Ő ismertette meg az alapokkal Komáromi Tibort
Paulicska Béla versenyzői pályafutását szülővárosában, Kiskunfélegyházán kezdte. Technikás, okos birkózó volt, 1968-ban felnőtt magyar bajnoki címet szerzett. Versenyzői pályafutását korán fel kellett adnia vállsérülése miatt, így megkezdődött edzői pályafutása, mely során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végzett. Tanítványai nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rá, hogy a keze alatt fejlődhettek élsportolókká. Paulicska Béla birkózó-mesteredző Kiskunfélegyházáról indult, tréneri karrierjét az FTC-ben kezdte, igazi otthonát azonban az Újpesti Dózsa (később UTE) szakosztályában találta meg, ahol 1973-tól nyugdíjba vonulásáig oktatta, nevelte a fiatalokat. Ő ismertette meg a sportág alapjaival a hatéves Komáromi Tibort, de Növényi Norbert is az általa igazgatott műhely versenyzőjeként lett olimpiai bajnok. Tanítványai közül Major Sándor és Hirbik Csaba világbajnokságon nyert ezüstérmet, Herczeg Lajos, Kecskés Tibor, Slezák András, Gégény Csaba pedig korosztályos világ- és Európa-bajnok volt. Versenyzői összesen 311 magyar bajnoki címet nyertek.
A birkózás családi hagyomány
Paulicska Béla nevelőedzője, Besze László mesteredző leányát, Gyöngyit vette el feleségül. Gyermekük, Tamás is birkózott, utánpótlás-korosztályban magyar bajnoki címet is szerzett. A család úgy ünnepelte Tamást, mintha legalábbis olimpiai bajnoki címet nyert volna. Az igazi boldogságot azonban Paulicska Bélának az jelentette, hogy Tamás felvételt nyert a jogi egyetemre és sikeresen tevékenykedik a jogi pályán.
Díjai, elismerései
Paulicska Béla az OTSH Utánpótlás-nevelésért emlékplakettet két alkalommal is átvehette, mégpedig 1992-ben és 1994-ben. A Magyar Birkózók Szövetsége Fél évszázad a birkózásban emlékdíját 2016-ban kapta meg. 2021-ben az MBSZ életműdíjjal ismerte el munkásságát.
Különleges ajándék a 75. születésnapjára
A 75. születésnapját ünneplő mesteredzőt az 1998-as világbajnokság második helyezettje, Hirbik Csaba különleges ajándékkal lepte meg. Ezüstérmét adta ajándékba mesterének. „Amikor megkaptam ezt a medált, alig jutottam szóhoz a meghatottságtól.” Az érem az edző újpesti lakásának ebédlőjében, a serlegek és a trófeák között találta meg új helyét. „Csak addig maradhat itt ez az érem, amíg élek. Ha vége a táncnak, családom visszaadja annak, akitől kaptam, hiszen őt illeti meg...”