Lőrincz

Viktor

Egyesületei a Ceglédi VSE és a Budapesti Honvéd SE. Nevelőedzője Papp Attila, Papp Ferenc, edzői Bacsa Ferenc, Módos Péter, Repka Attila, Sike András, Struhács György, Takács Ferenc „Hétévesen, 1997-ben mentem először birkózóedzésre, de a következő foglalkozásra már nem akartam menni, mert a haverokkal sokkal jobban tetszett együtt lógni. Ez a mentalitás egyébként sokáig jellemzett, rengeteget köszönhetek a ceglédi nevelőedzőimnek, Pap Attilának és Pap Ferencnek, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy a sportág mellett maradtam. Adódott arra is példa, hogy az egyik verseny előtt az ágyból rángattak ki, a tréningekre menet pedig gyakran a játszótéren vettek fel” – emlékszik vissza a kezdetekre Lőrincz Viktor. 2004-ben került az akkor már három esztendeje működő, Hegedüs Csaba által alapított, Mr. Tus-sportiskolába. Egy hónappal a nyolcadik osztály megkezdése után költözött a fővárosba. „A keretedzésekre ezt megelőzően is rendszeresen jártam, és annyira odavoltam a rendszerért, hogy nem akartam várni a gimnáziumig a csatlakozással. Ebben közrejátszott az is, hogy a Mr. Tus mesterei, Bacsa Ferenc, Struhács György és Takács Ferenc éreztették, szeretnének együtt dolgozni velem – a korosztályos versenyeken figyeltek, és beszéltek velem. Ez hatalmas lökést adott a folytatáshoz.” Lőrincz fiatalon nem tartozott a technikás birkózók közé, alapszintű fogásismerete volt, amelyet a remek erőnlétével kombinálva jól alkalmazott. „A hozzáállásommal emelkedtem ki a többiek közül. Velem együtt nyolcan érkeztünk a Mr. Tusba, és tizenegyedikes gimnazistaként arra lettem figyelmes, hogy szinte egyedül maradtam. Természetesen nekem is voltak hullámvölgyeim, de az edzők mindig visszatereltek a helyes útra. Pedig tizennégy évesen még én sem döntöttem el, hogy olimpiai bajnok akarok lenni; részcélok lebegtek a szemem előtt.” Három évvel a váltás után, 2007-ben bronzérmet szerzett a varsói kadét Európa-bajnokságon (kötöttfogás, 74 kg). „Nagyon szívesen gondolok vissza rá, hiszen itt képviselhettem először Magyarország színeit, hatalmas löketet adott a pályafutásomhoz. Nem mellesleg ezen a versenyen találkoztam először az ukrán Zsan Belenjukkal, aki később az egész pályafutásomat végig kísérte, ő volt a mumusom. Nem vagyok büszke rá, de soha nem győztem le.” Varsó után minden megváltozott: Viktor bekerült a junior válogatott keretébe, és így a felnőtt nemzeti együttes tagjaival is együtt készülhetett – hatalmas megtiszteltetésként élte meg. Első- és másodéves juniorként nem sikerült megszereznie a címeres mezt. Nehezen viselte, de megrázta magát, és utolsó évesként megnyerte a 2010-es szamokovi korosztályos kontinensviadalt (74 kg). „Ekkor döntöttem el, hogy a birkózásnak szeretném szentelni az életemet. Egy évvel később, a 2011-es isztambuli felnőtt vb-n súlycsoport váltás után én voltam a beugró ember nyolcvannégy kilóban – az olimpiai ezüstérmes Fodor Zoltán megsérült. Nem sikerült jól, de nem is volt reális a remeklésem. A következő esztendőben, a 2012-es belgrádi Európa-bajnokságon már dobogóra állhattam, a harmadik fokára. Azon a versenyen birkóztam életem egyik legkeményebb meccsét, a grúz Vladimir Gegesidze ellen – rendkívül kiélezett csata volt, hihetetlenül elfáradtam. Ez a medál újfent nagy lelki plusz jelentett a folytatásban.” Azóta világbajnoki ezüst- (87 kg) és bronzéremmel (85 kg), Eb-arany- (85 kg) és ezüstmedállal (87 kg) valamint olimpiai ezüstéremmel (87 kg) egyaránt büszkélkedhet. A legkeményebb összecsapásokon mindig ott volt Belenjuk… „Ő egy évvel fiatalabb nálam. Varsó után legközelebb 2015-ben, a Las Vegas-i vb-n találkoztunk egymással. Aztán Nur-Szultanban, az olimpiai kvalifikációs világbajnokság döntőjében – Kazahsztánban hajszál választott el a sikertől, ott azt éreztem, meg tudtam volna verni. A tokiói olimpia fináléjára sem szívesen emlékszem vissza, ott simábban kaptam ki tőle. Hogy mivel jobb nálam? Leheletnyivel jobban versenyzett. Támadásban és védekezésben egyaránt kiváló, s olyan pörgetése volt, amelyet tízből kilencszer »eladott« bárkinek a világon. Mindemellett mentálisan is rendkívül erős – mindennek az eredménye egy olimpiai, két világ- és három Európa-bajnoki cím.”

Pályafutását végigkísérte olimpiai, világ- és négyszeres Európa-bajnok bátyja, Lőrincz Tamás. „Tomival mindig össze voltunk nőve. Bárhova indult, mentem utána. A legnehezebb időszakunk egyértelműen a 2016-os Rio de Janieró-i olimpiát követő volt, hiszen az a verseny egyikünknek sem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztük. Tomi az első körben búcsúzott, tőlem pedig a bírók elvették a bronzérmet. Nagyon nehéz volt feldolgozni, ő már harminc éves volt, abba akarta hagyni a sportot. Milyen jó, hogy nem tette! Én a munkába fojtottam a bánatomat, ahogy hazaértem, egyből a terembe indultam. Lenyeltem minden bánatomat, és mentem tovább.” A sok munkának beérett a gyümölcse, Lőrincz Viktor karrierje Rio után virágzott igazán ki – 2017 és 2021 között Eb-címe mellett olimpiai, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmet nyert. Nem sokkal a tokiói játékokat követően úgy döntött, felhagy a sporttal. „Meglett az hőn áhított olimpiai érem. Tudom, nem arany, a 2024-es párizsi játékokon megpróbálhattam volna. De családom lett, született két gyermekem, s azt éreztem, már nem tudok olyan magas szintre felpörögni, hogy a dobogó legfelső fokára álljak Franciaországban. Pályafutásom befejeztével a felnőtt és U23-as kötöttfogású válogatott edzője lettem. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy nem a sorban állok, hanem előtte, síppal és stopperrel a kezemben. Érdekes, mert az edzések közben egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy be akarok állni – elég volt. A szőnyeg széléről teszek meg minden azért, hogy a magyar birkózók elérjék az álmaikat.”

Olimpiai ezüstérmes lett 2021-ben Tokióban, olimpiai ötödik 2016-ban Rio de Janieroban, vb-ezüstérmes 2019-ben Nur-Szultanban, 2 x vb-bronzérmes 2013-ban Budapesten és 2014-ben Taskentben, Európa-bajnok 2017-ben, Újvidéken, Eb-ezüstérmes 2020-ban Rómában, Eb-bronzérmes (2012-ben Belgrádban, az Európai Játékokon bronzérmes 2019-ben, Minszkben. Az év magyar birkózója volt 2015-ben, 2016-ban és 2020-ban. Kitüntették a Magyar Bronz Érdemkeresztjével 2016-ban. 2021-ben megkapta A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. 2022-ben Cegléd díszpolgára lett.

2024 novemberében Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) Lőrincz Viktort választotta meg a kötöttfogású női szakág szövetségi kapitányának. „Lőrincz Viktor elszántsága nagyon meggyőző volt, és minden együttműködésre nyitott. Az elmúlt három évben edzőként nap mint nap segítette a válogatott munkáját, elfogadták őt a srácok. Szóval ezek is olyan érvek voltak, amelyek inkább az ő oldalára billentették a mérleg nyelvét.” – nyilatkozott az MBSZ hírlevelében Bácsi Péter szakmai igazgató a két új szakági vezetőről.