Lőrincz

Tamás

Lőrincz Tamás 1986. december 20-án, Cegléden született, ott is kezdett birkózni öccsével, a későbbi olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Lőrincz Viktorral. A kezdeti időszakban, Cegléden Pap Ferenc és Pap Attila foglalkozott a Lőrincz testvérekkel. „A kis Lőrincz Tamás az idő tájt döntött úgy, hogy abbahagyja a birkózást, amikor mi elkezdtünk edzősködni az öcsémmel, Attilával Cegléden. Fábián Pali bácsi külön elment érte az iskolába, hogy meggyőzze, jöjjön vissza a birkózóterembe. Rögtön láttuk, mennyire tehetséges, jó érzékkel mozgott és kiválóan reagált az akciókra – úgy, ahogyan azt nem lehet tanítani” – emlékezett vissza Pap Ferenc a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia honlapján. Tamás egyáltalán nem volt biztos abban, hogy birkózó válik belőle, ám ettől függetlenül az általános iskola után, 2001-ben úgy döntött, Budapestre költözik az akkor indult Mr. Tus-sportiskolába. Így emlékszik vissza erre az időszakra: „Volt néhány korosztályos magyar bajnoki címem, imádtam a légkört, edzeni is úgy szerettem, ahogyan győzni vagy versenyezni. Szóval magától értetődő volt, hogy a fővárosba költözöm. Manapság, amikor tizenhárom-tizennégy éves gyerekekkel beszélgetek, rendre azt mondják, olimpiai bajnokok akarnak lenni. Ez a gondolat bennem és a társaim többségében sokáig egyáltalán nem volt meg.”

Pedig nagyon korán jött az első világraszóló siker! Mindössze 19 éves volt, még juniorkorú, amikor 2006-ban Moszkvában felnőtt Európa-bajnoki címet ünnepelt a kötöttfogású 66 kilogrammosok között. A Nemzeti Sport 2006. május 6-i számában így értékelte a történteket: „Azt mondtam magamban, remek, hogy beválogattak a csapatba, kimegyek Moszkvába, s megnézem, mit tud a felnőttélmezőny. Habár hozzáteszem, miután április nyolcadikán megnyertem a felnőtt magyar bajnokságot, remekül sikerült a kéthetes közvetlen felkészülés, Tibi bá', azaz Komáromi Tibor szövetségi kapitány kirobbanó formába hozott. Friss voltam, nem tapasztaltam azt az ólmos fáradtságot, amely gátja a jó szereplésnek. Ennek ellenére csak akkor kaptam észbe, hogy milyen messzire is juthatok, amikor a negyeddöntőben legyőztem Seref Eroglut, a háromszoros Európa-bajnok, egyszeres világbajnok török fenomént, az athéni olimpia ezüstérmesét. Amikor pedig a lengyel Sylvester Charzewskit megvertem az elődöntőben, Ritter Árpád (szabadfogású Európa-bajnok– a szerk.) odajött hozzám, és azt mondta, lehet, hogy még csak tizenkilenc éves vagyok, és még sok világverseny döntőjébe bekerülök, de ezt az Európa-bajnokságot még egyszer nem vívhatom meg. Most jutottam be a fináléba, most kell megvernem az orosz Szergej Kovalenkót!” És megcsinálta, 6:3-ra legyőzte az oroszt, így lényegében újoncként ünnepelt Európa-bajnoki címet Oroszország fővárosában.

A „Szöcsi” becenévre hallgató Tamás pályafutása során először 2008-ban, Pekingben szerepelt olimpián, amely előtt az aranyérem egyik esetleges magyar várományosaként is emlegették a hazai sportsajtóban. Csakhogy Kínában egy győztes meccs után kikapott a későbbi bajnok francia Steeve Guénot-tól, majd a kubai Alan Miliántól, így a nyolcadik helyen zárt a 66 kilogrammosok mezőnyében. Négy évvel később Londonban, akkor már Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmesként ismét a 66 kilogrammosok között próbálkozott. Az első körben az akkor aktuális Európa-bajnok (azóta háromszoros világbajnok) német Frank Stäblert, a másodikban a vb-harmadik amerikai Justin Lestert, míg a döntőbe jutásért a kétszeres világbajnoki ezüstérmes grúz Manuhar Csadzsaját utasította maga mögé. Az aranyéremért azonban fájó vereséget szenvedett a dél-koreai Kim Hjeon Vuval szemben. A londoni és Rio de Janeiró-i olimpia között 2013-ban még 66 kilóban, 2014-ben pedig már 71 kilóban újabb Európa-bajnoki címet ünnepelt. A játékokra ismét lefogyott, és ahogyan akkori sporttársa, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) szakmai igazgatója, a kétszeres kötöttfogású világbajnok Bácsi Péter fogalmazott: ő előre odaadta volna neki az aranyérmet... Csakhogy az élet megint nem úgy alakult, ahogyan azt sokan várták: 4:0-ra kikapott a dél-koreai Rju Han Szutól, búcsúzott az olimpiától. A 2021. július 7-én megjelent Nemzeti Sportban így emlékezett vissza erre az időszakra: „Én ott konkrétan abba akartam hagyni az egészet. Tisztán emlékszem, miután lement az az egy szem meccsem – egy nappal azután, hogy Viktor öcsémnek elcsalták a bronzát –, ültünk a szobánkban síri hangulatban, és abban a pillanatban úgy voltam vele, hogy köszönöm, ennyi volt, viszlát. De aztán annyian győzködtek, köztük Viktor is, hogy neki kell még veselkedni a következő ciklusnak, hogy végül beadtam a derekam. Ettől függetlenül abban a lelkiállapotban elképzelni sem tudtam, hogy bármi érdemlegeset tudnék alakítani két kategóriával feljebb – hogy végül aztán hova jutottam, minden várakozásomat felülmúlja...” Merthogy súlycsoportot váltott, fellépett előbb a 75, majd a 77 kilogrammosok közé, és egészen elképesztő eredményeket ért el a következő években: 2017-ben és 2018-ban világbajnoki második, Európa-bajnoki harmadik helyet ért el, bronzérmet szerzett a 2019-es Európai Játékokon, míg a csúcsra, a világbajnoki dobogó tetejére a 2019-es nur-szultani olimpiai kvalifikációs világbajnokságon ért fel. A koronavírus-járvány miatt 2020-ra tervezett tokiói játékokat egy évvel elhalasztották, de ez Lőrincz Tamás lendületéből mit sem vett vissza! 2021-ben, a játékok előtt bő három hónappal megszerezte pályafutása negyedik Európa-bajnoki címét. Annak tudatában utazott a japán fővárosba, hogy a magyar birkózósportban ő szerezte a valaha volt legtöbb érmet világversenyen, összesen tizennégyet – mindent megnyert, amit lehet, egyetlen arany, az olimpiai hiányzott a vitrinjéből... A marokkói Zied Ait Uagram az első körben nem állhatott ki a magyar ellen, mivel koronavírus-fertőzöttként nem jelent meg a mérlegelésen, így aztán Lőrincz a negyeddöntőben kezdte meg a viadalt, amelyben 3:1-re jobbnak bizonyult a japán Jabiku Soheinél, majd a döntőbe jutásért elképesztő csatában 6:5-re legyőzte a kétszeres vb-bronzérmes iráni Mohammadali Abdolhamid Geraejt. Az aranycsatában, pályafutása utolsó mérkőzésén jöhetett az Ázsia-bajnok kirgiz Akzsol Mahmudov, aki nem tudott az útjába állni! Lőrincz Tamás kitolással és passzivitási ponttal 2:1-re nyert, és olimpiai bajnok lett, ezzel együtt megszerezte a magyar birkózósport huszadik ötkarikás aranyérmét, Majoros István 2004-ben elért győzelmét követően az elsőt. „Lehet, hogy közhelyes, de igaz: minden mérkőzésen úgy mentem fel a szőnyegre, hogy előttem lebegett a feleségem, Szabó Emese és a két gyönyörű gyerekem képe. Négy éve hagyom őket otthon a folyamatos edzőtáborok alatt, értük küzdöttem!” – mondta Lőrincz az elődöntő után.

Nem sokkal a tokiói olimpia után a sportág hazai fellegvárában, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián kapott vezető pozíciót, szakmai igazgató lett. Díjai, elismerései: Az év magyar férfi sportolója választáson harmadik helyezett lett 2006-ban és 2021-ben is. Az év magyar birkózója címet ötször érdemelte ki 2006-ban, 2012-ben, 2013-ban, 2019-ben és 2021-ben. Junior Prima-díjat vehetett át 2007-ben. 2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 2021-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült. 2012-ben szülővárosának, Cegléd díszpolgárának választották.

Sportágunkban azokat illetünk ezzel a címmel, akik pályafutásuk során olimpiát, világbajnokságot és Európa-bajnokságot egyaránt tudtak nyerni. Szerzett aranyérmek: Olimpiai játékok: arany 2021, Tokió Világbajnokság: arany 2019, Nur-Szultan Európa-bajnokság: arany 2006, Moszkva arany 2013, Tbiliszi arany 2014, Vantaa arany 2021, Varsó