Élete
Nagy Béla magyar bajnok, Európa- és világbajnoki helyezett, az 1988. évi szöuli nyári olimpián, szabad fogásban VI. helyezett , 57 kilogrammos birkózó.
Teológiát és filozófiát tanult, rabbiképzőt végzett, az edzői képesítésével lehetne testnevelő tanár.
Erőssége az elképesztő akarata, kitartása és életfilozófiája.
Gyermekét egyedül neveli.
A magyar (szabadfogású) birkózásunk egyik, köztudottan elismert élharcosa.
Magánélet
Az egykori birkózó Nagy Béla élete 59 éve alatt az élet sokat vonalazta az arcát. Fiókjában a tucatnyi bizonyítvány között teológiai diploma is rejtőzik.
A többnapos borosta sem képes elfedni vaskos ráncait. Három olimpiára is mehetett volna, politikai okokból csak kettőn vett részt. Állt a világranglista második helyén, olimpiai bajnokok sorát győzte le, csak éppen nem a kellő helyen és pillanatban. Szöulban „csak” hatodik lett, Barcelonából 11. hellyel tért haza az 57 kilós szabadfogású birkózók versenyéről.
Hiába múlt el Barcelona óta csaknem három évtized, simán tartja a versenysúlyát.
Jelenleg kukásként dolgozik, de hogyan lett kukás a világ egyik legtechnikásabb birkózója?
„Tudod, hány anyuka áll a gyerekével az ablakban minket várva? Minden gyerek kukás akar lenni. Engem is régóta kerülgetett ez a szakma. A nagy, mindent elnyelő gép láttán megbabonázva álltam az ablakban. Kicsit később, az általános iskolában akadt egy ügyünk. Hát mit törtünk össze? Naná, hogy egy kukásautót. Még az Esti Hírlapban is benne voltunk. Azt is ennek a balhénak köszönhettem, hogy birkózó lettem, mert a tornatanár ezután vitt le a terembe. Ott ragadtam. A sport után csináltam mindent. Dolgoztam az éjszakában, mert a ’80-as, ’90-es években birkózóként kényszerből belekeveredtünk. Vezettem az első Gilda Max termet a feleségemmel – ha gyerekkori barátommal, Mák Lajossal ezer forinton nem veszünk össze, a mai napig ott lehetnék. Aztán 14 évig a Mazsihisz hitközségi biztonsági szolgálatának a tagjaként olykor Krav magát tartottam az önkénteseknek, de személyi meg vagyonőrként mindent elvállaltam. Túl sokat láttam, éltem át. Mindig is szerettem a régi dolgokat, gyűjtöttem az art dekót, felújítottam tonettszékeket, stb., ezért már korábban is jártam a várost a lomtalanítások idején. Itt lakom a Gyáli út mellett, úgyhogy amikor hat éve megszűnt a Mazsihisz-állásom – nem a hitközséggel gyűlt meg a bajom, hanem a féltékenységből lett elegem, meg azokból, akik nem zsidók, de zsidók akartak lenni –, baromira hirtelen felindulásból gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, a hobbit a munkával. Jelentkeztem lomozni. Kipróbáltam, itt ragadtam.”
Béla szerint a hajnali hármas kelést simán meg lehet szokni. „Persze nyáron rohadt meleg a ruha, és büdös is a napok óta rothadó szemét, de a szagokat is elviseled. Aminél nincs rosszabb, az a tél. Bármit csinálsz, lefagy az ujjad. A legfontosabb, hogy itt békén hagynak, és hiába az átalakulás, szeptembertől az új cégben is megmaradt a munkánk, hiszen hulladék van és lesz is, azt mindig el kell majd szállítani, össze kell takarítani.”
– Szeretek sakkozni és eközben összehaverkodtam egy rabbival. Egyik partink alkalmával kibökte, van nekik ez az OR-ZSE, a rabbiképző egyetemük, miért nem jelentkezem. Mondom neki: „kipróbálhatom, mi a feltétele?” Menjek oda, jelentkezzek, ha megfelelek, felvesznek, mondta. Odamentem, jelentkeztem. Egy rabbibizottság fogadott. Akkor még semmit sem tudtam róluk, azt sem, hogy sokféle zsidó létezik, neológ, szefárd, ortodox, lubavicsi, satöbbi. Bemutatkoztam, majd azonnal nekem szegezték a kérdést, mi közöm a zsidósághoz? Református vagyok, ami elég viccesnek tűnt abban a pillanatban számomra, így megvontam a vállamat, és rávágtam: „Pont annyi, mint mögöttem a radiátornak.” Szó szerint. Hatalmas röhögésben törtek ki. Miközben majd megfulladtak, két térdcsapás között az egyik kibökte: „Föl van véve.” Rengeteget tanultam az egyetemen tőlük.
Nem kirekesztő módon oktattak. Héberül énekeltettek, úgy, hogy se hangom, se hallásom, csak ütemérzékem. Nem csak júdeizmust tanultunk, hanem különböző vallásokat azzal az üzenettel, szabadon választhatsz, mert rengeteg választási lehetőséged van. Babits Antal, Babits Mihály unokája oktatta a filozófiát, ezért írtam abból a diplomamunkámat. Elvégeztem a négy évet, diplomát kaptam. Teológiát oktathatnék, elméletileg még gyerekeknek is az iskolákban, de ahhoz, hogy rabbi legyek, még sokat kellene tanulnom. Legfőképp be kellene térnem. De nem tértem be. Inkább terjesztem az igét a kukások között. Minden nap szétröhögöm magam rajtuk. Tuskó Hopkins kutya f..... hozzájuk képest, de megértik, befogadják, amit mondok nekik."
Bela Nagy wrestler
Az első házasságából született fia 32 éves, már kirepült, de tartják a kapcsolatot. 1994-ben másodjára is megházasodott, Severin Zsuzsát, a korábbi válogatott tornásznőt vezette oltár elé. Igazi sportházasság az övék, a közös edzéshelyszínek, az Istvánmezei úti sportcsarnok és a tatai edzőtábor fonta szerelmük szálait, de „25 év után végleg kialudt a láng, elfáradt a kapcsolat”. Három éve váltak el, azóta békében, megosztással nevelik a 16 éves fiúkat, aki „birkózik és focizik egyszerre. Előbbibe én vittem bele, utóbbit jobban szereti”. Még Zsuzsa új barátjával is jóban van, mert nem ellenséget, hanem barátot kell szerezni.
Béla hetente háromszor edzést tart a kispesti birkózóteremben. Ingyen, barátságból, ebből kiderül az is, nem egy anyagias típus.
„Ha az lennék, akkor nem ezt csinálnám. A kukás állásból élek, hétfőn, szerdán és pénteken szerelemből oktatom a gyerekeket. Nem vitézkedhetek ebből. 19 éves az autóm, még kazettás magnó van benne. A lomozás jelenti az extrát. Ott néha beesik egy-egy komoly dolog” – meséli már az Üllői út mellett, a lakótelep oldalából nyíló, Kispesti Nehézatlétikai Sportiskola önerőből összehozott termének egyik zsámolyán ülve.
Bélát a sportágában a világ legtechnikásabb szabadfogású birkózói között tartják nyilván, aki védhetetlenül kulcsolta dupla Nelsonba az ellenfeleit. Ennek ellenére a magyar Wikipédia nem ismeri, semmi sem jelenik meg róla. Azonban ha a Bela Nagy wrestler-re keresünk rá, fél tucat nyelven találni bejegyzést és a magyarázatot.
"A kötöttfogás kizárólag Magyarországon és az exszocialista országokban népszerű. Ezzel szemben a szabadfogást az egész világon művelik. A birkózást az előbbi miatt akarják törölni az olimpiáról, utóbbi még Amerikában is az egyik legnépszerűbb iskolai sport, magában is simán megállna a lábán. Abban a látványos szakágban versenyeztem, ahol mindenféle nemzet szembejött, nem csak a keleti blokk. Azt is tudni kell, akkoriban még más rendszer működött, nem egyenes kieséses. Két csoportba osztottak minket, ahonnan az egymás elleni mérkőzések alapján, a csoportok győztesei mérkőzhettek az aranyéremért, a második helyezettek a bronzéremért, míg a harmadikok az ötödik-hatodik helyezésekért. 1984-ben nem mehettünk az olimpiára, mert a pártgyűlésen még a ma ikonként tisztelt párttag élsportolók is leszavazták az indulást.
Szöulban elvertem egy indiait, egy csehszlovákot, majd az 1984-ben olimpiai ezüstérmes amerikai Davist meg egy kanadait is elkaptam. Zsinórban négy győzelemmel manapság már olimpiai döntős vagy. Aztán az ötödik fordulóra elfogytam, nem bírtam egy törökkel, majd a kétszeres olimpiai bajnok szovjet Beloglazovval végképp nem – őt senki nem tudta megverni az 1988-as olimpián. Harmadik lettem a csoportban, az ötödik helyért birkóztam."
Megbékélve
„A vb előtt itthon, a Sportcsarnokban edző táboroztunk. Meg lehetett volna oldani a kajálást a környék tucatnyi étterme bármelyikében, de nem, nekünk a délelőtti kőkemény edzés után, ki tudja miért, a Népligetig, a Fradi étteremig kellett utaznunk, meg onnan vissza. Mindez a pihenés terhére ment. Úgy tudtam, csak a diktatúrában van lázadás, mi meg ekkor már állítólag demokráciában éltünk, ezért gondoltam, rangidősként elmondom a véleményemet a főtitkárnak. A reakció: »Jobb, ha befogod a szádat, mert nem biztos, hogy így kiutazol a vébére.« »Igen?« – feleltem. »Azt hiszed, te döntesz? Ezennel befejeztem, sziasztok!« Otthagytam őket.
A „világ legtechnikásabb birkózója” jelző mellett az „örök rebellis” is ráragadt Bélára. „Tudod, van az a mondás, hogy szeretem az árulást, de utálom az árulót. Én nem nyalok senkinek, én nem árulkodok. Csinálom a dolgomat, nem okozok másnak fájdalmat, nem kérek, csak adok, ha mást nem, jó szót és mosolyt. Na, az ilyen típust nem szeretik. Röhögök az egészen. Figyelj, nekem hivatalosan középfokú dízel villamos-gépszerelő a szakmám. De szakács-cukrásznak, felszolgálónak is tanultam, mert kellett az üzletvezetői papír. Még a magánnyomozóit és az edzőit is megcsináltam a rabbiképző mellett.
Annyi papírom van, hogy csak na, de nem a papír a fontos, a barátság és az összeköttetés, a kapcsolati háló számít csak.
Az edzésen kiderül, Béla ebben a kis birkózóteremben sem csinál mást, csak önmagát adja. Hol arany szívvel cipőt kötve, hol hangos szóval korholva, de szeretettel oktatja az alsós fiúkat, lányokat. A teremben érzi a legjobban magát, ez a közeg motiválja.
„A birkózást követően sok mindent megéltem, túléltem. Könyvet tudnék írni belőle. De hat éve meghúztam magam. Már nem harcolok senkivel, mindenki éljen boldogan. Viszont annyi minden belém szorult az évtizedek alatt, hogy sajnálom nem átadni. Képzeld el, amikor a lakótelepről beesik ide egy kisgyerek. Semmit nem tud. A jobb lábát összekeveri a ballal. Aztán látod, hogy szép lassan fejlődik, még hidalni is megtanul. A jó szó, a tudás mellett tartást adok nekik. Csak élvezem ezeknek a gyerekeknek a mosolyát. Ettől jó a közérzetem.”