Pintér

István

A BVSC birkózó-szakosztályának „mindenese” az 1970-es években Pintér István volt, aki a vezetőedzői tisztség mellett még sok más funkcióban is tevékenykedett akkoriban. „Jobbkeze” Tarr Gyula, az egykori válogatott. A klub egyik „nagy öregje” 1930-ban jegyezte el magát a birkózással és iratkozott be a Kecskeméti Munkás Testedző Egyesület birkózószakosztályába, itt aratta első sikereit – szorgalmasan gyűjtögetve az érmeket. 1933-ban, húszévesen, a török válogatott ellen küzdött a déli kerület válogatottjában. Azután rövidke idő sem akadt, amikor ne lett volna kapcsolata a sportággal. 1935-ben Kecskemétről Budapestre költözött, és a BVSC versenyzője lett. A MÁV-nál helyezkedett el, ettől kezdve már csak a BVSC-ért dobogott a szíve. Több mint egy évtized alatt számtalanszor lépett szőnyegre, s mint sokszoros vasutas-válogatott, bejárta Európát.

1948-ban, olimpiai kerettagsága idején súlyos térdsérülése megálljt parancsolt a versenyzésnek, de csak annak, és nem a sportnak: edző lett, majd 1950-ben megszerezte a nemzetközi mérkőzésvezetői minősítést is, és bíróként szolgálta tovább a sportágat. 1964-ben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, és 1969-ben megkapta a mesteredzői címet. Tíz évig volt a válogatott keret edzője, majd az ifjúsági válogatottat bízták rá. Teltek-múltak az évek, Pintér István megnősült. 1941-ben gyermek született a családban, mégpedig fiú. És természetes, hogy birkózó lett, hiszen az alma nem esik messze a fájától… A „kis” Pintér 1957-ben jelent meg először a birkózószőnyeg szélén.

• Arcanum • Népsport, 1969. július (25. évfolyam, 147-172. szám) 1969-07-12/156. szám • https://birkozas2001.tripod.com/hungarianwrestling/id34.html