Major

Sándor

Major Sándor önéletrajzában így ír sportolói pályafutásáról. "A birkózást 1975-ben kezdtem az Újpesti Dózsában. Édesapám vitt le a budapesti Miskolci utcai általános iskolába egy edzésre, mivel ismerte az edzőt, Bolla Józsefet. Végig néztem az edzést, majd megkérdezték tőlem, mi a véleményem. Erre azt válaszoltam Én ilyen „fazon” szeretnék lenni, mint a birkózók. Nevelő edzőm Bolla József és Paulicska Béla volt, akik megtanítottak a birkózás alapjaira. Józsi bácsi sokat foglalkozott velem külön, személyre szabott edzésterveket készített nekem, és mutatta meg a feladatok, gyakorlatok helyes végrehajtását. Az Újpestnél sokat tanultam Jehoda Károly, Weltner Sándor és Katona Sándor edzőktől. Az Újpesti Dózsában 1975 - 1987 közötti időszakban, kötöttfogásban versenyeztem. Az 1983. évi IFI Kötöttfogású Magyar Bajnokságon 87 kg-ban I. helyezést értem el, így én lettem az Ifjúsági válogatott. A 1983. évi IBV kötöttfogásban bukaresti rendezésű versenyen 87 kg-ban III. helyezett lettem. Az IFI kötöttfogású válogatottban edzőim voltak Szőnyi János, Vatai László, Varga János, Baracsi Imre. Az 1985. évben junior kötöttfogású válogatott lettem a 90 kg-os súlycsoportban. Az 1985. évi Junior Világbajnokságon Colorado Springsben 90 kg-ban III. helyezett lettem. A junior válogatottban edzőim voltak Szőnyi János, Búzás Károly. Az 1987. évi Felnőtt Magyar Bajnokságon 90 kg-ban I. helyezést értem el, így a világbajnokságon én képviseltem hazánk színeit. Az 1987. évi Felnőtt Világbajnokságon Clermont Ferrandban a 90 kg-ban II. helyezett lettem. Az 1988. évben a Felnőtt Európa-bajnokságon Kolbotnban a 90 kg-ban II. helyezést értem el. Az 1988. évi Szöül-i olimpián 90 kg súlycsoportban képviseltem hazánk színeit, de sajnos nem sikerült dobogós helyezést elérnem."

Sándor így folytatta: " A BVSC egyesületébe 1987-ben átigazoltam, így 1987 - 1995 közötti időszakban a Vasutas Klubban készültem és versenyeztem. Az egyesületben külön foglalkoztak velem, személyre szabott munkát végeztem. Az edzéseken nagyon sokat gyakoroltuk a fogásokat, különböző technikai kombinációkat, amelyeket a versenyen alkalmaztak sikeresen. Egyesületi edzőim voltak Klinga László, Tóth István, Molnár Gyula, Péteri László, Péteri András, Molnár Géza, Kiss Ferenc, Szláva Klimenko. A BVSC színeiben a legjobb eredményeim: Az 1990. évi Felnőtt Kötöttfogású Magyar Bajnokságon 100 kg-ban I. helyezett lettem. Az 1990. évi Felnőtt Kötöttfogású Világbajnokságon Ostia-ban 100 kg-ban II. helyezést értem el. Az 1990. évi Felnőtt Csapatbajnokságon I. helyezést értünk el a BVSC csapatával. Az 1991. évi Felnőtt Kötöttfogású Európa-bajnokságon Aschafenburgban 100 kg-ban III. lettem. A felnőtt válogatottban edzőim voltak Dr. Hegedűs Csaba, Müller Ferdinánd, Szőnyi János, Toma Mihály, Rácz Lajos, Kocsis Ferenc, Gaál Károly. Köszönöm az edzőimnek, edzőpartnereknek a segítségét, akik segítették a felkészülésemet a pályafutásom során!!!!! A birkózásban 1995. évben fejeztem be a versenyzői pályafutásomat, de a heti edzések a mai napig fontos részét képezik életemnek. Jelenleg a Magyar Birkózók Szövetsége alkalmazásában dolgozom szakmai referensként, a birkózó egyesületek tevékenységét ellenőrzöm. A Kertvárosi SE birkózó egyesületénél hetenként tartok edzéseket. A hazai birkózó versenyeken versenybíróként dolgozom."

Sándor így ír volt szakosztályáról: "A szakosztályvezetéssel, Illés Gergőékkel is tartom a kapcsolatot, valamint szoktam is lejárni a BVSC-be. Továbbá a régi társakkal a mai napig vannak közös találkozóink. Ebben Kiss Balázs és Gergő is sokat segít, aminek a hagyományőrzés szempontjából szerintem fontos jelentősége van. Azt látom, hogy jó edzői stáb dolgozik most is a klubnál. Az látszik, hogy szakmailag remek munka folyik. Mivel a szövetségben szakreferensként dolgozom, így az ellenőrzések alkalmával én is megtapasztalhatom ezt."

Major Sándor véleménye a mai birkózásról: "Felgyorsult nagyon a sportág. Már a kondicionális képességek 70 százalékban fontosabbak, mint a technikai és egyéb attitűdök megléte. Bár ezek sem elhanyagolhatóak, de a versenyeken azt látjuk, főleg kötöttfogásban, hogy a kondicionális képességek előtérbe kerültek. Ha valaki egy-két dolgot jól csinál, például egy mögé kerülést vagy levitelt, akkor azzal kötöttfogásban már szép eredményeket tud elérni. Az viszont fontos, hogy ezeket magas szinten csinálja. Szabadfogásban azért kicsit más, mert az még jobban felgyorsult, és technikailag nagyon képzettnek kell ott lenni. Ott több szükség van az individuális birkózókra, akik ezt érzékből csinálják." Sándor véleménye az új tehetségekről: "Szerintem vannak ügyes gyerekek, akikben megvan ez a lehetőség. Ez már csak azon múlik, hogy a gyerekek végig járják az útjukat. Én mindig szoktam nekik mondani, hogy elindítottuk őket az úton, az viszont, hogy azon végig mennek-e vagy félúton abbahagyják, az csak rajtuk múlik. Hozzá szoktam tenni, hogy nem szabad abbahagyni, hanem csinálni kell, mert szép élményeket élhetnek át. Én 20 évig csináltam és azért bejártam a világot, ráadásul olyan sikereket érhettem el, amelyet nem sok ember mondhat el magáról, hogy dobogóra állt négyszer felnőtt világversenyen."