzett, megélt élmények pedig felgyorsították fejlődését. - Az ott töltött napok végképp elköteleztek a birkózás mellett! Máig is szinte a fülemben hallom a későbbi kétszeres olimpiai bajnok, a tragikus sorsú Kozma István szavait, aki azt hangsúlyozta: a kifelé megcsinált tíz szaltó helyett inkább csak egyet indítsak, de azt a szőnyeg közepe felé, hogy értékelhető lehessen... - A korosztályos sikereket követően 1969-ben szerezte első ezüstérmét a felnőtt országos bajnokságon, pedig az idő tájt sokkal sűrűbb volt a mezőny, mint manapság. - 1971-ben lettem először bajnok itthon, s még az évben az első világbajnokságomra, Szófiába is eljutottam, ahol a negyedik helyen kötöttem ki. Már akkoriban tudtam és ma is azt vallom, hogy bármely küzdősportban két fő tényező befolyásolja a sikerességet: az edzők jó vagy kevésbé jó munkája, illetve a riválisok kényszerítő ereje. Ez az én esetemben is így volt. Első edzőm, Besze Laci bácsi után Hajdú Imrének, Gurics Györgynek és Hegedűs Csabának is nagyon sokat köszönhetek. Az ellenfeleim közül pedig az egri Lakatos Andrást és a Ganz-Mávag kiválóságát, Tóth Istvánt kell külön is megemlítenem. Nélkülük nem lehettem volna ilyen eredményes! - A nemzetközi mezőnyben kikkel vívta a legnagyobb ütközeteit? - Mindenképpen a lengyel Kazimierz Lipient kell elsőként említenem. A szovjet színeket képviselő Nelson Davidjantól csak egyszer kaptam ki. Az 1972-es olimpiai aranyérmes bolgár George Markovval is óriási csatáink voltak, de ebbe a körbe sorolnám a görög Stilionis Migiakiszt és a finn Pekka Hjeltet is. - Elégedett az olimpián megszerzett bronzéremmel? - Hét meccset kellett megvívnom és akkoriban már nagyon sokat kellett fogyasztanom. A japán ellenfelem után eredetileg nem kellett volna még egyszer délelőtt szőnyegre lépnem, de fordult a helyzet. Ez a plusz mérkőzés nagyon kimerített, s ez is benne volt a későbbi vereségben.

- Miután 1977-ben világbajnok lett, még nem vonult vissza, bár már jöttek Tóth István évei. - Mindinkább a civil életre koncentráltam. Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során egyetlen sportkörben, a Kiskunfélegyházi Vasas TK-ban versenyeztem 1964 és 1980 között, 1982-től öt éven át pedig a sportkör elnöki tisztét is betöltöttem. Szerencsésnek tartom, hogy a lányom és a fiam is ügyvédek. Ami pedig engem illet, nekem mindmáig tetszik ez a lüktető, változatos életforma, s ezért ameddig szellemileg és fizikailag bírni fogom, nem vonulok vissza. 1970-ben megkapta A Haza Szolgálatért érdemérmet, 1977-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát. Kiskunfélegyháza díszpolgára lett.